mi kétlábúak meglepően jól vesszük az első akadályokat(még nem hangzott el egy feszültebb mondat sem)..
a négylábúak viszont teljesen össze vannak zavarodva..
a cicáink a bútorok tetején közlekednek,hiszen hirtelen 2 új ijesztő szőrös egyén tűnt fel a láthatáron,és ez szerintük több,mint borzasztó..
néha hangosan röhögünk rajtuk,mert a megszokott bujcizásos dorombolást időnként hangos fújkálásokkal és köpködésekkel tarkítják..
fújnak ők már mindenre,ami mozog,biztos ami biztos..hangosan köpködve konstatálják a kutyaállomány mozgását..
minden szekrény tetejéről leselkedik egy macska,és ez szerintem nagyon mulatságos látvány..(nyilván én vagyok a nemnormális állatbolond,de én szeretek állatkertben lakni,akkor meg miről beszélünk)..
anyukám cicája még nem hagyta el a szobájukat,valószínű úgy mérte fel a helyzetet,hogy 5 macska már neki is sok,hagyja mindenki lógva..
a kutyák haverok,úgyhogy ott nincs szükség mellébeszélésre,jól emlékeznek ők még arra,hogy már harmadszor költöznek össze ebben az életnek nevezett bolhacirkuszban..
(az építkezés 2 évében én laktam a pereputtyommal a szüleimnél)..
azt hiszem,hogy nyunyesz viseli legrosszabbul a helyzetet,aki sem ennyi embert,sem ennyi kutyát-macskát nem látott még egyrakáson..
ő ragaszkodik a megszokásaihoz,vagyis,hogy neki jár a napi szabadfoglalkozás,a bútorokon való eszetlen száguldozás,és a növényeim tövig rágcsálása(ezért egyszer meghúzom majd a fülét)..
csakhogy ezt azért először meg kellene majd szoktatnom a springer spánielünkkel is,akinek ugye a vérében van a nyúlvadászat..
na az nálunk biztos nem lesz,itt mindenki békességben kell legyen,semmiféle üldözéses rallyt nem akarok rendezni....
de nyunyesz nem egy türelmes fajta,ma reggelre úgy döntött,hogy ha én nem engedem ki,majd ő kiengedi magát..
ráharapott a ketrecre,és addig rázta a fogával,míg szét nem esett(természetfeletti egy nyúl,nekem mindig is gyanús volt:))..
ott állt elégedett vigyorral a széthajigált ketrec romjain,és roppant büszke volt magára..
na csak addig a pillanatig,míg gyorsan át nem tettem a régi ketrecébe(szerencse volt most a lustaságom,hogy még ott állt a régi a teraszon)..
erre kell majd egy kis időt szánnom,hogy nyunyeszt is beszoktassam ebbe a nem mindennapi életközösségbe,és felfogja végre,hogy nem ő a főnök(meg van róla győződve egyébként..egónyúl:D)..
mi kétlábúak pedig annyira vigyázunk,hogy meg ne bántsuk egymást,hogy egyelőre simán zajlik minden..
a nyilván előforduló feszültségeket majd igyekszünk humorral oldani,ahogy az élet egyéb nyalánkságait is,hiszen nincs az a baj,amin ne lehetne egy jót röhögni..
( a négyesfogatból már hiányzik szegény bonifác,az itt épp birkaruhát hordó cockerem..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése