fejben..

tulajdonképpen abban a pillanatban helyreállt a hallásom,amint kibogoztam magamban,mit nem akarok hallani..
villámhárítóként működöm az összeköltözés óta,és egy idő után könnyebb volt megsüketülnöm..
ez is egy megoldás,süket nagynéniként ülni egy sarokban,akire csak legyintenek,mert úgysem hall semmit..
de nem nagyon tetszett,így aztán inkább gyorsan meggyógyultam:)
mondjuk azóta újra nekem mondja mindenki a búbánatát(mégis csak én vagyok a cirkuszigazgató),de most már pont teszek rá..
hallgatom,és közben arra gondolok.."trallala tarallala pritty pretty prutty..
mondd csak nyugodtan.."
(a helyzet úgyis megoldódik attól,hogy kisül a feszültség a kimondott szóban)..
lehet,hogy így nem én leszek a Nagy Mindentmegmondó Fehérember,viszont süket sem leszek..
akkor már inkább így..

a karácsonyi készülődéssel egyébként pont úgy vagyok,hogy sehogy..
a december már pihenőnap nélküli,úgyhogy össze kell kapnom magam,és ügyesen beosztani azt a pár percem,ami karácsonyig jut..
szerintem ajtókoszorúm pont úgy nem lesz,ahogy adventi sem,hacsak nem rajzolok magamnak ebédidőben..
pedig fejben annyi mindent szeretnék,aztán mégsem vagyok otthon,hogy össze is tudjam rakni őket..
ennek viszont az az előnye,hogy minden nap más stílusú karácsonyban utazom(fejben határ a csillagos ég)..
néhány napja az egyszerűség vezet..
fejben már monogramokat hímzek hófehér vásznakra,és szép szavakkal teleírt kavicsokat gyűjtök..