nyígok..

ez most színtiszta nyígás lesz,úgyhogy,ha kerülöd az ilyesmit,sürgősen ikszeld ki..

mivel az élet valójában egy lotyó( de szívesen használnék itt valami sokkal durvábbat)..

ezért nem sokáig hagyott lebegni ebben a 'de jó,hogy mégsem vagyok rákos' eufóriában..

évek óta tart a vergődésem a volt férjem szemétségei miatt(ha felsorolnám talán hihetetlennek is tűnne),bár azt hiszem arról már zümmögtem valamit,hogy terhesen hagyott magamra 2 pici gyerekkel,majd eladta fejünk felöl a házat..és persze egy fillér gyerektartást sem fizet..

nem is tartom itt most fontosnak,hogy telefröcsögjem a naplómat,hiszen minden düh negatív energiája engem húz le..

inkább csak azt említeném itt meg(hátha valakinek okulásul szolgálhat),hogy egyetlen pillanatig se higyje azt,hogy bárhol,bármilyen hivatalos fórumot érdekel majd a gyerekek sorsa..

én ezek alatt az évek alatt végigjártam az összes létező hivatalt,aláztam meg mélységesen magam többször is aktakukac papírtologatók előtt(érdekes módon mindig az apát védik mindenhol..ennyit a nagy magyar gyermekvédelemről)..

annyit sírtam már otthon,elbújva a lányok elől,a hangnem és az ügyintézők flegma 'leszarom,ha éhen döglesz a gyerekeiddel együtt' hozzáállása miatt,hogy számát sem tudom..

bár emlékszem,egyszer hoztam magam kínos helyzetbe,mikor a gyámügyes irodájában már konkrét sírógörcsben omlottam össze..

nahát kedves tévénéző gyerekek,elmesélném nektek,hogy hiába van valakinek ma jogerős bírói végzése arról,hogy a "drágalátos" apukának kötelessége lenne fizetni a gyerektartást,manapság bizony megteheti bármelyik tetű,hogy kibújik ez alól..

elég csak annyit tennie,hogy mindent átirat más nevére,hivatalos lakcímmel,munkahellyel,és tulajdonnal ne rendelkezzen(miközben az új élettárssal vándorol egyik címről a másikra)..

hiába feszülök meg,és dolgozom reggeltől késő estig,egyszerűen fizikai képtelenség 3 gyereket és egy háztartást fenntartanom egyedül..

fűnek-fának tartozom,többszázezresre rúgó elmü tartozásom miatt az áramot készülnek kikapcsolni,és mikor tegnap a gyámügyön megkérdeztem,mégis mire számíthatok..

hát volt képük azt mondani,hogy hiába van végrehajtóknál az ügy,a több évnyi gyerektartás behajthatatlan,semmi jóra ne számítsak,mert az államtól gyakorlatilag egy fillérre sem számíthatok..

menjek a rendőrségre,ott is tegyem meg a feljelentést,akkor onnan is lesz egy papírom..

azzal is kitörölhetem majd a seggem,mert elég lesz,ha akár egyszer is ad 10 forintot valamelyik lánynak,máris jóhiszeműnek számít,így az állam nem fogja megelőlegezni helyette a gyerektartást..

mikor a sírás határán lángvörös arccal azt kérdeztem,hogy akkor vajon magyarországon van-e olyan hely,ahová fordulhatnék,és segítséget kaphatnék,csak széttárta a kezét..

igen..hallott ő már ilyen apákról,akik papíron nincstelenek,és az új macájukkal vándorolnak az igazságszolgáltatás elől szanaszét..

nahát,ha lenne erőm,akkor ezen most röhögni tudnék..

kínomban..

de már azt sem tudok..

csak bedőlni este a fáradtságtól az ágyba,hogy hajnalban induljon újra a verkli..

és szeretném hinni azt,hogy találok megoldást mindenre(vaterán eladni a mozdítható dolgainkat,végső esetben pedig fűtésszezonra a szüleimhez költözni)..

sajnálkozhatnék magamon,hogy nem telik cipőre(egyébként évek óta már ez a tény),de mit szóljon az,akinek lába sincs..

ezzel  a ki tudja hol hallott szólással szoktam kihúzni magam az alagútból,mikor már se kedvem se erőm tovább keresni a fényt..