milyen felemás érzések közt élünk..

versek..szavak bűvöletében élek..
nem is emlékszem arra a percre,mikor ejtett rabul az irodalom..
talán valahol a mesevilág kitágulásával kezdődött minden..
mikor az ezerszínű csodavilág után zajjal és robajjal rámtalált a való világ..
akkor..valahol akkor kerestem kapaszkodót a versekben..regényekben először..
és áhítattal hajtok fejet azóta is minden író előtt,aki kimondja helyettem..
az előtt,akinek elég két szava arra,hogy lélekben letérdeljek..

ilyen nekem Pilinszky..


mert szeretem..
nagyon..

és mert Kedvessel erről beszéltünk ma..

Parafrázis

"Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedül
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!

Miféle vályú ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szívem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva.

Eleven étketek vagyok
szünetlen és egészen;
emésszétek föl lényegem,
hogy éhségtek megértsem.

Mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra."

Pilinszky

és,ha már ő..akit mindennél jobban..

akkor álljon itt tőle a legkedvesebb..

a nekem legtöbb..

Milyen felemás

"Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását."

önfenntartás..

miután két nap alatt két kedves barátnőm közölte velem,hogy készülnünk kell az önfenntartásra,komolyan beijedtem..

és,hogy ők már azt tervezik,hová vessék a kukoricát,és hol lesz a tehénke..

ok,hogy tudom,ill sejtem,hogy nemsokára komoly változáson megyünk majd át..

nemcsak mi emberek,hanem az egész bolygó is..

és itt toporog a kapuban a pólusváltás..

de valahogy olyan váratlanul ért most ez a hír..

az igazság az,hogy valamelyest konyítok a mezőgazdasághoz,na de azért fenntartani magunkat nehezen tudnám a tudásomból..

és bár volt is veteményesünk a régi házban(nem is kicsi),attól még lehet,hogy felkopna az állunk,ha a megtermelt terményekből kellene jóllaknunk..

biogazdálkodást vezettem,mikor a lányok még kicsik voltak,és tényleg jólesett reggel megfogni ancsa pici kezét,lesétálni a kertbe,és együtt kihúzkodni az ebédnek való répát..

(most így utólag úgy látom,mintha valami képeskönyvnyi idillben éltünk volna...nahát)..

termett is nálunk minden szépen,még a krumpli és kukorica is megemberelte magát idővel..

szerettem is ezt..minek is tagadnám..

közel áll hozzám ez a természetközeli életmód..

(tagadhatnám-e ezt egy erdőszéli rönkházban?:D)

mondjuk a kenyérsütés gondolatától sem áll égnek a hajam,sütöttem is eleget régebben..

és azt hiszem,a sütés főzés úgy alapból is az egyik kedvenc tevékenységem..

(bár a főzést jelenleg poszttraumás sokk miatt szüneteltetem..)

diagnózisom szerint úgy megviselt az exemmel közös kötelező vasárnapi ebédek legyártása(majd jól leszarása..nem megdicsérése..tévé előtt böfögve fingva emésztése  részéről)..

hogy azóta mintha hidegrázást kapnék,amint rámtör ez a 'kötelező pedig most főznöd' érzés..

a legfinomabb étel is az agyadra tud menni,ha MINDEN vasárnap ugyanazt kell főznöd..

a marhahúslevest és rántott húst hasábburgonyával ma már csak komoly,életveszélyes fenyegetés hatására nyelem le..

persze a lányoknak főzök azóta néha(mégsem halhatnak éhen mellettem),és Kedvesnek is bármikor bármit..

de úgy őszintén..valahol valamit elvesztettem..

az örömöt a főzésben..

tehát ebben az önfenntartó létezésben kevés dolog van,ami aggodalommal töltene el..

van annyi gyakorlatom ezekben,hogy nem én lennék az,akire ránézve azt mondják:

na ez biztosan nem fogja túlélni mindezt..

túlélésben egyébként is jó vagyok..

amit az utóbbi években végigcsináltam,arra mondják,hogy 'innen szép nyerni'..

azt hiszem,hogy nem marad majd felesleges ez a tapasztalat,amit most szerzek,miközben vergődöm,mint malac a jégen..

bár azt kell mondjam,mikor bevásárlásnál azt kell mondanom a gyerekemnek,hogy döntse el,hogy kávét vagy citromot vegyünk inkább,mert mindkettőre nem futja..

(évek óta gyerektartás nélkül létezünk)..

na olyankor azért szemrebbenés nélkül tudnám az exem helybenhagyni egy láncfűrésszel..

Dancing at Lugnasa..

ismét odaragasztott egy film a képernyő elé..

ez mindig így esik meg velem..

már nyuszis pizsiben kapcsolnám ki a tévét,mikor egyszercsak egy zene..vagy egy képbeállítás leszögez..

aztán azon kapom magam,hogy az alvás project felejtve,és én ott ülök tátott szájjal..

na jöjjön először a hivatalos leírás..

Pogánytánc..Dancing at Lugnasa

A történet 1936-ban játszódik. Gyönyörű nyár van, Európa azonban iszonyatos változások előtt áll. Írország észak-nyugati csücskében, egy donegali faluban él a Mundy család, az öt lánytestvér: a legidősebb Kate, az életvidám Maggie, a gondoskodó Agnes, az édes Rose és a legfiatalabb, az örök romantikus Christine, aki egyedül neveli 8 esztendős fiát, Michaelt. A nőkkel telt ház mindennapjait a kisfiú szemszögéből láthatjuk. Nyugodt életüknek két férfi érkezése vet véget: egyikük a kis Micheal édesapja, aki azért jött, hogy elmondja: Franco diktatúrája ellen megy harcolni Spanyolországba, a másik a lánytestvérek bátyja, az afrikai missziójából hazatérő katolikus pap, aki halálos betegsége mellett hivatásában is elkezd kételkedni. A donegali paradicsom visszavonhatatlanul megváltozik. A nyár emléke Michaelt egész életében végigkíséri, emlékek a szerelemről és a csalódásról, táncoló nőkről, akik úgy táncolnak, mintha az életük múlna rajta.

előrebocsátom,hogy Írország iránt egyébként is van valamiféle megmagyarázhatatlan vonzalmam..

könyveket,zenéket faltam fel,hogy valahogy közelebb jussak a titokhoz..

de egyszerűen csak abban lettem biztos,hogy elvarázsolt egy világ az..

és ami onnan származik,azon mindig van valamiféle tündérpor..

ebben a filmben minden adott,amitől én elvarázsolódhatok..

Meryl Streep a kedvenc színésznőm(jogos a nagybetű)..

a filmben felcsendülő ír népzenék..hmm..szóval volt borzongás bőven..

a táj..

ó jajj..azoktól ámulat mint mindig..

és a jellemábrázolások zseniálisak..

minden karakter a helyén,és hol nevettem,hol szipogtam rajtuk..

(igenigen..ideális néző vagyok)..

végülis azt kell mondanom..

biztosan van jobb film is Írországról..

talán híresebb is..

de itt és most ez engem levett a lábamról..

stílusteremtők..

az,hogy a négyből hárman vagyunk náthásak,az nem is meglepetés..

mert bárkivel beszélek face to face,vagy telefonon,mindenkinek olyan orrhangja van,hogy az csuda..

mondjuk kb egálban vannak az allergiások(ebben a cipőben járok én is),és a hirtelen hidegben meghűltek is..

nem meglepetés,hogy a lányok az utóbbi kategóriába esnek..

ahogy sosem fogom megérteni a mániákus hajegyenesítést sem,úgy nem fogom soha megérteni ezt a barom csípőnadrág divatot sem..

az egész dereka kint van mindenkinek ha kell,ha nem..

ja..meg még cső is legyen a szára..

meg hidegben is elég egy top..

ha hasuk kilóg még jobb..

és az istenért nem húznának magukra semmit,mikor a hajnali hidegben útrakelek velük..

ja persze..

mikor már a hideg rázza őket,meg a láz,akkor meg már a kamraajtót is magukra húznák..

agyam eldobom tőlük,komolyan..

nem nagyon emlékszem,hogy az ő korukban én mennyire öltöztem hülyén,de abban biztos vagyok,hogy az aktuális divatirányzatokat nem követtem..

mert az egyenruhákat én sosem bírtam..

csakazértis szembe mentem az előírtakkal(na az tenné be nekem az ajtót,ha bárki is előírná,mit vegyek fel,mert az a divatos)..

kreáltam én magamnak saját stílust..

nem kellett hozzá nekem sok,hogy a semmiből is valaki legyek..

akire felkapják a fejüket..

és nem azért,mert brutál hülyén néztem ki..

azt gondolom,hogy a divat jó dolog..

az is jó,hogy tényleg tehetséges divattervezők(lovelove herczegzoli) csudaságokat álmodnak meg..

az is remek,hogy legalább akarnak csinosak lenni(már aki)..

az viszont végtelenül szomorú,ha valakinek annyi stílusa sincs,hogy önmagát megkreálja..

hogy ezek a fiatalok gyakorlatilag mind egyformán néznek ki..

és itt most nem egy öregasszonyos dohogás szól belőlem(öregasszony különben sem leszek soha,az tutifix),hiszen imádom a zsengéket..

az agyukat,a csillogó intellektusukat..

egyszerűen csak az örök lázadó szól belőlem most is..

hogy hagyják már végre az emberek a kliséket..

a 'majd_én_megmondom,mi_a_jó neked' emberkéket..

hogy merjenek már végre az emberek..főleg a nők stílusosak lenni..

ne mások stílusát majmoljátok..

ti legyetek azok,akik stílust teremtenek..

nincs véletlen..

nekem sem szabad túlzásba vinni az alvást,úgy tűnik..

amilyen összevissza álmaim most voltak,azzal egy pszichiáter ellenne évekig..

mert szerepelt benne az autószerelőm,a volt bejárónénim(úrinő koromból),és egy nemrégi kapcsolatom..

na,hogy ők mivégre futottak így össze,azt talán sosem bogozom ki..

viszont megerősített abban a meggyőződésemben,hogy senki de senki nem kerül véletlenül az életünkbe..

és az,hogy szerelmeim és szeretőim is mind egyazon lélekcsoportból valók voltak,az nem is kétséges..

mindig..minden esetben éreztem..éreztük,hogy van valamiféle különös ismerős vonzás..

és ez nem is halványul az évek forgatagában,hiába is kerülünk messze egymástól..

10,20..bizony már 30 év távlatából is kapok jelzéseket..

hogy igen..az a történés valami egészen különleges ajándék volt..

és megsimogatják a lelkem rendszeresen rég vagy nem olyan rég volt kapcsolataim..

hogy ők bizony ever and ever..

ezek a láthatatlan szálak kötnek össze életem minden szereplőjével..

ezt régóta tudom,tehát nem lep meg..

az már sokkal inkább,hogy ezek szerint az autószerelőm és takarítónénim is valamiféle segítőszerepet felvállalva keveredtek pont mellém..

és nem mindig keresem a magyarázatokat..

hiszen ebből a perspektívából nem láthatjuk át az égiek akaratát..

általában elfogadom a jót is rosszat is,amit kapok..

elfogadom az embereket,akiket bevonzok..

legyenek ezek szerelmek,barátságok vagy éppen betegeim..

és csak nagyritkán érzem úgy,hogy bárkit is le kell választanom magamról..

hogy szükség lenne azokat a szálakat letépnem magamról..

amíg erőm és hitem van abban,hogy hozzám tartoznak,ha csak ideig óráig is..

amíg van erőm gyengédséget és szeretetet sugározni feléjük..

amíg hiszem,hogy a szeretet símogatások,amiket kapok,szívtől szívig érnek..

addig nincs okom kételkedni abban,hogy bárkit is sodor mellém az élet,annak helye van mellettem..

újrakezdés..

van egy aktuális téma,amin sokat agyalok mostanában..

az elvált nők új kapcsolatairól van szó..

hogy ki akar,ill ki nem akar újra együtt élni valakivel..

évek óta visszatérő téma ez a baráti körömben..

van,aki tartja magát ahhoz,hogy ha ő már egyszer elvált,és végigcsinálta az osztozkodási cirkuszt,akkor ő ezt ugyan mégegyszer nemám..

és legyen randizgatás,de összebútorozás semmiképp..

legyen ünnep egy találkozás..legyen benne izgalom..

és ugyan belefér néhány együttalvás,de szigorúan megmaradjon mindenki felségterülete..

van ebben is ráció..nem tagadom..

hiszen nem egyszerű sem lelkileg,sem anyagilag az a helyzet,mikor egy nő áll az élete romjain,és újra kell mindent kezdeni..

mikor ott állsz végre valamiben,ami már biztosnak tűnik,ami már csak a tiéd(plusz a csatolt részeké..a porontyaidé)..

na akkor biztos kevesen vannak,akik azt mondják..

ok..legyen..vágjunk bele mégegyszer..

és nem csak a szép ruhás,illatos,randis énedet akarom..

hanem az álmos reggeli mormogásod is..

hogy nem csak az ünneplőbe öltözött lelked kell..

hanem a nyűgös és hétköznapi terhektől fáradt is..

ezzel mindig kivittem a biztosítékot a barátnőimnél,mikor mondtam,hogy én olyan együttélős típus vagyok..

én igenis szeretek gondoskodni arról,akit szeretek..

mitöbb,nekem ez okoz igazi örömöt..

hogy nekem sokkal többet jelent,ha a szárítón lóg a párom gatyája,mint az,ha viríthatok mellette egy puccos étteremben..

hogy nekem sokkal nagyobb szerelmi vallomás,ha este hozzámbújik elalvás előtt,mintha ékszereket aggatna rám..

lehetséges,hogy ez valamiféle perverzió nálam,hogy a párom mellett szeretek lefeküdni,és mellette felébredni..

hogy nekem a boldogság az,ha moshatok,vasalhatok,főzhetek rá..

talán így van..

és egy önsegítő csoportban a helyem..

hello..

éva vagyok..

elvált..

12 éve nem mosok férfigatyát..

mert hitt a virágokban..

mert valaki egyszer megénekelte az angyalokat..

"Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már.."

J.C.I.