cérna,és az ő szakadása..

"szerintem tök normális, hogy igényem van a gyerekek nélkül lenni, én akkor ijednék meg, ha ez nem volna - attól, mert anya lettem, nem szűntem meg emberi lénynek lenni ....
Ha az ember semmi mást nem csinál, csak a gyerekeit terelgeti, idővel azt fogja észrevenni, hogy nincs miből adni a gyerekeknek: nemcsak a szellemi tőkére gondolok itt, bár az sem elhanyagolható, de a lelkire, no meg az életenergiára is. Valahonnan töltődni kell, punktum."

mikor ma ezt olvastam Mollynál,akkor azt éreztem,hogy úristen..hát ez az..
pont így..
és ebben az esetben tök mindegy,hogy ezek a gyerekek épp hány évesek(hiszen nálam már szinte felnőttek)..
van az a pont,amikor az ember már úgy érzi,hogy szívesen ásna magának a kertben egy gödröt,ahová elbújhat,és nem találja meg senki..
mert persze lehetne este 10-kor is sütnifőzni az egész napi munka után,és sokszor még szar anyának is érzem magam,hogy este 7-kor hazaérve életben maradnom is nehéz,nemhogy eltakarítani az egész napos szutykot és rumlit..
hogy tavaly májusban voltam csak 2 napnál többet egyfolytában otthon,akkor is csak azért,mert épp felvágták a hasam,az valószínű most nyújtja be a számlát..
igyekszem pályázni a szupermami címre,de Isten látja lelkem,nem megy..
és hiába kaparom össze magam hétről hétre,hiszen a verklit hajtani kell,nincs mese,be kell látnom,hogy szarból nem lehet várat építeni..
ha nincs miből töltődni,nincs miből adni..
elfáradtam...belefáradtam..
és nem azt a redvás túrórudit,vagy fagyit hiányolom,amit nem engedhetek meg magamnak(pedig de hiányzik),hanem leginkább azt a mentális és kultúrális töltődést,ami igenis járna..
azt a nyugodt hetet,napot,félórát hiányolom,ami csak az enyém..
könyveket,filmeket,ad abszurdum végre színházat..és nyugalmat..
csöndet..
pihenést,amitől végre feltöltődhetnék..

mert igen..
anyaként sem szűntem meg emberi lénynek lenni..
de ez az ember bennem már lassan átlátszó,annyira elveszett..