állatkás..

sikerült minden magamnak tett ígéretemet megszegnem..
persze nem tudtam megállni ültetgetés nélkül,de muszáj volt azt a gyönyörű nagy csokor petrezselymet bementeni a konyhaablakba,és akkor már ne legyen egyedül,hát kapott maga mellé egy termetes cserép snidlinget is..
meg aztán sikongatott jóideje a narancsliliomom is a kinőtt cserepében,így gyorsan szétültettem szegénykét..
lett annyi zöldparadicsom is,amiből már érdemes lekvárt főzni,és töredelmesen bevallom,hogy nem tudom magam kiszakítani a kertből,ha egyszer beveszem oda magam..
mert jajj,ebből a virágból még nem szedtem magot,de jajj,az ott nincs jó helyen,legyen inkább itt..
és akkor már se vége,se hossza..
a lényeg mégiscsak az,hogy ez engem kikapcsol és megnyugtat,és bár sem tortahegyek,sem láblógatás nem volt,mégis pihentebbnek érzem magam..

mondjuk volt közben egy reggeli vizes fűben sírásás az almafa alatt,mert szegény Katus hörcsöge elment égialmát rágcsálni,és az kicsit megroppantotta a kedvünket..Isten veled drága Szösz..
viszont itt ül mellettem a dunsztosban egy ifjú játékos,és azt várja,hogy este hazavigyem a dolgozóból,és a lányok új kiskedvence lehessen..
törpe is,és baba is..úgyhogy ellenállhatatlan természetesen..

nyunyesz kapott egy tágasabb ketrecet,mert törpenyúl létére már ő is gömbszerű lett,és minden,csak nem törpe:)
ráadásul ő a leghisztisebb négylábúnk,mert hajnalban felháborodottan dobálja a tányérját,míg nem kap bele valamit..
figyelembe véve,hogy a tálja egy nem apró,és jó nehéz kerámiatál,ezért a teljesítményéért csodálom,és irigykedem a fogaira..
hogy hogyan képes foggal felemelni,és még hajigálni is..nem is értem...


persze tele vagyok aggodalommal,hogy azok az állatkák,akik az utcán élnek,vajon mit fognak csinálni  most,hogy jön a korai tél,és ezért sokszor aludni sem tudok,de ez a kezdődő elmebaj,tudomén..
csak remélem,hogy egyszer lesz lehetőségem annyi állatot megmenteni,amennyit tényleg szeretnék..
és az nem kevés:)