Amelie..

ezek a pillanatok nekem is sokat jelentenek,nemcsak Amelie-nek(szerintem ideje ezredszer is megnéznem a filmet),de most körülnézek az elmúlt napjaim pillanatai között..

csoda volt az érzés,amikor ancsa karácsonyi panna cottájában szétolvadt a számban az az Igazi vaníliaíz,amit eddig nem ismertem(ehh..azok az eddig ismert álvaníliák)..

bár kicsit szomorkás is,hiszen sírva néztem végig az állatvédőrség képeit az ajkai gyepmesteri telep(horrorháza) felszámolásáról,és megsirattam a szenvedőket,viszont szívből fohászkodtam,hogy eszköz lehessek az Úr kezében,hogy ilyen borzalmak ne történjenek..
ez az érzés is sokat jelent..

szeretem a karácsonyfa illatát,és mindig megszaglászom,ha elmegyek mellette,akárhányszor is visz arra az utam..kuckósgyerekkor illat..

szeretem az érzést,hogy már több gyertyát is meggyújthatok egyszerre(sosem elég a fényükből),mert biztonságot ad,hogy van bőven miből gazdálkodnom..
minden estém velük töltöm..

a kandalló előtt elterülő lustacicák látványa mindig békességet hoz a lelkembe..(ilyenkor elfelejtem a sok rombolást és rosszalkodást)..elmondhatatlanul szeretem őket..

még mindig zenél bennem az érzés,hogy milyen jó volt megajándékozni a szeretteimet,és a szemük fénye még hónapokig tölteni fog..
karácsonyi csoda..

öreg kutyusom rohamosan romló állapota miatt minden reggel megkönnyebbülés tölt el,hogy még velünk van..
nem felejtem el egy nap sem megköszönni neki,hogy még nem hagy el bennünket,hiszen nem is akarom elképzelni az életet nélküle..
szeretete az egyik legszebb dolog,amit ajándékba kaptam az élettől..

nincs olyan nap,hogy ne simogassam meg az orchideáimon duzzadó bimbókat,hiszen előre tudom,milyen ámulatba ejtenek majd a szépségükkel..
szeretni őket olyan természetes,mint a levegővétel..


Amelie volt az,aki ráébresztett arra,hogy a nap mindig süt,akkor is,ha épp nem látjuk..