2012. június 19., kedd

figyeljünk rájuk..


azért kezdem ezzel,mert jelenleg ez a legfontosabb..
szóval figyeljetek rájuk kérlek!






a mi túlsúlyos malacunk is egész nap liheg,pedig bent fekszik a hideg kövön,még a párnája közelébe sem megy..az most túl meleg lenne neki..
esténként pedig,mikor ancsával kivisszük sétálni,na akkor meg gurulunk a röhögéstől,mert kész bohózat,amit előad..
képzelj el egy félsüket,félvak önjáró labdát,amint nekiindul a lejtőnek..
sehallselát dömötör..
megy,mint a tank,amerre a lendület viszi..
drága öreg kutyunk <3
néha majd megszakad érte a szívem,hogy ennyire kis kripli lett öregkorára,néha viszont visítok a röhögéstől,annyira vicces,hogy nincs tisztában a képességeivel..
fejben még ő is fiatal..
milyen ismerős is ez az érzés:)

a másik fontos hír,hogy túlvagyunk a ballagáson..
természetesen rommá sírtam magam több felvonásban is..nahát én ilyen érzelgős vagyok..tudjuk ezt már jól..
szonjuska gyönyörű volt és annyira felnőtt,hogy hirtelen nem is tudtam,hová dugta ez a nő az én nedves orrú kisbabámat..
borítékolható volt,hogy végigsírom majd a napot,és az is,hogy majd minden az utolsó percben áll össze,és mindenhonnan majdnem el is késünk..
de a lényeg,hogy mindenhol megjelentünk teljes létszámban,puccparádéban..ami ekkora családnál nem kis teljesítmény..
képem persze nincs róla eszköz híján(fő,hogy az exemnek már van,mert azért pózolt ám a lányokkal rendesen..hát ja..van ez így)..
de azért volt hivatalos fotósa is a ballagásnak,így néhány képet azért onnan meg tudok majd menteni(hogy én egyáltalán jelen voltam,azt bízzuk majd az emlékezetre:/)
drága kicsi szonja babám szép volt,mint egy álom,én sírtam,mint a záporeső..
ennyi,és nem több,ami elmondható fájdalom nélkül erről a napról..
gimnazista pesti lány lett a kisbabámból..hjajj nekem..




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése