azok a régi illatok..

ójajj,de hát elfelejtem a lényeget,hogy nemcsak vizsgák,meg kirándulások,meg betegeskedések esnek velünk mostanában,hanem hivatalosan is megkezdettnek nyilvánítottuk a befőzünk-aratunk-télire raktározunk szezont..
félretolva a tankönyveket,és az utazótáskákat(messiásként várom a nyugis szünidőt,mikor mindennek vége),nekikezdtünk a kertet dézsmálni..
szépen áznak a bodzák a citromokkal békésen a hűvös kamrában,lesz majd belőle finom szörp,és a citromfűbokor mérete is indokolja a szörppé válását..
(ancsa valami likőrt is akar gyártani belőle,de nekem az alkohol nem bejövős)..
a minden más zöld fűszernövény is akkora már,hogy megszavaztunk egy előszüretet..
lesz belőle fagyasztott és lógatva szárított is..
az egynyáriak pedig úgy megemberesedtek a vetőládákban,hogy ideje a szétültetésüknek(kicsi ez a kert ennyi növénynek,mondom én)..
már a rózsák között is fellelhető néhány paradicsom,és néhány ez meg az,de nem bánom,mert a falusi kertekben mindig így láttam gyerekkoromban..
békésen elfértek a virágágyásban a paprika vagy paradicsomtövek..

észre sem veszem,és valahogy mindig a múlt igazgatja a kezem..
azokat az illatokat és színeket reprodukálom,amiket kiskoromban láttam nagymamáimnál,vidéki rokonoknál..
hajkurászom azokat a régi virágokat,növényeket,amiket akkor szagolgattam..
kell..persze mindig kell az új..az izgalmas is..
az 'ilyet még sosem láttam,próbáljuk ki' érzés..
de ami mélyen megrendít,az mégiscsak az,amikor a gyerekkori emlékek feltörnek belőlem,beleszimatolva a virágzó jázmin,vagy orgonabokorba..

olyankor nem vagyok már felelősségteljes családfenntartó..
nem vagyok más,mint nedvesorrú kisgyerek,aki katicákkal játszott a kertben..