'cipelem a sorsom,és néha nem bírom el..'

Mági kedves szavai először megríkattak(én olyan meghatódósan sírós vagyok),aztán kicsit fel is dobtak..
mert a legjobbkor jött a támogatás abban,hogy MINDENEN tudni kell felülemelkedni..
és a problémák megoldásának legtisztább módja,ha kívül helyezzük belőle magunkat..
és nem azon a homokbadugósfejű módon,hiszen a probléma attól még létezik tovább,hanem azon a módon,hogy lelkünkről ledobálva a mázsás súlyokat,igyekszünk kívülről szemlélni a gondokat..
sok helyzeten segített már át ez a módszer,hiszen a bajba nyakig merülve nem látjuk a kapaszkodókat,mert épp az életünkért küzdünk..
ha ilyenkor képes vagyok azt mondani,hogy OK..ez a nagy büdös helyzet..nyugi van..relax..
ezt kell valahogy megoldani,de hiszti nélkül..
akkor mindig adódik egy helyzet,egy ember,egy segítő..valami vagy valaki,és a dolgok elsimulnak..
ezt a buddhista nyugalmat már hellyel-közzel sikerült magamban megteremteni(végtelenül irritálva a körülöttem hisztérikusan viselkedőket),és mégis van még hová fejlődnöm..
sokat..nagyon sokat kell még tanulnom ahhoz,hogy ne a páni félelem legyen az első reakcióm minden újabb villanyszámlánál,és a bennem dúló tehetetlen dühöt uralni tudjam a tudatalatti szintjén is..

ez egy kemény tanulási folyamat,hiszen napok óta mást sem teszek,csak próbálom nyugtatgatni magam..
igyekszem a cinkék hancúrozására koncentrálni a reggeli kávé közben,és kisöpörni a fejemben nyüszítő hangokat,amik egyet kántálnak csak..'hagyjon végre mindenki békén'..
'én csak élni szeretnék békességben és nyugalomban,senkit sem bántva..miért történik velem akkor mindez?'..
az igazság az,hogy még nem mindig tudom magam meggyőzni(ezért is a fizikai tünetek)..
sírni tudnék,ha arra gondolok,hogy hiszen lehetne másképp..
lehetne úgy,hogy ne kettő helyett dolgozzak,hogy lehetnék nem ennyire fáradt..
lehetne úgy,hogy időm és főleg energiám jutna azokra a dolgokra,amik fontosak nekem..
(a lányokra is..sokkal több idő kellene,hogy ne csak félórákra találkozzunk esténként,mikor már beszélni is fáradt vagyok)..

hiszem azt,hogy lesz erőm ebből is felállni..
hogy előbb-utóbb eltűnik belőlem a félelem,és a bizonytalanság..
hogy megfőzöm végre életem első szappanját,és elkötöm azt a rengeteg fonalat,ami mind rám vár..

hiszem,hogy nemsokára már együtt tudok reggelenként örülni a cinkékkel egy új napnak..