évforduló..

épp ma egy éve,hogy kiderült,mégsem vagyok rákos..
szép és fájdalmas nap volt..
tavaly ilyenkor a műtét után úgy éreztem,hogy ez egy újabb esély a szebb holnapra..
voltak terveim és ragyogó jövőképem ..
ma csak mélységes szomorúságot érzek,és bizonytalanságot,hogy vajon meg tudtam-e felelni ezeknek az elvárásoknak,amiket magam elé tűztem..
ki tudtam-e használni ezt az újonnan megkapott életemet arra,hogy mindent egyenesbe hozzak magam körül..
sírtam is ma párszor picit,mert nem vagyok annyira biztos magamban,amennyire szeretném,és néha bizony kifogy belőlem a lendület..
olyan sok mindenre vágyom,és szinte a közelükben sem járok..
úgy érzem,mintha egy ellenáramoltatós medencében úsznék,és sosem jutnék előbbre,hiába hajtom ki magamból a szuszt is..
nehéz,ahogy manapság mindenki másnak is..
ezért is nem nyafogok nap mint nap,hiszen mindenkinek ott a maga keresztje..
időszerű hasonlat így húsvét táján..
most,hogy lekerült az asztalról az ünnepi damaszt,inkább a húsvétolásunkról mesélek,ezeket az évfordulós bánatfelhőket úgyis elfújja a szél..

a húsvéti ajándékom az volt,hogy végre ki tudtam venni 2 nap szabit,és így otthon lehettem 4 napot a lányokkal..
mostani állapotomban(állandósult fáradtság) nekem ez volt a megmentés maga..
sokat aludtam,sokat pihentem,és már majdnem hozá is szoktam a jóhoz,mire gyorsan vége is lett..
de ebbe a 4 napba olyan sok minden belefért..
rengeteget ettünk,és a standard húsvéti sonkás menü mellett belefért kétszer is a medvehagymás pogácsasütés('mami..de fura vagy így a gyúródeszka mellett..olyan régen láttunk így'..)
igen..sajnos tényleg régen..
sütöttem a sonka mellé egy szekérkeréknyi fonott mandulás kalácskoszorút is,amire napokig rájártunk(elvileg majd meg is tudom mutatni egyszer,ha ancsa feltölti a képeit)..
főztünk-ettünk,főztünk-ettünk..
aztán szanaszét hevertünk felfújódva..
egymás után néztük a filmeket,és nem győztem örülni ezeknek az együtt töltött napoknak..
olyan  nagyon hiányoznak a lányok azokban a rohanós hétköznapokban..
és nemcsak elrejtett ajándékok voltak(az eső miatt a kerti bokrok helyett a nappaliban),hanem egy újabb négylábú is érkezett..
szonjuska nagy meglepetése lett a kis vörösesbarna törpe lógófülű nyuszi..
volt is nagy örömködés,és a még nevenics nyuszi tényleg ritka édes,egyáltalán nem az az idegbeteg félősen dobbantós típus..
szimatolós,barátkozós és rögtön ölbeugrós kis pamacs,aki hihetetlenül puha..
naszóval,ha még nem lettünk volna így is elegen,akkor most növeltük az állatkertünket ismét(hol lesz ennek a vége,kérdem én..)
és már hallom is volt anyósomat,amint sípol,hogy 'eszetek semmi,hiszen nektek sincs mit enni,aztán mégis itt ez a sok állat'..

lehet,hogy eszünk semmi,na de hát mi így érezzük jól magunkat..