végtelenül szomorú..

az úgy van a rossz gondolatokkal,hogy leküzdhetetlenek bizonyos határon túl..

olyanok,mint valami ízetlen nagy rágógombóc,amit jóideje forgatsz már a szádban,és még mindig ott van..egyre keményedve..

majd megfojtva..

aztán egyszer csak nagy levegőt veszel,és kiköpöd..

engem így fojtogat tegnap óta valami,és úgy döntöttem..kiköpöm..

könnyebb lessz nélküle..

az alaptörténet lehetne egy normális vasárnapi apukás sztori is,de hát nálunk az ilyesmi nem játszik..

az exem gyakorlatilag évek óta le sem szarja az első alomból származó lányait(drága mucifülűimet)..

aminek oka lehet az apai ösztön hiánya,avagy az új leánygyermek születése az új kapcsolatból..ki tudja..

a lényeg végülis az,hogy szorítva érezvén magát a gyámhivatal és minden egyéb hivatalok által,elhívta a lányokat nyaralni..

igen meglepődtem volna,ha nem jöttem volna rá időben,mire megy a játék..

a két nagy rutinból hárította az ajánlatot(nekik már megvan a maguk természetes védekező ösztönük)..

kicsi szonja babám még túl ártatlan ahhoz,hogy átlásson az ilyen típusú játszmákon és embereken..

nagy várakozással készült a balatonparti jurtábanalvós 4 napra..

legnagyobb szomorúságomra azt kell mondanom(és talán ezért fojtogat ennyire),hogy elvesztette ő is a hímport a szárnyairól..

tegnap este sírva jött haza a "nyaralásból"..

fázva,reszketve,kisírt szemekkel esett be az ajtón..

'drága' apja egyszerűen buszra rakta este..

mikor gyorssegélyként bedörgölt egy tál meleg ételt,és egy kancsó forró teát,akkor beszélt csak arról,hogy mi bántja..

megölelgetett..hosszan..hüppögve..

'senki nem szeretett 4 napig'..szuszogta..

'tudod mami,most jöttem csak rá,hogy apa nem szeret engem..csak borit szereti..(ő az új tesó)..'

aztán kibuktak belőle a részletek is..

hogy már első nap haza szeretett volna jönni(persze csendben tűrt..anyja lánya)..

katus néhány éve egy hasonló szituációban felült az első vonatra,és hazajött..:D

hogy a társaságban lévő idegen anyuka vett neki fagyit és palacsintát..(gondolom,milyen lehetett a 'szeretetteljes apai gondoskodás',ha már másoknak is szemet szúrt..)

hogy kiránduláshoz gondosan bekészítették a szendvicseket maguknak és az új gyereknek..szonjuskának nem..

ő nézhette éhesen,ahogy mások esznek..

egészen egyszerűen nem is találok magyarázatot minderre..

hiszen senkit nem lehet arra kényszeríteni,hogy szeresse a gyerekeit..(abbéli meggyőződésem,hogy ez természetes emberi ösztön..ez megismerve az exemet felülíródott)..

soha nem tiltottam tőle a lányokat,valahogy abban reménykedve,hogy egyszercsak kialakul közöttük valamiféle normálisnak mondható szülő-gyerek kapcsolat..

hiú ábránd volt..

nincs fogalma a vérszerinti apjuknak semmiről velük kapcsolatban..

nem ismeri őket..

nincs is szándékában megismerni a gyerekeit..

és sok sok mindent meg tudok bocsátani,amit ellenem vétett..

azonban azt,hogy a gyerekeitől nemcsak az emberhez méltó élet lehetőségét veszi el,de azt a rózsaszín álmot is,hogy az 'apám szeret engem'..

ezt olyan nehéz megemésztenem..

ancsa és katus már gyűrődött annyit az életben,hogy ezt is betehették a nagy zsákba a vállukon..(pakolt rájuk is az élet rendesen)..

szonjuskám nagyon kisgyerek még lélekben,és nagyon sérülékeny..

tiszta szív és szeretet az a kislány..

tudom,hogy a benne lévő fájdalom kis részét öntötte csak most rám..

az igazi..a lényeg..eltemetve maradt benne mélyen..(pont úgy működik,ahogy én)..

nem tudom,hogy egy felnőttkori pszichoanalízis húzza-e majd ki belőle egyszer,vagy valahol máshol bukkan majd elő..

de azt tudva tudom,hogy olyan sebet kapott most,ami csak felszínesen gyógyul..

mélyen szántott,és sok mindent elvett tőle..

elsősorban a gondtalan,védett gyerekkort..

hiszen az bántotta,akiben megbízott..

drága kicsi babám..

így kellett felnőtté válnia..