pihenés...

kutya cica stimmel,csak mondjuk patkány helyett nyuszival nyomjuk,na de ugye még bármit hozhat a jövő:)
például egy törpehörcsögöt jövőhéten(pedig már rendelkezünk egy rendes méretű szösz nevezetűvel)..
csak ugye megláttam a barátnőmnél született kis babszemnyi vakarékokat sprintelni a forgácsban,és elvesztem..
talán én vagyok az egyetlen habarodott,akinél fordítva működik minden,és nem a gyerekek nyüszögnek újabb és újabb állatokért,hanem én zaklatom őket a fb-on árva állatkák képeivel,és titkon mindig azt várom,mikor kérik,hogy fogadjuk be..
és akkor én jól igent mondanék..

van az a hülyeségi faktor,amit én már régen átléptem,tudom jól,de mentségemre legyen mondva,hogy az eltartásukról is én gondoskodom(egekura,mennyit eszik nálunk mindenki),és legtöbbször az etetés és alomtakarítás is az én nyakamban marad..
hajnalonta hangos csámcsogás veri fel a házat,mert úgy vagyok,mint régen a gazdák a jószágokkal,hogy bizony ők kapnak először enni,mielőtt a lányokat ébreszteném..
lépni sem tudok tőlük,míg nincs teli a tányérjuk..kis bolondgombáim..

öreg malackakutyám meglehetősen vegetatív életformát folytat,mert egész nap csak fekszik,és szellent nagyokat..
az 'én ezt nem bírom tovább,hogyan lehet ilyen büdös ez a kutya' már csak kötőszó nálunk,és állandóan szellőztetünk,de hát nehéz sors az öregség..szegénykém..
még mindig hálát adhatunk,hogy legalább annyira felépült a szélütéséből,hogy ha félig süketen és vakon,de legalább saját lábán tud kimenni az udvarra,és nem nekünk kell szőnyegen kihordani,ahogy tavaly télen..
(az a tavalyi tél egy lidércnyomás volt)..

közeleg apukám halálának egyéves évfordulója is,ami anyukámat már most maga alá gyűrte,és csak csukott szemmel várom,hogy ki hogyan fog megzuhanni mellettem(én majd később..ahogy szoktam..most rájuk kell vigyáznom)..

én annyit tehetek magamért,hogy igyekszem kicsit pihenni majd ebben a 3 napban,úgyhogy színemet sem fogjátok látni..
használjátok ki a napsütés utolsó ajándékát,és nehogy a szobában üldögéljetek..
sipirc ki a levegőre!