elvesztegetett évek..

mivel változatlanul tart az az állapot,hogy 'elrontottam' a kommentek közzétételi gombját,és sehogyan sem tudok válaszolni senkinek semmit(fel nem foghatom,mi lehet a baj),ezért akkor most itt..

Mági neked azt szerettem volna válaszolni,hogy én is irtózom az agresszió minden formájától,a verbálistól is,és ez a világ most tényleg nem a szelídeké..
(és ez a válasz a mai bejegyzés tükrében most épp újra aktuálissá is vált)..

Verde L. neked köszönöm szépen a tanácsot!
dehidratált valószínű nem lehetek,hiszen literszámra iszom a hideg csalánteát az allergiám kordában tartására,sokkal inkább a tehetetlen düh az,amit kezelnem kellene magamban..
az elengedésen már régen túl vagyok,és cseppet sem sajnálom a válást,sőt inkább hálás vagyok érte(bár előbb ment volna el)..
lényegesen boldogabb vagyok így a lányokkal,mint egy rossz házasságban..

a konfliktuskezelő képességem,és a birkaságom az,ami viszont sokszor okoz nekem pszichés tüneteket..
mert hiába tudom már,hogy soha semmit nem lehet erőből megoldani,ettől még mindig él bennem a kényszer,hogy néha úgy istenesen szájon vágjak valakit(legtöbbször az exem)..
mert nincs az az anya,aki ne oroszlánként védené a gyerekeit,és ebben a konkrét esetben épp ők szívják a legnagyobbat..
aztán ugye nincs ordibálás,nincs foggal széttépés(csak álmomban),és akkor meg jól fáj a fejem..
neszenekem higgadtság..



valamit még feltétlenül hozzá szeretnék fűzni az előző bejegyzésemhez..
mivel sajnos nem egy,és nem két családot érint ez a téma,ezért azt hiszem,hogy fontos lehet..
válni sokféleképpen lehet..
én megpróbáltam az egyedül ésszerűt,és minden cirkusz és veszekedés nélkül segítettem csomagolni az exemnek,mikor elcuccolt a nőjéhez..
pedig szonjuska ott csücsült a pocakomban..
felfogtam,és elfogadtam,hogy ami véget ér,azt nem lehet erőltetni..
mondhatni 'barátságban' váltunk el,és én egyáltalán nem görgettem sértettséget vagy haragot magamban..
sokszor vigyáztam aztán a gyerekükre is,és ott voltak,ha bulit tartottam az új életem új barátaival(válás után ezt is a nulláról kell indítani..áldott box..nekem ebben segített)..

és itt jön az a pont,ami szükségessé teszi ezt a bejegyzést..
mert attól függetlenül,ki hogyan válik el,az apának kutya kötelessége lenne továbbra is apaként működnie..
mert ágytól-asztaltól elválhat..
de a gyerekeitől nem..
és ami miatt igazán elgurult az én gyógyszerem,az az,hogy nem az apja,hanem  P. tanította meg szonjuskát bicajozni..
hogy drága J. az,aki mindig számon tartja a lányok jegyeit,udvarlóit,és lelki életét..
és nem az apjuk..
egy lánygyereknek mérhetetlenül fontos,hogy egy férfitől is halljon az élet dolgairól..
hogy azokban az években,mikor nyílik az elméjük és a szívük a fiúk felé,akkor legyen egy férfi,akihez tanácsért fordulhatnak..
mert adok én is..mármár túl szoros is a kötelék a lányok és köztem(ancsa szerint szeretném őket egy nagy zsebben magamon hordozni),de sosem fogom úgy látni a világot,ahogy ezt egy férfi teszi..

minden tiszteletem és szeretetem a fiúbarátaimé,hogy mindezt megtették(lovelovelove),de ezt az apjuknak kellett volna..
és nagy baj a pénztelenség is(főleg ez a sok megalázó hercehurca),de igazán mérges azért vagyok,mert apaként nem állt a helyén sosem..

és ezt szeretném,ha minél kevesebb családban fordulna elő..
ha az apa-pénz ide vagy oda-,továbbra is részt venne a gyerek nevelésében..
mert azok az évek iszonyat gyorsan elillannak..
a lányaim szinte kész nők..
de mindent tőlem tanultak(na jó..és ott az internet:D)..
de sohasem adhatja vissza nekik senki azokat az éveket,amikor az apjuk feléjük se nézett..