babáim..

a hajszoltságomra jellemző,hogy az utolsó túlélőt,az egyik leandert csak ma húztam be a házba,de csodák csodájára semmi baja sincs,olyan szépen zöldell,mintha nem is mikulás napját írnánk..
azért bocsánatot kértem tőle:)
mondjuk mi már lassan kiszorulunk a házból a sok növénytől és állattól,de én akkor is boldog lennék,ha már csak liánokon közlekedhetnénk..nekem ez a dzsungel a szép..
(bár a hálómban telelő növények miatt lassan már gereblyézni lehetne a szőnyegemen,viszont így úgy érezhetem magam lefekvéskor,mintha levelibéka lennék egy terráriumban)..
az energiám nagy része ugyan elfolyik az állandó takarításban,de hát azért ami sok,az már sok..

a mikuláscsizmát már tegnap este kisírták a lányok,úgyhogy valószínű semmit sem változtak 3 éves koruk óta a kis mucijaim:)
ahogy bontogatták a kincseket,az sem volt kicsit sem más,mint amikor még hátulcipzáras manópizsiben túrták fel az ajándékokat..
a szemük csillogása,az a gyermeki öröm,ami ezekben az anyányi lányokban kicsillant,az szintén egy fontos pillanat volt az életemben..

ugyan már nem játékokat rejtenek a mikuláscsizmák,hanem nőcis ajándékokat az édességek mellett,az örömük viszont épp olyan,mint malackakorukban..
maradjanak is csak ilyen őszintén gyereknek..