ez már a fáradtság legalja..

szeretnék a magam tempójában élni,szeretném mindennek megadni a módját..
szeretném megtisztelni az életem azzal,hogy részt veszek benne,nemcsak elviselem..
aztán a valóságban ugyanúgy nyomasztanak az elvárások,a húzó anyagi lét nehezei,ahogy mindannyiunkat..
már aludni sem tudok a fáradtságtól,rémálmaim vannak..
amikor meg aludnék,ordít az ébresztő..
szokás szerint nem állok sehogysem az ajándékokkal sem,a díszítgetést pedig ne is említsük(elővettem a karácsonyi nagy dobozt,és azzal a lendülettel el is raktam..idő..idő..idő..az lenne jó)..
olyan szinten amortizálnak le a vevők is,hogy én a birkatürelmű,néha szeretném egyiket másikat ütemesen fejbeveregetni..
pedig az én cérnám igen vastag,aztán mégis sikerül elszakítaniuk..
azért csak mosolygok serényen,és közben magamban fohászkodom újabb adag türelemért..
aztán estére meg mosott sz  r szivacs leszek tőlük,és el akarom lopni más autóját..
hosszasan próbálkoztam este a slusszkulccsal,és nem értettem,miért nem tudom beledugni..
lassan adtam fel..
ezüst is..olasz is..a fáradtság fátylán át egészen ismerős is volt(ugyanmár..ki emlékszik ilyen napok után arra,hová parkolt)..
már majdnem sikeres autótolvaj lettem,de aztán kuncogva megtaláltam a sajátom,és örültem,hogy legalább nem vertek meg..
legalább jókat nevetni még van erőm..
ez a lényeg..


idő..idő..
voltaképpen szükségtelen fogalom..
most mégis milyen kevés jut belőle..