a hely,ahová megérkezel,ha eljön az ideje..

még mindig/már megint fűszernövények száradnak szanaszét,ami azt jelenti,hogy kaptunk ajándékba egy újabb őszi szüretet is(csodát tett az a sok eső)..
nem tudom,hogy az itt-ott még virágzó körömvirágnak ki örül jobban(de jó,hogy nem húztam ki őket),de szerintem nálam nagyobb rajongója nyunyesz,aki rágás nélkül szippantja be őket:)
kis majom meg lesz most lőve télen,hogy nem kényeztethetem majd a kertben termő finomságokkal,látom előre a durcás fejét,ahogy majd az almára néz..
a citromfű hajtásai egész évben nem voltak ilyen harsogóan sötétzöldek,mint most,hogy megmentettem őket a fagy szorítása elől..
szívesen kiszorítanék még a növényeimnek néhány hét jobb időt,hiszen most tértek igazán magukhoz a nyári szárazságból..

ancsáéknak volt idejük még a naposabb szakaszban elsétálni galagonyáért a mezőre(hmm..talán lakhatna egy nálam a kertben is),így most az étkezőasztalunk újra a kaotikus őszi arcát mutatja..
mivel ilyenkor a legtöbb az érő gyümölcs(amit persze látnom,szimatolnom kell),ezért már csak két termetes gyümölcskosárban férnek el..
pluszban beteríti a fél asztalt a galagonyacsokor,amit rendszeresen legelnek a lányok,és ugye muszáj egy őszi csokor is,hol büdöske(imádom az illatát,és telt rozsdás színét),hol krizantém..szinte csak egy pohárnyi helyet hagyok ilyentájt az asztalokon..
na azt ne kérdezd,hogy akkor hol eszünk:)
mindig az morog,akinek épp terítenie kell..hát így járt..

ahhoz képest,hogy alapvetően nem szeretem azokat a hónapokat(az R-re végződőeket),mikor nem lehet a szabad földre ülni,valahogy a korom előrehaladtával egyre jobban tudom élvezni ezeket a csendességes hónapokat is..
nem nyöszörgök,hogy még a lányok előtt ki kell másznom a meleg ágyból,hogy befűtött nappaliban szürcsölhessék a reggeli kávéjukat(imádom azt az álmos,bögrét szorongató,tűzbe bambuló reggeli fejüket),hiszen komolyan mondom,hogy élvezem..
kezdetben ugyan komoly gondot okozott az összeszedettség,mikor még nem ment csípőből a begyújtás,mert hajnalban nem vagyok a helyzet ura,főleg nem kiscserkész..
most már szerintem félkézzel,háttal is be tudnék gyújtani,mindenesetre mindennél élvezetesebb,hogy ott kucoroghatok a kandalló előtt a sötét hajnalban,és percekig nézhetem a lángokat átszellemülten..

olyankor nem az jár a fejemben,hogy jajj nekem,hanem az,hogy IGEN..
EZ így jó,ahogy van..
békességben,bár szegénységben,de melegségben..

nem adnám semmilyen csilivili életért..
a helyemen vagyok végre..