állatkáink..

szeretném végre megmutatni a két kis szőrgombócunkat,de nálunk ez a fotózás nehézkes egy ügy..
na de majd..
addig viszont elmesélem,hogy elférnek a tenyeremben,olyan hangosan motoroznak,mint egy felnőtt,és amikor álmosak,akkor nagyon bújósak..
na de amikor nem álmosak..
anyám borogass..
akkor pont olyan,mintha két megvadult páviánnal élnénk együtt..
mindent levernek mindenhonnan,imádnak az ablakban lakó orchideáimon rohangálni(na azon mindig nagyon kiborulok),és olyan hangosan trappolnak,hogy a földszinten is tisztán hallom,hogy fent éppen melyik szobát bontják le..

szélvész módon csinálják a rumlit maguk körül,és már külön-külön mindannyian eljutottunk a kurvaanyázós fázisba,úgy fel tudnak minket húzni a rosszaságukkal..
aztán persze a fáradtságtól felborulnak valahol,összebújnak és puszilgatják egymást,és olyankor meg annyira brutálisan cukik,hogy legszivesebben bekapnám őket..
amikor reggel meglátnak,és égbe csapott farokkal,dorombolva követnek mindenhová,úgy örülnek,hogy valaki végre felébredt,akkor nem lehet nem imádni őket..
olyan icipici kis lábacskáik vannak,hogy el sem hiszem,hogy ezzel képesek azt a nagy rumlit összehozni..
pedig összehozzák..

nevük még nincs,mert szeretnénk az egyéniségükhöz megfelelő nevet találni,de egyelőre még a rosszalkodás-alvás-evés háromszög tölti ki a napjaikat,és nem tudtuk még őket igazán megfejteni..
mondhatnám,hogy a jelenlegi 5 cicánk már a sok kategória,de nem mondom..
mert sosincsenek egyszerre egy helyen,mindig valaki kint kolbászol a kertben,és mindig akad egykettő,akit éppen lehet szeretgetni..
egyébként is vagyunk rájuk négyen,így bőven nem vagyunk túlterhelve..
drága öreg malacka kutyusunk pedig nem sok vizet zavar,mert leginkább csak fekszik egész nap..
(bár sikerült már annyira felgyógyítanom,hogy mostanában túl jól is van,és rászokott a rosszalkodásra ő is)..
ha nem figyelek,egy pillanat alatt felugrik az éberkómából,és a nyitott teraszajtón át kirohan a kertbe,hova máshová,mint a veteményes közepébe..
ott aztán a tenyérnyi tappancsával előadja a goldi topogóst,és tarol maga körül mindent..
akkor aztán ancsával mi meg gyorsan előadjuk a törzsi esőtáncot,és ugrálva,tapsolva,visongva röpködünk körülötte,hátha kijön végre..(süket,mint az ágyú,vak,mint egy vakond..így elég nehéz értésére adni bármit..kis cucukám <3)..

rajtuk kívül nincs is már olyan sok állatkánk,hiszen szonjuska szobájában csak a nyuszi lakik,és a kanári,ancsáéban pedig az akváriumban a halak..
azért ez korántsem állatkert..

sajnos:)

volt már máskor is testvérpár cicánk ..
sajnos rodint..a vöröset elütötte felnőtt korában egy autó..de mátyás..a szürke,még mindig velünk él (ő a megtestesült úriember a családban)..

na a mostani két pamacs épp így alszik összebújva..
egyszerűen ellenállhatatlanok..

cicatalpak..

ínyenckedtem a hosszú hétvégén,mivel a kertben a szárítóval ki-beszaladgálós játékot játszhattam csak..
(néha azért én nyertem az eső ellen)..

Hugh műsorában hallottak hatására szent fogadalmat tettem,hogy megpróbálom magam én is ahhoz tartani,hogy azt esszük,ami éppen terem,és annyit,amennyi éppen elfogy..meg,hogy a növények szinte minden része felhasználható valamire..
ez a hűtő nélküli élet bogarat dugott a fülembe..(nem..nyilván nem fogom kidobni a hűtőnket..viszont igyekszem átgondoltabban tervezni a főzést és az adagokat..)

ugyan még nem szemesedik a borsónk,de muszáj volt a vajas,galuskás fajta borsólevesünkbe vágni a zsenge borsóhüvelyből is egy maréknyit(soha nem akarom többet a répás-zöldségelt változatot)..
az éppen érő eprünknek is lett új élete az amerikai palacsintánkban..
a nutellával megkent,majd felszeletelt eperrel megszórt palacsinta szétolvadt a számban,és közben hangos nyögdécselésekre fakasztott..(sokat sokszor akarom még ezt az ízt)..

esténként fűszerillatú a kezem,mert kosztümös filmeket nézegetve morzsolom a megszáradt kakukkfüvet..
a lányok szerint már ténylegesen megillet a vajákos jelző:)

és tudom,hülyék vagyunk meg minden..
de megint van két égetően rossz,és kibírhatatlanul cuki kiscicánk..
(énakartaménakartam)..

kisvakond..

a délelőtti meglepetés napsütésben nem tudtam nem gazolni jó sokáig,amiért is tövig földes lett a kezem,viszont olyan puhán jött ki a gaz,mintha vajból húztam volna..örömbódottág..
ancsával nagy egyetértésben szöszölgettünk a kertben egész délelőtt..
még mindig a gaz áll nyerésre a virágok,veteményes ellen,de van nekem még dugi időm erre a hétre,amikoris fordítok az arányokon..
paradicsompalántákat rejtettem ma szanaszét a kertben,majd mindenkit jól meglepek vele,mikor eljön az érés ideje..nini..itt is paradicsom..
örömömben,hogy földben túró kisvakond lehettem,mezítláb mászkáltam a fűben meg mindenhol,és heverésztem is a hátamon a fűben,míg a hangyák meg nem támadtak..
onnan földközelből éreztem meg azt is,hogy a csalános-rohasztós hordónak penetráns bűze van már..tehát beérett a biotrutyi,lehet locsolni szanaszét..
csokrokban szárad már a menta és az oregano,a kakukkfű nyírásakor majd beleharaptam a bokorba,és annyi tárkonyt kaptam zsuzsitól,hogy évekre el vagyunk látva..(a citromfüvet még dédelgetem,mert nagy terveim vannak vele szörpügyben)..
mást sem teszek,csak járok a szárításra kitett fűszerek között..és szimatolom őket szembehunyva..
lehetne például ez is a foglalkozásom a napon teregetésen kívül..fűszerszimatoló..
szeretném..

épp amikor elfáradtam,már jött is az ijesztő fekete felhő,de én azt sem utálom,mert olyan erős ózonillatot hozott magával(az éltető esőn kívül),hogy szinte csípte a bőrömet..
annyira nagyon imádom azt az illatot..felpörgeti bennem a reaktorokat..

mindig is közel állt hozzám a természet,bár ezt gyerekkoromban max azzal tudtam megoldani,hogy állandóan a margitszigeten lógtam kert híján,és a nyaraimat mindig a nagyim kertes házában töltöttem..
az aszfaltdzsungelben cseperedve még nem sejtettem,hogy szalmakalapos kisvakond leszek érett koromra(öreg a majdmegmondomki)..
ezt meg végképp nem gondoltam volna,hogy egyszer majd egy mézeskalács rönkház úrnője leszek,ahol csokrokban lóg a fűszernövény a konyhában,és virágillatúak a hajnalok..

bárhogy is van..bármi is lesz..
boldoggá tesz az,ahogy élhetek..
hála ezért annak,akit illet..

gyökértelen fának nem nő koronája..

a babámmal(40 évesen is babázni fogom,nem tehetek róla) nem beszélhetek már két napja,mert éppen osztálykirándul,és csak sms-ben kommunikálhatunk a sírást elkerülendő..
értem én ezt a kérését,hiszen én is ilyen könnyen sírós vagyok(és Szonjuska egyebekben is a klónom),csak most már olyan piszkosul hiányzik..

ma anyukám is hazacuccol a házukba,és tesz egy kísérletet arra,hogy megpróbáljon apukám nélkül felépíteni valamiféle új életet..
őt is féltem nagyon,és tudom,hogy este sírni fog..és tudom,hogy én is sírni fogok,hiszen fél évig együtt bóbiskoltunk esténként a tévé mellett..
ugyan mondtam neki,hogy abban a percben jöjjön vissza,ha nem bírja,de tudom,mennyire végtelenül makacs,és ő majd csakazértis meg akarja mutatni,hogy bírja..
nem csak a gyász időszaka volt húzós mindannyiunknak,hanem ez is,mire kialakul mindenkinek a saját élete..
ezeket a hónapokat olyan átmeneti dologként éltük meg,hiszen a mai napig nem eldöntött tény,hogy mi legyen a házukkal,ki hol lakjon(én abszurdnak tartom,hogy ketten fenntartsunk két külön házat a fennálló gazdasági helyzetben,de majd csak lesz valahogy)..

Katus is nekiállt veszettül tanulni az utolsó előtti percben,és összeszorult szívvel szorítok neki,hogy ne pótvizsgákkal kelljen elcsesznie majd a szünidőt..
hiába nagyon okos gyerek,ha egyszer sportot űz abból,hogy egész évben ki sem nyitja a tankönyveit..pff..
Ancsa síkideg,és állandóan pontokat számol,mert nem jelölt meg fizetős szakot az egyetemi jelentkezésnél,és így igencsak meg kell feszülnie,hogy bekerülhessen arra a minimálisra csökkentett államilag finanszírozott helyre..
a jelentkezési lapoknál kitöltetlenül hagyott rész,az apa adatainál még mindig széttrancsírozza a szivem..
nem az visel meg,hogy én vagyok egyszemélyben a gondviselő,és a minden más is egyben,hanem az,hogy miért kellett ezt így..ilyen mocskosan nyomorultul..

ezt az évet kinevezhetem az egyik legnehezebb évnek,amit ránk róttak,és igyekszem egyben tartani a családomat..
sok dologban akadály,sokszor irreálisan leköti minden energiám,sokszor tombolni tudnék a dühtől..mégsem tudnám nélkülük elképzelni a mindennapjaim..
betegesen imádom őket,a lehetetlent is megpróbálva próbálom óvni őket mindentől,és halálra aggódom magam minden percemben..
hisztérikus anyatigrisként és aggódó gyerekként is működni egyszerre kemény..
ez az évem erről szól..hogy teljes mélységében és magasságában megismerjem,hogy milyen családban élni..
hogy mennyire nyomorúságosan nehéz sokszor,és minden bajok ellenére mégis milyen elképzelhetetlenül csodálatos dolog ennyire szeretni egymást..

én és a zöldségeim..

ez itt most nem az én zöldségeimről szól(na lesz majd olyan is),hanem egy műsor,aminek sajnos lemaradtam az első részéről,de júniusban bepótolhatom majd..

River Cottage-Én és a zöldségeim

és a vasárnap reggel feltétlenül a tévé előtt talál majd..
Hugh eddigi műsorait is imádtam,de ez a sorozat,ami igazán nekem való lesz(állatgyilkolászás nélkül)..
örömmel tapasztalom,hogy már nemcsak maroknyian ragaszkodunk a természetközeli élethez..

alakul ez:)

(óóóó..és az a springer spániel ott..dinka kutyám ikertestvére lehetne..drága kis bolondgomba:))


kutyaügyben szomorú hír az,hogy Sherry,a goldink megint nincs a helyzet magaslatán,2 napja teljesen koordinálatlan a mozgása,alig tud felállni,és újra féloldalt lógatja a fejét..
az állatorvos télen megmondta,hogy sajnos ez az idegrendszeri gebasz visszatérhet..
most újra szteroidot adok neki,és csak imádkozhatok azért,hogy egy ebben az édes öreg kutyusban legyen elég erő ahhoz,hogy megint kikecmeregjen a bajból..
gyerekemként szeretem,és így a másik lehetőségnek még gondolatban sem akarok teret hagyni..

fenyőrügyre hangolva..

mivel a vírusos torokgyulladás után visszamaradt a lányoknak egy igen kellemetlen,kínzó száraz köhögés,és mivel több helyen is olvastam,hogy fenyőszüret ideje van,ezért utánatúrtam a dolognak..

több megoldást is találtam fenyőszirup készítésre,de nekem ez tetszett legjobban:


FENYŐSZIRUP


A leszedett zsenge hajtásokat egy teljesen tiszta befőttesüvegbe rétegenként lecukrozzuk és szorosan letömködjük, préseljük, hogy a fenyőhajtás és a cukor minél szorosabban érintkezzék.

Legfelülre cukor jön. Lefedjük egy tiszta vászondarabbal, gumigyűrűvel rögzítve, és hagyjuk érlelődni 4 - 5 napig.

Nem kell a napra tenni, de sötétbe sem!

A cukor hatására a hajtások levet engednek, az alsó rétegek mind jobban összeesnek és kifakulnak.
Ekkor felülről megnyomogatjuk, hogy a felső rétegek is kiengedjék a levet.
Mikor a cukor már mind elolvadt, leöntjük a levet. A kapott lébe literenként egy mokkáskanálnyi feloldott konzerválóport (Na-benzoikum) hozzákeverünk, és sűrű szűrőn, vagy tiszta gézen keresztül szintén nagyon tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk és kész.

Dunsztolni nem kell. A leszűrt hajtásokat ne dobjuk el, mert ebből is finom, üdítőnek való szörpöt készíthetünk, felhasználva a hajtásokon maradt cukrot is.

mivel a fenyő illata nekem nagyon bejövős,és a fürdőkultúránk fejlesztésének sem ismerem határait,így eleve annyi fenyőhajtást fogok szüretelni,hogy erre a fenyőfürdőre is jusson elég..

FENYŐFÜRDŐ

Fenyőágat, magot, rügyet összevágva megfőzünk, és a szüredéket a meleg fürdőhöz öntjük.
Ezt a fürdőt elsősorban az idegek megnyugtatására és erősítésére alkalmazzuk

Köszvény és krónikus reumánál, izületi és izomfájdalmaknál kitűnő hatást érünk el meleg fenyőfürdővel.

Csontgyulladásnál és más csontbetegségnél ugyancsak meleg fenyőfürdővel támogatjuk a betegség javulását.

Nem csak egész, hanem részfürdőket is készíthetünk, amikor egyes testrészek meleg fürösztését végezzük, lábak, lábujjak, kar, kézfej, stb. köszvényes, reumatikus fájdalmainál.

Tüdő és légzőszervek betegségeinél a fenyőfélét összevagdossuk, és főzés közben, vagy mindaddig, amig gőzölög, a gőzöket belélegezzük.

(forrás:natura gyógynövény)

izmaid attól nőnek,hogy életed súlyát önként megemeled..

Szepes Mária:A kiegyenlítődés


De nehéz, de nehéz,
részeg tántorgás közben
a pocsolyákat elkerülni.
Szédítő, zöld mocsár
fölött lebegve várni ott,
ahol a végletek között
az aranymetszet rejtett
mérlegén egyensúly rezeg!
De nehéz, de nehéz
zúzott testedből lelked
épségben kimenteni,
ha rázúdulnak a sors
lavina omlásának kövei!
De nehéz, de nehéz
a hullámhegy tetején is
szilárdan tudni,
hogy a szenvedő embert
szolgálni több,
mint tömjénben fürdő
zsarnokok kegyét keresni!
De nehéz, de nehéz
reményed apadó szintjét
fénylő hittel feltölteni,
s a végtelen szimmetriát
meglelni a pokolban is!
De nehéz, de nehéz
mindig bízni és mindig adni,
anélkül, hogy áldozatod
földi arannyal kifizetnék!
De nehéz, de nehéz
az agyaddal érezni
s a szíveddel látni.
Hiú sérelmeken mosolyogni
és sajnálni azt, aki megüt!
Ha megidézed magadban
a csillagszelídítő bölcset,
Ő mégis a nehezebbet
választja a könnyű helyett.
Belső Mestered
jobban tudja nálad,
hogy egyszerűbb
megtenni a könnyűt,
de az ijesztő erővel
visszaüt!
Izmaid attól nőnek,
hogy életed súlyát önként megemeled.
A félutat,
amely a csodához vezet,
akármilyen úttalan meredek,
neked kell kitaposnod.
E vállalkozás talán utolsó, ziháló
lélegzeted is elkéri,
de megéri!
Mert a titkos középpontig,
ahol az idő
az időtlent metszi,
eléd jön Isten,
s minden terhed továbbviszi.

az önmagával elégedett ember..

http://indavideo.hu/video/Puzser_Videoblog_13_-_Csont_Collection_2012_Nyar






ezt itt és most nem azért,mert magáért az emberért rajonganék(pedig alapvetően értékelem és vonzónak is találom a stílusát..mindig is bírtam az asperger gyanúsakat),hanem azért,mert ezzel az állásfoglalásával mélységesen egyetértek..
úgy is,mint önmagammal elégedett ember,aki keményen megdolgozott önmaga elfogadásával(mindig is duci voltam,és az is maradok),és úgy is,mint aki 3 kamaszlányt nevel,akik még csak tanulják az önelfogadást..
így állandó téma nálunk a fogyókúra,a mi áll jobban az alakomhoz,és a jajj,én milyen kövér vagyok..

sok mindenben segíthetek nekik,például abban,hogy hogyan és miként kell egészségesen és tudatosan táplálkozni,vagy abban,hogy a divat eszközeivel hogyan segíthetünk rá az erősségeinkre,és hogyan leplezhetjük gyengeségeinket..

azt gondolom,hogy a legtöbbet mégis azzal segíthetek,ha példával szolgálok..
ha a saját szemükkel láthatják,hogy a ducik/kövérek nem a világ kitaszított rétegéhez tartoznak(minden erre irányuló médianyomás ellenére sem),és láthatják azt is,hogy az ápolt,csinos külső nem súlyfüggő..
ugyan nem hajlamosak a hízásra,és apjuk szikár termetét örökölték,így valószínű nem kell majd a saját kanosszájukat bejárniuk,mint nekem,de így is rengeteg frusztrációtól kell megszabadulniuk..
nekem is nap mint nap gurul el a gyógyszerem,mikor mindenhonnan az ömlik az arcomba,hogy csak minuszos súllyal lehetsz ember..
aha..ja..biztosis..

nem lehet elégszer elmondani,hogy bármilyen súlyú,bármilyen külsejű ember lehetsz..
ha elégedett vagy magaddal..ha megbékéltél saját külsőddel..akkor harmóniát sugárzol..
akkor úgy ragyogsz,ahogy csak a legszebbek tudnak..

azok a régi illatok..

ójajj,de hát elfelejtem a lényeget,hogy nemcsak vizsgák,meg kirándulások,meg betegeskedések esnek velünk mostanában,hanem hivatalosan is megkezdettnek nyilvánítottuk a befőzünk-aratunk-télire raktározunk szezont..
félretolva a tankönyveket,és az utazótáskákat(messiásként várom a nyugis szünidőt,mikor mindennek vége),nekikezdtünk a kertet dézsmálni..
szépen áznak a bodzák a citromokkal békésen a hűvös kamrában,lesz majd belőle finom szörp,és a citromfűbokor mérete is indokolja a szörppé válását..
(ancsa valami likőrt is akar gyártani belőle,de nekem az alkohol nem bejövős)..
a minden más zöld fűszernövény is akkora már,hogy megszavaztunk egy előszüretet..
lesz belőle fagyasztott és lógatva szárított is..
az egynyáriak pedig úgy megemberesedtek a vetőládákban,hogy ideje a szétültetésüknek(kicsi ez a kert ennyi növénynek,mondom én)..
már a rózsák között is fellelhető néhány paradicsom,és néhány ez meg az,de nem bánom,mert a falusi kertekben mindig így láttam gyerekkoromban..
békésen elfértek a virágágyásban a paprika vagy paradicsomtövek..

észre sem veszem,és valahogy mindig a múlt igazgatja a kezem..
azokat az illatokat és színeket reprodukálom,amiket kiskoromban láttam nagymamáimnál,vidéki rokonoknál..
hajkurászom azokat a régi virágokat,növényeket,amiket akkor szagolgattam..
kell..persze mindig kell az új..az izgalmas is..
az 'ilyet még sosem láttam,próbáljuk ki' érzés..
de ami mélyen megrendít,az mégiscsak az,amikor a gyerekkori emlékek feltörnek belőlem,beleszimatolva a virágzó jázmin,vagy orgonabokorba..

olyankor nem vagyok már felelősségteljes családfenntartó..
nem vagyok más,mint nedvesorrú kisgyerek,aki katicákkal játszott a kertben..

fázunk,megvilágosodunk..és szerelembe esünk..jóesetben..

allergia,vagy nátha..
nehéz ezt eldönteni ebben az időben..
esténként bedurrantunk a kis kandallóba,és május lévén ez kicsit szokatlan,viszont igencsak kuckós..
nem is értem,hogyan élhettünk eddig nélküle..imádatom határtalan..
5 perc alatt már hámozzuk le magunkról a ruhákat,és tehet egy szivességet a vacogtató hideg odakint..

próbálj magadnak utat vágni az évszakok között..
majd letéptem a bőröm is egy hete a melegben,most pedig belefagyok a ruhámba..
télikabát és aligruha..
mit hagyjak elöl?
lehetséges manapság évszakok szerint szortírozni a ruhákat?..de így hogyan?
felfordult világ ez kéremszépen..
szélsőséges időjárásban szélsőséges emberek..

csak kapkodom a fejem,hogy mennyi keserű és csalódott ember mindenhol..
ilyenkor csendben behúzom a nyakam,és örülök,hogy mi legalább úgyahogy..
sosincs elég,viszont nem nyöszörgünk(legalábbis igyekszem ezt elérni a többieknél is)..
rojtos már a szám,annyit mondogatom..
'csak pozitívan..légyszives próbáld ezt máshonnan megközelíteni'..
apró napi harcok ezek,viszont tudom,hogy hatásosak..
évekkel ezelőtt még kontrollálatlanul ömlöttek belőlem a fájdalmak,a keserűségek..
egyáltalán nem fogtam fel,hogy determinálom a rosszat..
mondhatnám,hogy a The Secret nyitotta fel az elmém,de nem egészen így van..
annyi de annyi könyvet olvastam a pozitív gondolkodásról,és a szavak,gondolatok teremtő erejéről,hogy egyszerűen csak összeadódott bennem a bizonyosság..

ez így van..mert nem lehet máshogy..

a legtöbb kis megvilágosodásom épp így történt..
sok sok pici morzsából gyúródott egy egésszé..
és amint összerendeződtek bennem,attól a pillanattól kezdve fénnyé váltak bennem..
olyan igazságokká,amik megkérdőjelezhetetlenek..
ilyenkor nem is tudnék választ adni a 'hogyan és miként történt ez benned?' kérdésre..
egyszerűen csak megtörtént..
ugyanúgy,ahogy az ember szerelmes is lesz..
egyszercsak elönt valami fény ott belül..ahogy mozdul..ahogy megfogja a csészét..ott és akkor elönt a bizonyosság fénye..
(sosem múló csodaként fogja meg ezt a pillanatot az Édes November..ahogy Keanu Reaves áll az utcán..felnéz a lány ablakára..és egyszerűen megtörténik..és ennyi..
varázslat,ami felfénylik amikor itt az ideje)..

elkalandoztam..

a lényeg,hogy ezek a pillanatok mind mind pici megvilágosodások az életünkben..
egy eszme,egy gondolat,egy érzés..ami kitölt bennünk valami űrt..
valami megérkezése,amit régóta vártunk..

és abban a szent pillanatban,amint megérkezik,tudjuk és érezzük,hogy ezzel lett teljesebb az életünk..
hogy ez a szerelem,ez a gondolat,ez a meggyőződés tesz minket kerek egésszé..
teljessé..


(ja..hogy erre az érzésre vágyom jóideje,csak kicsit feltűnő..)

fáradt kicsi angyal..

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság



Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

vettem a kalapom..

pont addig maradok egy helyzetben/egy ember mellett,amíg be nem telik a pohár..
ráadásul birka mód türelmes is vagyok általában..

ezen esetben azonban most jött el az a pont,amikor elég volt..

elég volt a hiábavaló kérésekből(ha tudnátok,hogy majd megfulladtam,mire kimondtam őket),és elég volt a nem emberi tényezőkből is..
az érzés,hogy rossz..hogy nem érzem jól magam,egyre csak erősödött..
először csak ritkábban írtam,aztán már belépni sem volt kedvem..

amikor fülön csíptem az érzést,nem teketóriáztam többé..

vettem a kalapomat,és ideköltöztem a freeblogról..

úgyhogy ez egy újrakezdés..

ismét..






az előzmények..

vizsgák spiráljában vergődve..

ancsa ma írta az emeltszintű angolt,holnap a németet,a másik kettőm beteg,már álmomban is teákat főzök,lázat nézek..
hogy velem mi van?
ma már fohászkodtam teregetés közben,hogy csak össze ne essek,mert még összekanalazni se tudna senki..
csendben csúsznak magam alá a lábaim..az ájulás szélén billegek sokszor..
merthogy én is rosszul vagyok éppen,arra már időm sem jut,hogy egyáltalán észrevegyem..
hogy eközben szép lassan még fogyok is,ez nem meglepő annak tükrében,hogy estig max két bögre tejeskávéval üzemelek..
terveztem én a fogyást,csak nem így..
azt gondoltam,hogy majd olyan szép megfontoltan,tudományosan..nem így..fáradtságból,túlhajszoltságból..

ha ennek az iskolaévnek,és a mindenki mindenféle vizsgáinak,ballagásának,kirándulásának végre vége lesz,én hálaimát fogok zengeni..
nem tudom,hogy miért,de soha ilyen szanaszét nem estem év végére,mint most..
ma rámtelefonáltak már a gimiből,hogy nem küldtem vissza valami papírokat szonja beiratkozásával kapcsolatban..
még csak nem is rémlett,hogy kellett volna..
hová szaladtak a maradék agysejtjeim,magam sem értem..
ancsa vizsgázik és egyetemre felvételizik,katus is vizsgák előtt áll,szonjuska gimibe felvételizett és ballag..
igyekszem mindent fejben tartani,és mindenkire kellő figyelmet fordítani,de ahogy a mellékelt ábra is mutatja,néha elvesztem a fonalat..
kinek hová milyen papírok,milyen igazolások,milyen vizsgák..jajjnekem..

olyan szívesen bíbelődnék még az egyszereggyel..a hová tettem a postaironomat és az ablakzsiráfomat,és a mit mondott marika néni az a betűmről problémakörrel..
a nagy gyerek-nagy gond mostanában érezhetően elhatalmasodott nálunk..

egyébként pedig dehogy..
azt hiszem,hogy nem bánom egy percig sem,hogy a lányok már nem babák,és szinte felnőtt szintű gondjaik vannak..
nagyon szeretem,hogy már felnőtt nőként beszélgethetek velük..

csak az én erőm is növekedjen olyan mértékben,ahogy a terheim nőnek..
mást nem is kívánok jelenleg..

de szép színed van..

nem meglepő,de tényleg szép..
mert ugyanis ebben a 3 napban tényleg csak muszájból voltam 4 fal között(mondjuk kúl lett volna aludni is kint a pléden..csak én félős vagyok)..
így aztán szinte minden feladatom a kertben intéztem,amihez nagy segítség volt,hogy a dolgaim a kertészkedés-napozás-pihenés háromszögében mozogtak..
ha néha valamiért be kellett mennem,már morogtam az orrom alatt..(senkisenem hallotta..becsszó)..
ültetgettem innen oda,és onnan ide,és locsolgattam mindent nagy lelkesen..
'aztán meg fizeted a százezres vízszámlát'..(anyukám 'optimizmusa' még mindig képes kihozni a sodromból)..
de tudtam a dolgok mögé látni,és csakazértis élvezni a vízpárában sóhajtozó zöldeket..
kellett egy nap,mire a munkáktól felpörgött ritmus lelassult bennem,de utána már flottul ment a láblógatás..
'miért ülök én itt?..valami dolgom biztosan van..mit felejtettem el?'..
a motoszkáló gondolatok egy idő után elaludtak bennem,és elhittem,hogy most éppen az a dolgom,hogy semmi..
nem is tudok ma meg már visszaállni újra a pörgésbe..ez a napom az aklimatizálódásé..
csak a kontúrom dolgozik épp,a lelkem még ott hever a napon..
ejj,de meg tudnám szokni,ha ez már maradna,csak mondjuk az allergiámat kiradiroznánk a történetből..(ez a hanyattlökős virágillat,meg hogy boldog-boldogtalan most virágzik egyszerre,ez az orromra ragasztotta a zsebkendőt)..
de nem cserélném el semmire ezt a hallhatóan zsongó zsibongó tavaszi/nyári őrületet..
szent őrület,amire a természet csak ilyenkor képes..
a halottakat is felélesztené az energiájával..
ide nekem az összes zsongító virágillatot,hadd harapjak bele..