természetesen rá kellett jönnünk,hogy öten nők is kevesek vagyunk egy karácsonyfa befaragásához,néha a gravitáció az erősebb,és a nekem balra,nem mindig a neked jobbra..
számos szúrt sebbel gazdagabban a fa legalábbis áll(míg a kövér babacicák le nem vadásszák)..
minden üvegdíszünket jól elrejtve macskabiztos fánk lett,ami még szép is a csupafehér díszekkel(képes beszámoló majd húsvét táján,ahogy a lányok feltöltési tempóját ismerem)..
ancsa 2 hónapja készült az ünnepi menüsorra,ami el is készült végül,de ő a finisben úgy döntött,hogy inkább most nagyon rosszul van..
szegénykém így kicsit elgyengélkedte a szenteste nagy mutatványát,ám ami kimaradt,azt bepótoltuk a többi napon(vajon hányszorosára dagadtam..ómájgád)..
mondjuk annyi étel készült,amiből jóllakathatnánk egy kisebb falut,de ugye adjuk meg a módját..
(nem is sokkolnék itt senkit a menüsorral épp most,mikor mindenki savlekötőn él..majd később)..
nem volt nagyon nehéz dolga az ajándékaimmal a családomnak(hisz ismernek jól),így most körülbelül életem végéig el vagyok látva gyertyákkal és már oda is angyalt ültethetek,ahol eddig még nem volt(igen kis terület)..
majd az ő buta kis fejüket is dokumentálom,mert tényleg édesek..
remélem,hogy a többiek is annyira örültek az ajándékaiknak,amennyire én..
tulajdonképpen egy dologra vágytam igazán..békességes pihenésre..
és ez is megadatott ebben a pár napban..
köszönet ezért is,és a rám zúduló szeretetért is!
annyira jó olvasni jókedvű, aranyos soraidat:))
VálaszTörlésés csodaszép az a kép, hol találtad?
Sok mindenben hasonlóak! :-) Evészet, gyertyadömping, angyalsereg!
VálaszTörlésMikor anyuval ketten maradtunk mi nők apu halála után, akkor műfenyőt vettünk, ami talán szentségtörés, de lehet, hogy csak nézőpont kérdéses. Nem kell hazacipelni, gyantát pucolni, szúrt sebből vért szívogatni, befaragni a talpba...
bocs, hogy ideírok (nem az én blogom), de annyira kikívánkozik:
Törlésannyira szeretem benned Éva ezt a tanárnénis gondoskodó tudatalatti kedvességed:), hogy rögtön finoman megoldást ajánlasz, és a probléma kevesebb lesz.mindezt gyöngéden, kedvesen
(ó, hogy irigyellek ezért a képességedért, ugyanakkor meg is hat)
Katalin!:-)
TörlésLehet, hogy csak önzés volt:-D, mert nekem kellett volna elintéznem a favásárlást és egyebeket. Anyu is hajlott rá, de ha nem akkor hajlítottam volna rá úgy "tanárnénisen"! Azóta minden évben köszönök a műfenyőnek díszítés előtt immár ismerősként, karácsonyaink szemtanújaként.
Én is elnézést kérek a párbeszédünkért, de valahogy úgy gondolom, hogy itt lehet!:-)
tényleg lehet,én csak örülök,ha így zajlik az élet a blogomon:)
VálaszTörlésa képet emlékeim szerint valamelyik állatmentő csoport tette ki fb-on,onnan vettem kölcsön..
a műfenyővel szemben nekem fenntartásaim vannak,hiányzik belőle az illat,az élet..
nem tudnám megszokni,de elfogadom,ha valaki azt választja..
annyifélék vagyunk:)
(bár ez a gyertya és angyalimádat sokunkat jellemzi;))
Én sem szeretem a műfenyőt a fent említett okaid miatt, a kényszer vitt bele, és rászoktunk.Magyaráztam is nagyon magamnak, hogy miért is kell nekünk ez, mert igazából nem ez kell. Ez van, de nem szívesen említem, hogy nem igazi van.Sandán néznek rám.
TörlésAztán csak kibököm!:-)