toporgó álmaim..

minden nyárnak eljön az a pontja,mikor már olyan vízhiányban vergődöm,hogy a napom fénypontját a zuhany alatt töltött idő jelenti..
mikor megpróbálom bőrön át felszívni a vízcseppeket,és csukott szemmel máshová képzelni magam..
nyaralós,tengeres képeket vetítek,és mélyen sajnálom magam,amiért csak a zuhanykabin csikorgása jut hullámverés helyett..
kiszáradt sivatagi homok vagyok,pedig álmomban hínárfonta a hajam..
egyre halkabban biztatgatom magam..lesz még nyár..lesz még tenger..lesz ez majd másképp..


a hétköznapi robot letépi rólam a lelkesedést,és azokat az éveket vágyom vissza,mikor főállású anyaként annyi mindenre volt időm..
irigykedve olvasom a kézműves és gasztroblogokat,magamban mindig elhatározva,hogy most már aztán én is..
aztán persze nem..
mert vagy időm,vagy erőm nincs hozzá(legtöbbször egyik sem)..
ámulva nézem a régi hímzéseimet,és a rengeteg megmaradt fonalamat..hogyan volt erre energiám régen?
a kicsik mellett jobban be tudtam osztani az időmet?
hogyan lehetséges ez?
magamat ostorozom,hogy biztosan rossz szervező vagyok(nyilván az lehetek),valószínű maximalista is,hiszen nem tudom lazán kezelni a rumlit..
mert fejben elhatározom,hogy 'nem érdekel..engem ugyan nem érdekel'..aztán pedig dehogynem..
és akkor mérgezett egérként kezdek rohangálni a porszívóval,mindent lerángatok és kimosok,és kiabálok mindenkivel,aki nem mozog olyan gyorsan,mint én..
a lányok már megjegyezték..'mami..te minden szombaton kiabálsz'..
és igen..
hiszen az a nap a héten,mikor legalább délutánra már hazaérek,és nem késő este zuhanok be félholtan..
na és akkor adjuramderögtön tisztaságot és rendet akarok magam köré(kizárt)..
az egész heti apátiám akkor fordul át hisztériába,és akkor igenis muszáj kiabálnom,ha máshogy nem megy..
bolondanya..

emlékszem én még arra,hogy volt olyan életszakaszom,mikor glédában állt a ház(és nem ekkora..egy sokkal.sokkal nagyobb),és az épp aktuális pici kezét fogva húztuk ki a répát az ebédhez..
ugyanilyen embertelen mennyiségű virággal,óriási kerttel és csak egy picit kevesebb állattal csont nélkül hoztam a mintaanyu szerepet..
na annak most a közelében sem járok..
néha villanásokra elégedett vagyok magammal(ügyes vagy..ma is életben maradtál),de annyi mindent szeretnék csinálni,amihez még csak hozzá sem tudtam fogni..

szeretném hinni,hogy lesz majd olyan,amikor már nem fejben fogok szappant főzni,hanem úgy igazán..