betegség,tábor,koldulás...

szeretnék én írni,meg olvasgatni is itt többet,de sikerült ancsának hazahoznia a szigetről valami ocsmány vírust,és azzal hadakozunk azóta is..(jövőre csak immunerősítő kúra után engedem el)..
eleinte még 'csak' egy magas lázas történetnek nézett ki,de hamar átcsapott egy horrorfilmbe,ahol főhősünkből mindenhol zöldes trutyik törnek elő,és úgy sípol,mint egy gumikacsa..
kétszer jártuk meg az ügyeletet,mire végre kapott is gyógyszert,és elhitték,hogy felelős magatartásként majdnem egy hétig próbáltuk a háziszereket,és a létező összes kapható gyógyszertári vackot,a gyerek pedig mégis egyre csak rosszabbul van..
az összes kakukkfüvem lefőztem neki,vénásan van rákötve a mézesüvegre,és kínjában már a hagymateámat is megitta(pedig azt aztán sohanem)..
öklendezve köhög,fuldokolva hörög,taknyanyála egyben..és ebben a hőségben lázasnak lenni..naszóval érted..
agyrém az egész..
már mindketten olyan síkidegek vagyunk,hogy azon gondolkodtunk,melyikünk vegyen be nyugtatót(ezek a 2 órás alvások nem tesznek nekünk jót)..
aztán ancsa győzött,hátha el tud aludni,de egy óra múlva felébredt,mielőtt megfulladt volna..
engem ne is nyugtatózzanak,szerintem kapásból lőjenek inkább most már le..

olyan felborzolt vagyok,hogy ma már csatak vizesen estem haza a déliből,ahová a cseppemet szállítottam gólyatáborba..
mert persze a nulla pihenéssel legyen minden kész időre,szendvicsek,ruhák egyebek(a fejét is itthonhagyná,ha ráhagyom)..
az időben indulást még bírtuk abszolválni(ez is ritka),viszont útközben magára borította a kocsiban a kólásüvege felét,ezért félig a parkolóház liftjében,félig a lépcsőházban még át is kellett öltöznie a bőröndjéből kikapkodott ruhákba,amikoris majdnem szétszórtuk a fél bőröndöt..
már ekkor hasonlítottam egy lipótról szabadultra,de amikor leadva szonjuskát rájöttem,hogy 40 forint hiányzik abból az összegből,amit nekem a parkolásért ki kell rónom,na akkor majdnem leültem a földre sírni kicsit..
megpróbáltam az autómosóktól kérni(azért ez mégsem akkora összeg,hogy zavarba hozzak vele bárkit)..és mégis sikerült,mert nem adtak..
kíváncsi vagyok,hogy a konszolidált mami külsőm,amit célul tűztem ki az öltözködésnél(első benyomás ugye az osztálytársakra),vajon miért nem vált be ez esetben..(guberáló hajléktalannak talán mégsem tűntem)..
aztán mikor már tényleg épp az idegösszeroppanás szélén álltam,akkor megláttam egy hasonlóan gyereket táborba transzportáló anyukát,aki végre megértette a történet lényegét,és kisegített azzal a kemény 40 forinttal..

így esett,hogy a mai napom koronájaként még koldultam is..
tényleg már csak nevetni tudok ezen az egészen..