vettem a kalapom..

pont addig maradok egy helyzetben/egy ember mellett,amíg be nem telik a pohár..
ráadásul birka mód türelmes is vagyok általában..

ezen esetben azonban most jött el az a pont,amikor elég volt..

elég volt a hiábavaló kérésekből(ha tudnátok,hogy majd megfulladtam,mire kimondtam őket),és elég volt a nem emberi tényezőkből is..
az érzés,hogy rossz..hogy nem érzem jól magam,egyre csak erősödött..
először csak ritkábban írtam,aztán már belépni sem volt kedvem..

amikor fülön csíptem az érzést,nem teketóriáztam többé..

vettem a kalapomat,és ideköltöztem a freeblogról..

úgyhogy ez egy újrakezdés..

ismét..






az előzmények..