hogy velem mi van?
ma már fohászkodtam teregetés közben,hogy csak össze ne essek,mert még összekanalazni se tudna senki..
csendben csúsznak magam alá a lábaim..az ájulás szélén billegek sokszor..
merthogy én is rosszul vagyok éppen,arra már időm sem jut,hogy egyáltalán észrevegyem..
hogy eközben szép lassan még fogyok is,ez nem meglepő annak tükrében,hogy estig max két bögre tejeskávéval üzemelek..
terveztem én a fogyást,csak nem így..
azt gondoltam,hogy majd olyan szép megfontoltan,tudományosan..nem így..fáradtságból,túlhajszoltságból..
ha ennek az iskolaévnek,és a mindenki mindenféle vizsgáinak,ballagásának,kirándulásának végre vége lesz,én hálaimát fogok zengeni..
nem tudom,hogy miért,de soha ilyen szanaszét nem estem év végére,mint most..
ma rámtelefonáltak már a gimiből,hogy nem küldtem vissza valami papírokat szonja beiratkozásával kapcsolatban..
még csak nem is rémlett,hogy kellett volna..
hová szaladtak a maradék agysejtjeim,magam sem értem..
ancsa vizsgázik és egyetemre felvételizik,katus is vizsgák előtt áll,szonjuska gimibe felvételizett és ballag..
igyekszem mindent fejben tartani,és mindenkire kellő figyelmet fordítani,de ahogy a mellékelt ábra is mutatja,néha elvesztem a fonalat..
kinek hová milyen papírok,milyen igazolások,milyen vizsgák..jajjnekem..
olyan szívesen bíbelődnék még az egyszereggyel..a hová tettem a postaironomat és az ablakzsiráfomat,és a mit mondott marika néni az a betűmről problémakörrel..
a nagy gyerek-nagy gond mostanában érezhetően elhatalmasodott nálunk..
egyébként pedig dehogy..
azt hiszem,hogy nem bánom egy percig sem,hogy a lányok már nem babák,és szinte felnőtt szintű gondjaik vannak..
nagyon szeretem,hogy már felnőtt nőként beszélgethetek velük..
csak az én erőm is növekedjen olyan mértékben,ahogy a terheim nőnek..
mást nem is kívánok jelenleg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése