nagypéntek..

ezen a napon mi sem eszünk sosem húst,pedig egyikünk sem az a templombajárós típus..
az a hit,ami bennem,bennünk van,egyszerűen így diktálja..
ebben a kis sváb faluban mondjuk alapból erősek a katolikus hagyományok,így a lányok nemcsak tőlem,de a nagyszülőktől is ezt látták mindig..
a barkaszentelés,és az Úrnapi körmenetek hozzátartoztak a gyerekkorukhoz..
az,hogy egy aprócska alapítványi keresztény óvodába jártak,az már az én személyes döntésem volt..
nem kergettem őket sosem az asztal körül,hogy vasárnaponként misére járjanak(én már pontosan tudom,hogy a lényeg nem ott van),de igyekeztem nekik a kellő alapokat biztosítani ahhoz,hogy igaz,élő hitben nőjenek fel..
evidens volt,hogy buzgó katolikus lelkem egy idő után kutatni kezdte a miérteket,és a spirituális út hozta meg számomra a válaszokat..
kutattam a különböző vallásokat,mindenféle templomba elmentem,mert látni,érezni akartam Istent..
sok évembe került,mire megértettem,hogy Ő mindig is ott volt velem,bármerre jártam,bármerre kerestem..
akkor értettem csak meg,mit is jelent a 'benned élő Isten' kifejezés..
ez az én kanosszám volt,de mindenki a saját útján jut el Istenhez..
mindig is úgy gondoltam,hogy a hit egy olyan dolog,amire mindenkinek magának kell rátalálnia..
és körülményeitől függetlenül rá is fog találni,ha úgy hozza a sors(én egy ateista rendőrcsaládban nőttem fel,és nem kis botrányokat okoztam a hitre találásommal)..
megkeresztelkedni is csak felnőttkoromban tudtam,amikor már saját döntéseim határozták meg az életem..
többfordulós családi agymosásom sem vezetett eredményre,mert a cirkuszok ellenére kitartottam a hitem mellett..
egyszerűen tudtam,éreztem,hogy nekem van igazam..
olyan eleven és megkérdőjelezhetetlen volt számomra Isten létezése,amilyen ma is..
tudom,hogy a lányokra is vár még egy ilyen katarzis,hiszen most még csak a szófogadó gyerek szerepében élték meg a hittanórákat,a megkeresztelkedést és az elsőáldozást..
ez még nem az ő döntésük volt..
az viszont,hogy kimondatlanul is,de a mindennapjainkat átszövi a hit,az talán megkönnyíti nekik majd a következő lépést..
és én ezt egy pillanatig sem sürgetem,hiszen tudom,hogy nemcsak testben,de lélekben is érni kell ahhoz,hogy meghalljuk azt a hívó szót..
az a szó,az a fény majd megváltoztatja az egész életüket..
tudom,mert átéltem..

NAGYPÉNTEK

Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe.

A katolikus hívők számára a legszomorúbb, legdrámaibb nap az évben, a mély gyász és böjt napja.

Ezen a napon próbáljunk meg minél nagyobb csendet tartani, befelé fordulni.

Az ősi hagyomány szerint nagypéntekhez hozzátartozik a hallgatás, ilyenkor még a tüzet is hagyták kialudni, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították, illetve nem húzták föl.

A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.

 

Mi, a mai kor emberei ezen a napon például tartózkodhatunk a zenehallgatástól, nem kapcsoljuk be a rádiót-tévét, nem ülünk net mellé.

Helyette keresztút-járással eleveníthetjük fel a Golgotára vezető út állomásait - a legtöbb templomban délután három órakor indul ez az ájtatosság: tizennégy kép stációnként (állomásonként) meséli el Jézus halálának történetét.

A keresztút során a történetet felelevenítő képeknél közösen elmélkedünk, imádkozunk. Így lehet megérteni és megélni nagypéntek értelmét, jelentőségét, el lehet gondolkodni a jelentésén, közelebb lehet kerülni lélekben Istenhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti böjt hat héttel húsvét előtt kezdődik Húshagyó kedden, és (másnap) Hamvazó szerdától húsvét vasárnapig tart. A Nagyböjt vallási és egészségügyi okok végett alakult ki, egyrészt önfegyelemre és lemondásra tanít, másrészt gyógyítja a szervezetünket..

A böjt szinte minden vallásban fontos szerepet tölt be és valóban teljes lemondást igényel – legtöbbjük rendszeres vagy többszörös „koplalást” ír elő, amely fizikai és szellemi tisztulást eredményez. A buddhisták teliholdkor és ünnepnapokon semmit nem ehetnek, csakis folyadékot ihatnak; a hinduk úgyszintén, de újholdkor és ünnepnapokon; a muzulmánok ramadán idején csak naplemente után ehetnek és ihatnak bármit; a zsidók bűnbánat napján és egyéb ünnepnapokon nem ehetnek, ihatnak naplementétől naplementéig; az ortodoxok több ünnepnapon és szerdánként vagy péntekenként semmi állati eredetű ételt nem ehetnek.

A katolikus egyház a húsvéti Nagyböjt mellett karácsony előtt, adventkor és minden pénteken hús nélküli étkezést rendelt el, de manapság ezt már kevesen követik. A Nagyböjtöt évszázadokon keresztül a katolikus egyház nagyon szigorúan betartatta, negyven napig nem volt szabad húst enni, Nagypénteken pedig semmi állati eredetűt (halat, tojást, tejterméket sem). A  hatvanas években a katolikus egyház enyhítette a szigort, és manapság csak Nagypéntekre ír elő kötelező böjtöt, a többi napon a a hívőkre bízza a lemondás idejét, mennyiségét és mivoltát – azaz lemondhatunk akármi másról is, pl TV nézésről, alkoholról, édességekről stb, akármiről, ami igazi lemondást jelent számukra.
Tehát a húsvéti böjt nem jelent teljes lemondást. Ha negyven napig nem vagyunk képesek lemondani valamiről, próbáljuk ki csupán a Nagypénteki önmegtartóztatást, vagy a heti egynapos áldozatot – ezt igazán ki lehet bírni. Ha még soha nem böjtöltünk rendesen, akkor érdemes egy méregtelenítési nappal kezdeni, de azzal a változattal, amelyikkel szabad zöldségeket is enni. Később áttérhetünk a léböjtre. Ha hús nélkül abszolút nem tudunk élni, hagyjuk el néhány napra az alkoholt, dohányzást vagy süteményeket! De ne feledjük -  a húsvéti böjt nem egy fogyókúrás program, célja az önfegyelem erősítése és a lemondás megtanulása.
A húsvéti böjtnek nem csupán szellemi, hanem egészségügyi előnyei is vannak. Nem hiába tavasszal van a Nagyböjt ideje, hiszen ilyenkor éled újjá a természet, ilyenkor van a szervezetünknek is szüksége megtisztulásra. Egy tavaszi méregtelenítés igazán jót tesz a testünknek – legyen az egy  hónapos, egy hetes vagy három napos program, de a rendszeres heti egyszeri alkalom is sokat segít. A böjt alatt ne együnk húst, vagy ha rövid böjtöt tartunk, akkor semmi állati eredetű ételt sem. Vigyázzunk, mert nagyon sok ételben van tojás, tej vagy állati zsiradék – így alaposan készüljünk fel a böjt napokra. A böjt megtörése is figyelmet igényel – a visszaállás ugyanannyi ideig tartson, mint a böjt időszaka, azaz ha három napig nem ettünk állati eredetű ételeket, a negyedik nap ne együnk meg egy kilós csirkét, hanem kezdjük tojással vagy hallal! Vagy ha nem ittunk alkoholt egy hétig, másnap ne igyuk le magunkat! Az ünnepek alatt étkezzünk egészségesen!
Akár háromnapos, akár egyhetes, akár 6 hetes húsvéti böjtöt tartunk, célszerű az utolsó napot Húsvét vasárnapjához igazítani, és a böjttörést Húsvét hétfőjére programozni, bár hagyomány szerint már vasárnap este lehet enni sonkát.

 

 

 

 

Nagypénteki és nagyszombati hiedelmek

A nagypénteki böjt idején nem főznek, sütnek zsírral. Ezen a napon az emberek felkeresik a temetőket, meglátogatják halottaikat, megtisztogatják a sírokat. Nagypéntek emlékére a katolikus templomokban már nagycsütörtökön elnémulnak a harangok, ettől kezdve húsvétig harangozás helyett kerepelnek, s a jószágokról is leszedik a kolompot, csengőt. Amikor újra megszólalnak a harangok a gyerekek csapatokba verődve csengőznek, vagy kolompolnak, elsősorban azért, hogy elűzzék a férgeket, vagy a faluból elriasszák a békákat. Ez utóbbi célt szolgálja az a szokás is, hogy a ház körbeseprésekor mindig a ház falától elfelé söpörnek. Számos vidéki helyen, de elsősorban a Hortobágyon dívott (és dívik ma is) a nagypénteki mosakodás. A férfiak azért tisztálkodnak meg alaposan, hogy ne legyenek ragyásak, az asszonyok a szeplőt mossák le az arcukról. A fürdetésből a gyerekek sem maradnak ki. Az állatok közül elsősorban a lovakat fürösztik meg alaposan (ha mód van rá, meg is úsztatják őket), hogy ne legyenek rühösek, egészségesek maradjanak. A mosdatási ceremóniák eredete az a hollóval kapcsolatos hiedelem, mely szerint nagypénteken mossa a holló a fiát. Ebből következik, hogy az embereknek meg kell mosakodniuk, s a lovaikat is meg kell mosdatni. Elsősorban a protestánsok körében ismert nagypénteki népszokás a Pilátus-verés, égetés, kergetés vagy pancilusozás. Ennek során gyerekek, fiatal fiúk óriási lármát csapva dorongokkal, botokkal döngetik a földet, vagy a templom elé hordott deszkákat, esetleg a templompadokat, s teszik mindezt abban a hitben, hogy ezzel Pilátust verik agyon, aki Jézust halálra ítélte. A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka különösen alkalmas a szerelmi jóslásokra, melynek eredményeként a hajadon lány megtudhatja, ki lesz a jövendőbelije. Az egész napos böjt után, az esti mosakodást követően a lány a fésűt és a szappant egy törölközőbe csavarja, és a párnája alá teszi. Ha férjhez akar menni, a mosakodást követően nem szabad megtörölköznie, mert a hiedelem szerint, az a férfi lesz a párja, aki álmában megtörli a leány arcát. Nagypénteken tilos volt a szántás, ha mégis sürgősen el kellett végezni, akkor az igavonó állatnak a „Ne péntek, ne!” szavakat kellett kiabálni. A tilalom csak a munkavégzésre vonatkozott, a jószágot nagypénteken is muszáj volt etetni, itatni és rendben tartani. A népi hiedelem szerint, ha a nagypénteken születő gyermeket húsvét vasárnapján keresztelik meg, felnőttként a gyógyítás képességével fog rendelkezni. Ha a gyermek fiú, akkor a lelkészi hívatást kell választania. Nagypénteken nem szabad mosni, mert hamarosan meghal valaki a családban. Aki viszont nagypénteken vágja, vagy vágatja le a haját szerencsés lesz, mert a következő évben nem fog fájni a foga. Hasonlóan kedvező ilyenkor a körömvágás is, mellyel a fejfájás előzhető meg. A hiedelem úgy tartja, hogy a nagypénteken tojt tojás sohasem zápul meg. Az angolok pedig azt hiszik, hogy a nagypénteki tojás tűzbe dobva képes elfojtani a lángokat. Nagyszombati népszokás az előző évi szentelt barka elégetése, máshol a szentelt tűz parazsának hazavitele. A lányok az első harangszó alatt megmosakodnak, hogy arcukat, testüket ne csúfítsa el szeplő vagy májfolt. A gazdák hajnaltájt az első harangszóra fejszével a kezükben „faijesztésre” indulnak. Sorra megkopogtatják gyümölcsfáikat, és azzal fenyegetik azokat, hogyha nem teremnek, kivágják valamennyit. Ám közben az asszonyok sem maradnak tétlenek, ilyenkor vetik el az indás növényeket, hogy hosszúra nőjön indájuk.