cicatalpak..

ínyenckedtem a hosszú hétvégén,mivel a kertben a szárítóval ki-beszaladgálós játékot játszhattam csak..
(néha azért én nyertem az eső ellen)..

Hugh műsorában hallottak hatására szent fogadalmat tettem,hogy megpróbálom magam én is ahhoz tartani,hogy azt esszük,ami éppen terem,és annyit,amennyi éppen elfogy..meg,hogy a növények szinte minden része felhasználható valamire..
ez a hűtő nélküli élet bogarat dugott a fülembe..(nem..nyilván nem fogom kidobni a hűtőnket..viszont igyekszem átgondoltabban tervezni a főzést és az adagokat..)

ugyan még nem szemesedik a borsónk,de muszáj volt a vajas,galuskás fajta borsólevesünkbe vágni a zsenge borsóhüvelyből is egy maréknyit(soha nem akarom többet a répás-zöldségelt változatot)..
az éppen érő eprünknek is lett új élete az amerikai palacsintánkban..
a nutellával megkent,majd felszeletelt eperrel megszórt palacsinta szétolvadt a számban,és közben hangos nyögdécselésekre fakasztott..(sokat sokszor akarom még ezt az ízt)..

esténként fűszerillatú a kezem,mert kosztümös filmeket nézegetve morzsolom a megszáradt kakukkfüvet..
a lányok szerint már ténylegesen megillet a vajákos jelző:)

és tudom,hülyék vagyunk meg minden..
de megint van két égetően rossz,és kibírhatatlanul cuki kiscicánk..
(énakartaménakartam)..