2012. augusztus 24., péntek

többéletnyi terveim..

tegnap ancsa azzal az újítással állt elő,hogy úgy érzi,szőrösödik a torka,és ettől kell állandóan köhögnie..
az első röhögőgörcs után azért vettem az elemlámpát,és a mindentudó szemüvegem,hogy megnézzem én azt a torokszőrt..
persze semmi sem volt a gyulladt mandulákon kívül,amin valljuk be,nem lepődtem meg..
azért ajánlottam neki a fokhagymagerezd felső ajak alatti tartogatását,ami nekem be szokott válni ilyen makacs arcüregyulladásoknál(a közvetlenül,nyálkahártyán át felszívódó hatás gyorsabb és erősebb),de ettől megint csak végigvihogtuk az estét,mert beszélni sem tudott tőle rendesen,és hát úgy nézett ki,hogy az valami kabaré..
cseppem is megjött a gólyatáborból olyan hanggal,mint egy dizőz..
hogy itthonról vitte a kórokozót,vagy ott sikerült benyelnie valamit,nem tudom,de vele egyelőre még próbálkozom homeopátiás szerekkel,hátha megússzuk ennyivel..
(ja..és mellékállásban nem ártana méhésznek is lennem,ilyen arányú mézfelhasználás mellett)..

ezen események mellett még szokás szerint dolgozom is állandóan,így a kert siralmasan fest..
épp csak annyi időm van  néha esténként,hogy végiglocsoljam,ami már haldoklik,de semmi másra nem jut idő..
a fává nőtt mogyoróbokrok alatt söpörni lehet már a lehullott mogyorókat,az almafák és szilvafa alatt vastagon a lehullott gyümölcs(szívemszakad érte)..
kiadtam ugyan házifeladatnak a lányoknak,hogy mentsék a menthetőt(lenne azért tervem a gyümölcsökkel),de félek megint kiabálós szombatom lesz:)

most lenne szükségem legalább egy otthon töltött hétre,mikor elrendezném magam körül a dolgokat..
akkor nem hajnalban kellene a teákat és inhalálókat lefőznöm gyorsfutásban,és ezer dolgot tudnék gyártani a kertben beérő dolgokból..
tele a konyhapult az egyre csak termő pattiszonokkal,cukkinikkel,mert a felhasználásig még nem jutottam el..
paradicsomokból is jóval több terem,mint amennyit meg bírunk enni(bár most,hogy katus hazacuccolt a fiújától,biztosan javul az arány)..
fejben már befőztem,aszaltam,és ezer csuda dolgot készítettem..
a valóságban meg..áááá..hagyjuk..


egyébként is szoktam azon töprengeni,hogy miért is ennyire szerteágazó az érdeklődésem,hiszen ha reálisan nézném,akkor sem lenne időm mindenre,ha egész nap otthon lehetnék..
szeretnék egy életet a gasztrovonalra,hogy kedvemre sütögethessek,főzögethessek egész nap,ahol végre méltó helyet kaphatnának a megtermelt biozöldségek,gyümölcsök..
kellene egy élet a gyógynövényeimre,és a belőlük készített kozmetikumokra,gyógyhatású szerekre,hiszen ez az egyik fő szenvedélyem..
szeretnék egy életet arra,hogy a dekoros múltam végre ne fedje homály,és kézműveskedhessek kedvemre..a sok hímzés és megkötnivaló évek óta sír a szekrényemben..
egy élet járna a rengeteg elolvasásra váró könyvemnek,és annak a számtalan filmnek,amit még nem láttam,de kellene..
szánnék egy életet az állatvédelemnek is,amiben nemcsak szavakkal segíteném őket,hanem végre tettekkel is,és annyi állatot fogadnék be,amennyit csak lehetséges(mondjuk egy állatkertnyit)..
egy élet is kevés lenne a tanuláshoz,hiszen annyi mindenben szeretnék elmélyülni..bár tudom,hogy ez csak a rég tanultak felelevenítése,de sok sok tudományágban szeretnék alaposabb tudáshoz jutni..
és persze a legfontosabbat hagytam a végére..
hiszen legjobb lenne egy egész élet arra,hogy végre elég időt tölthessek a lányokkal,hogy mindent megmutathassak nekik,amit szeretnék..
hogy viháncolhassunk,örömködhessünk kedvünkre,és végre minőségi időnk lehetne egymásra..

egyszerűen csak együtt lenni..többet..még sokkal többet..

ezt szeretném legjobban..










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése