már késő..

túl sokat írok mostanában az íróasztalfióknak(piszkozatként mentve)..

bármennyire is nyilvános élveboncolós napló ez,azért csak van olyan,ami nem tartozik másra..

írnom viszont kell róla..

hiszen terápia az írás...nekem mindenképpen..

hosszú évek óta ez az,ami legjobban megnyugtat,ha zakatol bennem valami..

furcsa is vissza-visszaolvasni régi naplóimat,amikben még a boxon gyóntam..

magamnak..aztán a mellém szegődött szeretteimnek..

mennyi minden történt velem ezek alatt az évek alatt..

ha összerakják egyszer majd a lányok az írásaimat időrendbe(nekem sosem lesz ehhez türelmem,az biztos)..

akkor fognak igazán megérteni..megismerni..

már nem dobozban őrizgetett,füzetbe írott titkos naplóimból fogják összerakni szerelmeim,és csalódásaim..

már blogok,társkeresős naplók rejtik a titkaimat..

a kimondott és ki nem mondott örömeimet...fájdalmaimat..

én nem igazán szeretném még ezeket visszaolvasni egyelőre..

így is épp eléggé megszaggat,ha valami mást keresve véletlenül belefutok egy egy régi nekem írt versbe,vagy levélbe..

(ritka nagy rumli van a gépeimen)..

az akkori vallomások láttán már nem tudok nem fájó szívvel arra gondolni..

hogy soha..

soha nem akkor hangzottak,íródtak ezek le,amikor kellett volna..

hogy túl gyakran kellett már életemben azt mondanom..

azt éreznem..

késő..

már nagyon késő..

ez a két mondat az,amit soha többször nem szeretnék kimondani..

és érezni sem..

lobogó gyertyák ideje..

ahogy beköltöznek a szobanövényeim a kertből lassacskán,befejezve nyaralásukat..

úgy válunk már szinte dzsungellé..

és úgy érzem,hogy létszükséglet az állandóan égő..és egyre több gyertya..

mondjuk az nálam alapállapot,és évszaktól független,hogy füstölő és gyertya égjen..

de ilyenkor,mikor kint sötétbe fordul a világ,ilyenkor egyszerűen nem ismerek határokat..

amerre csak járok a házban,gyújtom a mécseseket,gyertyákat..

és még mindig ámulatba ejt,hogy milyen színeket ragyogtat rám az este a gyertyafényben..

ilyenkor szoktam a nagy Buddha szobrom fejére tenni a kezem..

és magamban hálát adni..

mindezért..

amikor a csupafa fürdőben csak a gyertyák lángja pislákol,és a forró vízben szinte feloldódva..gőzpárába burkolózva tesszük le napi nyűgjeinket..

akkor nagyon nem érdekel semmi más,csak az a pillanat ott..

az a béke..

cseppet sem lep meg,hogy a családom már évek óta nem is nagyon vesz nekem mást ajándékba,mint gyertyákat..

mert olyan vagyok,mint gombóc artúr a csokikkal..

ezt ezért szeretem,azt meg azért..

mert színes,mert illatos..mert szép..

mert kicsi..mert nagy..

mert mert mert..

egyszerűen imádom..

lelki szükséglet..

és bár még nem színesedik körülöttem a kert,mégis olyan jólesik már bekuckózni..

eljött a gőzölgő forró teák,és a lobogó gyertyák ideje..

békességes őszi zsongás a mézeskalácsházban..

Pilinszky..

mert Kedves megsúgta,hogy megkapom tőle meglepetésként cd-n..

és mert most ancsának felolvasva elsírtam magam..

kell,hogy ennyire szeressem Pilinszkyt..kell,hogy egy vers így hasson rám..

kellenek a szavak..

"Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfúló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat."

olvasni jó..

mert nem csak könyveket olvasni jó..

blogokat böngészve is sokszor térdre ereszkedem..

és ezt itt zseniálisnak tartom..

konkrétan a 'nabazdmeg' kategória..

lovelovelove..

ha kíváncsi vagy,meg is súgom,kinél találtam:))

"Egyéni szinten a legmeghatározóbb vágyeset a szerelem. Tárgyiasító természetéből kifolyólag csakis negatív birtokviszonyt szülhet, további vágyeseteket generálva, beláthatatlan hurokfolyamatokat indítva. "A szerelem nem kér, nem követel. A szerelemnek olyan erősnek kell lennie, hogy önmagát bizonyítsa. Akkor nem vonzódik, hanem vonz" - így beszél Hermann Hesse nagy szavakkal az igaz szerelemről. Ezt a fogalmat romantikus elképzelésként igyekszik távol tartani magától a racionális gondolkodó. Mégis, tegyük fel, hogy ez nem az a szerelem, ami vak volna, vagy ölve, butítva nyomorba döntene. Ha ez a szerelem nem tárgyiasít, ha nem a magány, a társadalmi és szülői nyomás, a biológiai és ösztönparák ellenében indított vágyeset, hanem ugyanolyan szenvedélyes szikrával pattanva kölcsönös tiszteletben, gazdag szexuális kultúrában, intimitásban, egymásra való felülírhatatlan nyitottságban és valódi partnerségben egyesít két embert, akkor a vágyesetek nélkül való spontán kompenzáció olyan intenzív, robbanásszerű láncreakciót indíthat el, melynek harmonizáló hatását orvosunk, gyógyszerészünk és terapeutánk is elirigyelheti. Van csapda. Persze, hogy van. Túlkompenzált életünk a vágyeseteket valóságos hiedelemvilággá duzzasztja, mire a jó helyen, a jó időben találkozunk egy ilyen emberrel. Addigra könnyen lehet, hogy van férjünk, feleségünk, vannak gyerekeink, félelmeink, túlkompenzáló barátaink. A félelem kinéz belőlünk, s a trójai falovat látja. Valamiért úgy hisszük, vágyesetekkel kompenzálni tisztább ügy. Pedig a falovat megdugni inkább szálkás ügy. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a félelem a tanulási folyamataink mellékterméke. A túlzott félelem semmivel sem jobb, mint a vágyesetekkel való túlkompenzálás. Ráadásul még erősítik is egymást. Idővel a bátorság, ami természetes, velünk született kondíciónk, az élet egyik-másik területén elért kudarcaink kompenzáló vágyesetévé válva erődemonstrációvá aljasul. Ugye tudod, mi a félelem bére? Bizonyosság. A halál meg az adók. Fizetünk, és meghalunk. Vágyesetek közt élni, akciós hitelre, az meg a karma. A következő életünkben fizetjük a késedelmi kamatot. Ugye, most beszartál egy kicsit? Ne feledd, nem ihatunk mindig tequilát, hogy fájjon."

kislány-nagylány..

jólvanjólvan..

tudom,hogy mostanában kultúrblognak álcáztam az egoblogom:))

vannak persze történések is,úgyhogy ezekről is pár szóban..

ancsám úgy döntött,hogy hivatalosan is elköltözik tőlünk,és már nem a 'fiúmnál alszom' címszóval tölti máshol a hét nagy részét..

lesz rendes összeköltözésük,bérelt lakással,önfenntartással(na azt hogyan..egek ura..)

vagyis kipróbálják a felnőtt,szülőktől független létet..

emlékeim szerint(bár én kicsit később..nem 19,hanem 21 éves korom körül léptem),az ember lánya ilyenkor érzi meg vállán a világ súlyát..

és bár piszkosul nehéz,és rémületesen ijesztő először..

de annál hátborzongatóbban izgalmas..

azért mostanában,mikor belépek a spongyabobos szobájába,sokszor rámjön a sírhatnék..

még nem hurcolkodott el,valahol mégis érzem,hogy az édes tejszagú gyerekkort valahol most tuszkoljuk be az 'emlékeim' című dobozba..

katám és szonjám pedig hitelesen alakítják közben a kamaszkori őrület című magánszámukat..

valahol nem is értem,hogyan lehet ezt ép ésszel túlélni..

valamiféle módosult tudatállapotban forognak saját tengelyük körül..

és a hajam-sminkem-ruhám bermuda háromszögben bolyonganak elveszve..

nagyon néha találok csak utat hozzájuk..a lelkükhöz..az értelmükhöz..

de igyekszem erősen..

és főleg összeszorított fogakkal várom,hogy végetérjen ez az egész,és visszakapjam őket..

és remélem,hogy mindannyian megússzuk viszonylag kevés sérüléssel..

Isten bennünk van..az angyalok velünk vannak..

na most egy olyan lilásos,hókuszpókuszos írás következik,úgyhogy aki allergiás az ezotériára,az gyorsan 'kapcsóójja' ki..

úgy vagyok én ezekkel a dolgokkal,hogy egyszerűen nem tudok nem így gondolkodni..

mert ha az még nem gondolkodtatott volna el(pedig de),hogy ancsám,a nagylányom miért olyan különleges,amilyen..

hogy az indigó gyerekek milyen csodás lelket rejtenek a tüskéik alatt..

hogy szonjám körül mi a csuda ragyog permanensen..

hogy a kristálygyerekek a legszebb,legtisztább teremtmények..

na akkor is elgondolkodtatna az a helyzet,hogy gyakorlatilag ha én feldobok valamit,az biztos,hogy egy mágusra esik..

annyian vannak körülöttem..

az életemben előforduló mágusok száma egyszerűen hihetetlen..

van,aki szerint mágusmágnes vagyok..

na lehet..

egy valami biztos..

hogy én személy szerint imádattal és rajongással viseltetem a mágusok iránt..

a bölcsességük és tudásuk előtt földre borulok..

ismerek sok sok angyalt is,de érdekes módon velük nem tudok tartalmas baráti kapcsolatban maradni..

azon kívül,hogy egymásra ismerünk azonnal,és megsimítjuk egymás lelkét néhény beszélgetéssel..

azon kívül nem sokat tudunk egymásnak nyújtani..

hiszen egyformák vagyunk..

ugyanazt tudjuk,ugyanazért inkarnálódtunk..

és,ha egymásra mosolygunk valahol..akár az utcán(ha csak sejtenétek,hányan járunk köztetek)..

akkor csak azt kommunikáljuk egymás felé azon a csak általunk beszélt nyelven..

'nehéz..neked is nehéz,ugye?

és mégis ez a legszebb dolog a világon..segíteni rajtuk..'

és mennyi mennyi csodálatos teremtményt ismerek még..

drága hollómat..aki védelmemre szegődött,hiszen lelkek kísérője ő a két világ között..

az édes elementálokat..

a szeplős kis koboldokat..akik mindig fényt és vidámságot csennek az arcunkra..

minden zeng-bong körülöttük..

csupa zene és harmónia mindegyikük..

a hűvös,rideg csillagembereket..

akik földöntúli szépségük mellett idegenséget árasztanak magukból..

és mégsem lehet kikerülni a hatásuk alól..

intellektusuk vág,mint a penge..

sebez,ha nem véded magad..

mennyi mennyi teremtménye az Úrnak..

és milyen sokakat kell még megismernem..

hiszen jönnek felém..

egyre többen és többen..

ahogy finomodik a rezgésem,egyre jobban hallom..

már látom is őket..

lehetnék akár csalódott is,hiszen annyi de annyi hamis próféta..hamis angyal..hamis lélek szaladgál közöttünk..

remek lehet egy hétvégi tanfolyamon angyallá válni..

vagy bárki mássá..

komolyan már nem is bosszantanak ezek az állatságok..

menjen mindenki,amerre jónak látja..

végezzen el eszement dolgokat sok pénzért..lelke rajta..

ha csak egy lépéssel is közelebb juttatja a fényhez,már nem volt hiába..

(azt csak úgy megsúgom,hogy az a lépés úgyis belőle fakadt..és tanfolyamtól független)..

azt viszont büszkén vállalom,hogy testet öltött angyalként élni..létezni..gyógyítani..

a legszebb és legcsodálatosabb sorsfeladat..

"Végső soron mindenkiben ott lakozik az angyali minőség, de vannak köztünk olyanok, akiknek eredete nem a földről való, legtöbbször angyalként teljesítenek szolgálatot, de le is születnek a földre, és innen próbálnak segíteni az embereknek.
A testet öltött angyaloknak sajátos viselkedésmintáik, és energiamintázatuk van.
Természetüknél fogva bájosak, barátságosak, szeretetteljesek, imádnak nevetni és idealisták. Mind a női mind a férfi angyali lények bájos arcvonásokkal rendelkeznek, gyakran szív alakú, gyermeki arcuk van, gyakran kiszőkítik vagy melíroztatják hajukat. Ösztönösen vonzódnak az angyali világhoz és nagy bennük a segítő szándék. Aurájukban gyakran megfigyelhető a "szárnyak" energetikája.
Nagyon érzékenyek és empatikusak, ha elszakadnak a spiritualitástól pótszerekhez, fordulhatnak.
Gyakran függőségi kapcsolatokban élnek, ahol folyton szolgálnak, és magukra aggatják a megmentő mártír szerepet.
Mindenkiben a legjobbat látják és magukat a háttérbe helyezik. Nagylelkű lények, akiknek nehezükre esik másoktól valamit is elfogadni, ezért hiányt szenvedhetnek bizonyos dolgokban, mivel blokkolják a pénz, a szeretet, az energia, és más természetes források életükbe áramlását.
Sokféle angyali lény létezik, ezért sokfélék itt a földön is. Néhányuk sokszor inkarnálódott ide, és ügyesen boldogul, mert ki tud igazodni az emberek között, de vannak olyanok is akik csak ritkán jönnek le ezért nagyon elveszettnek érzik magukat ebbe a durva világban.
Az erejük, hatalmuk és feladatuk is megkülönböztetheti őket egymástól.
Az angyalok tehát köztünk élnek, ha jól figyelsz felismerheted őket. "

Feldmár András..

ismét egy nagy találkozás..

cirka 5 éve motoszkál bennem egy ember..egy pszichológus..pszichoterapeuta..

a gondolatai..a könyvei..

de mint mindig,kivártam a megfelelő időt arra,mikor kell találkoznom vele..

sosem siettetem az igazán nagy találkozásokat..

most jött el a pillanat,hogy a kezembe vegyem a könyvét..

(és tudom,hogy ez csak a belépője valami sokkal többnek)..

mindig érzem a gerincemen a borzongást,mikor egy életre szóló szerelem szövődik bennem írók iránt..

a pszichoanalízis egyébként is közel áll a lelkemhez,és régóta habzsolom Popper Péter könyveit..

nem vagyok egy analitikus elme..

az erős ösztönszerű döntéseim magyarázatára viszont mindig is nyitott voltam..

csernus ordítós sokkterápiája nálam színház kategória..

(bár respect azoknak,akiket ez zökkent öntudatukra)..

én sokkal jobban rezonálok a csendben csillogó elmékre..

most A Tudatállapotok Szivárványa a társam..

olvassatok emberek...olvassatok...please..

" A szeretet engedi,hogy a másik legyen.

Óvatosan,törődve,vigyázva,de a szeretet csak azt akarja,hogy a másik legyen úgy,ahogy van.

Hogy az lehessen aki,ami."

Feldmár András