szeleburdi család..

behúztuk a nagy fákat,így elérkezett idén is a dzsungel állapot,és újra végighallgathatom,hogy nem vagyok én normális ezzel a sok növénnyel,és majd jól megnyírják őket,ha nem nézek oda..
(mondjuk tényleg véres sebesüléseket szerzek minden öltözéskor,mert már a ruhásszekrényemhez sem férek oda az óriási citromfától)..
de hófehér kedvenc cicám Tejci velem örül,és állandóan tarzant játszik a fikuszon..tavaszra nem sok levele marad..
a többi szobanövényt is szemmel kell tartanom,mert Nyunyesz tarvágást szokott rendezni közöttük a kimenőjén..a fehér kis újnyuszi Szöszmösz olyan,mint a neve..nem sok vizet zavar,észre sem veszem,ha kint játszóterezik..ritka békés kis teremtés..imádom..
egyébként tudom,hogy a lányoknak is csak a szájuk nagy,pont olyan bolondgombák,mint én <3
Szonjuska felhívja a cicáját,Fülest,ha elutazik(beszél is neki a telefonba persze),Ancsa nem akar Hollandiába utazni bébicsősznek a cicái miatt(nem mi hiányoznánk neki elsősorban,értem én :D )..hát hogyne érteném,hiszen mikor reggeltől mikulásig dolgozom,majd megpusztulok a virsli nélkül,és szétpuszilom mikor hazaérek..

elanyátlanodott szomorúvirsli,mikor dolgozom(ugye,hogy muszáj szeretgetni <3)

sárga szalagot fogok egyébként tenni a pórázára,mert az ellenállhatatlan külseje ellenére nagyon félős,és agresszíven reagál minden idegenre,főleg a férfiakra..
egy focipályán találták állatvédők,így valószínű férfiak bánthatták szegényt malacka korában(ésszel fel nem foghatom az állatkínzást,de ebbe bele se menjünk,mert őrjöngő fenevaddá válok,ha erről van szó)..


a bekuckózós esték látványosak nálunk egyébként,mert bezsúfolódik utánam a nappaliba a 3 kutya,a 6 cica,és olyankor szabadfoglalkoznak a nyuszik is,így lépni sem lehet az állatoktól..
és mi így szeretjük :))
bolondmi..

ágybatejci



visszatérve a lándzsás útifű szirupra..
3 literrel főztem,és 1 üvegnek már a nyakára hágtunk,pedig hol van még a tavasz..
jövőre legalább kétszer ennyit kell készítenem..
hihetetlen egyszerűen csinálom egyébként,nem méricskélek én semmit..
leszüretelek a kertben egy nagy fazéknyi útifű levelet,szedek hozzá a fűszerkertből egy-egy marék mentát és kakukkfüvet,kevés vízzel felöntöm,és odateszem rotyogni 1-2 marék cukorral..
mikor sziruposan sűrűre főtt leszűröm,és jó sok mézzel elkeverem(nem túl forrón,a méz hőérzékeny)..
üvegekbe öntöm,és mehet a dunsztba..
gyors és egyszerű,illata íze fantasztikus..

ma kifaragták a lányok a tököket,és nagyon szeretem,hogy még így huszonévesen is körbe lehet velük ülni az asztalt,és fontosnak tartják az együtt töltött időt <3

végre képek

idén viszonylag korán kifogyott belőlem a szusz,és a vénasszonyok nyara helyett bekuckózott már a lelkem..
kiülök még a napra kávéval a kézben,de már dideregve markolom a bögrémet,belül fázom leginkább..
van az a sötét,lehúzó kimerültség,amin nem segítenek a bekapkodott vitaminok..
de szent elhatározásom,hogy nem fordulok magamba,ha kell a hajamnál fogva tartom fent magam a felszínen..
máskor tél végére érzem ezt az ólmos fáradtságot,amivel most indulok neki a nehezeknek..
így ez egy kicsit húzósabb tél lesz,mint az eddigiek,de igenis megtalálom majd benne a szépet..

minden évben elgondolkodtat,hogy a tavasszal egy nap alatt nyaralásra kihordott növényeimet ősszel miért tart mindig hetekig visszahurcolnom..
szinte harsognak az erőtől,jó nagyok,és persze jó sárosak az állandó esőktől..
mire szalonképes állapotba hozom őket,és a helyüket is megtalálom az új méretezésben,alig haladok velük..
pedig a nagyágyúkat mindig a végére hagyom,a fél szobát elfoglaló fikusz és citromfákat még hagyom kicsit levegőzni..amikor őket is berángatom,akkor szoktam úgy érezni,hogy mi most már be sem férünk a házba..
az az igazi probléma,hogy mindez az óriási régi házban nem volt túlméretes,itt viszont minden túl sok..
növény,állat,bútor és könyv olyan mennyiségben burjánzik nálunk,hogy varrás mentén repednek a falak..
csak ugye elengedésben nem vagyok túl jó,így minden darabhoz ragaszkodom..
ezen az ügyön még dolgoznom kell :)
(megsúgom,max bútorokban vagyok hajlandó engedni,állat növény és könyv mániám gyógyíthatatlan)

az idei nyár bősége folytán roskadoznak a kamrapolcok,a befőző szekció(Ancsa és anyukám)kitettek magukért,és én is számtalanszor szüretelhettem a gyógynövényeim,feltöltöttem a készleteket rendesen..
idén végre megszülettek a lándzsás útifű szirupok is,ebből ezentúl hagyományt teremtek,mert literszám fogy nálunk a téli időszakban,és így felturbózva kakukkfűvel és mentával jóval takarékosabb megoldás a gyógyszertárinál..
az egészségünk hálistennek már nemcsak az én becsípődésem,már a lányok is elvárják,hogy ne műanyag margarin,tejszerű fehér ital és fehérkenyér legyen otthon..
beköltözött már hozzánk állandóra az igazi vaj,az igazi tej,a teljes kiőrlésű pékáru..
mostanában tört rám a kényszer is,hogy magam süssem a kifliket,kenyereket,így bár kicsit sokkal fárasztóbb,de azért nem semmi különbség,és hát az az illat,az az íz megfizethetetlen..
már csak egy varázsló hiányzik,aki mindehhez több időt és erőt varázsolna nekem:)

fázós ágybavirsli rugdalózóban

az egyre kövérebb vérnyúl,aki lakberendez,és téglákat dobál a fogával(el sem hiszem,ha nem látom tegnap este)

vajon hány állatot rejtettünk el a képen?..avagy nálunk mindenhol macska terem





hálistennek a lányoknak jól telt a nyaruk:

életjel..

nem nagyon szeretnék magyarázkodni,mindenesetre köszönöm,hogy hiányoltatok..
nyáron elfüstölt a laptoptöltőm,és azóta kölcsöngépen éldegélek,de ez inkább csak a lustasági faktor..
sokkal inkább az ösztönzött hallgatásra,hogy minden túl sok és túl nehéz..
panaszkodni nem szeretek,sok boldog pillanatom pedig nincs mostanában..
de a lényeg,hogy semmi irdatlan komoly baj nincs a háttérben,és ez maradjon is így..
a többivel pedig majd megbirkózom..

ami jó hírnek tekinthető,hogy szeptembertől már két bölcsész hallgató leányzóm is van,Katust is felvették a nederlandisztikára államira,és Szonjuska is most készül nyelvvizsgára angolból,amit pedig sosem tanult,egyszerűen csak tud..
honnan van ezeknek a lányoknak ilyen elképesztő nyelvérzéke nem tudom,de én kamaszként biztosan nem beszéltem 3 nyelven,ahogy ők teszik..(nyilván most sem,és ennek erősen érzem is a hiányát)..
anyai büszkeségem azért sok mindenen átsegít,ezt be kell vallanom..
kapaszkodó a nehezekhez,hogy az ő életük talán könnyebben siklik majd,mint az enyém..
pontosan tudom,hogy az elém gördített akadályoknak is céljuk és értelmük van,csak sajnos én a fájdalmakat benyelő,és nem a kibeszélő fajtába tartozom(remek betegség generátor)..
a nehézségek utat nyitottak nekem a tanuláshoz,és több füzetnyit teleírtam mostanában gyógyítós csudaságokkal,amiknek nyilván hasznát veszem majd,amikor itt lesz az ideje..
érdekes,de az olvasás és tanulás gyerekkorom óta a legbiztosabb menedékeim..
hosszú hallgatásaim legjobb barátai,és aranytartalékok minden eljövendő életszakaszra..
a bánat így lesz egyben a töltekezés eszköze,és talaj valami új sarjadásához..
ezért fogadom a sorsom felemelt fejjel mindig,mert tudom,hogy semmi rossz nem cél nélküli..

megrögzött kis szokásaim..

talán a korral jár,talán mindig is ilyen voltam,de vannak szokásaim,amiken nem változtatok,és jól is esnek a megszokott mozdulatok..
szeretem a gyufa sercenését és illatát,pedig használhatnék öngyújtót is,mégsem teszem..
ugyanígy ragaszkodom ahhoz,hogy a meggyújtott gyufával a gyertya lángját ébresszem..
nem szívlelem a teamécseseket..bár a mécsestartók többségéhez az szükséges,mégis szinte mindig gyertyáért nyúl a kezem..
már észre sem veszem,hogy a kenyér talpára keresztet vetek megszegése előtt,ahogy gyerekkoromban láttam nagyszüleimnél..
ahogy megsimítom a fehér vásznat a kelt tészta tetején,az is nagymamám mozdulata..
a fohász is az övé,amivel minden házimunkámba belekezdek. 'Isten áldásával'..
épp úgy beszélgetek a virágaimmal,ahogyan nagypapámtól láttam,és az ő világgal megbékélt szeme kékje ragyog az én arcomban is..
ő tanított meg az imádott rózsáin a szemzésre,és minden,amit a kertről,virágokról tudok,azt tőle tanultam..
azt,hogy a dolgoknak rendje és ideje van,és ezek a keretek teszik olyan simán gördülővé a napokat..
ezek hozzák el a nyugodt,mély alvás örömét,egy hasznos munkával eltöltött nap után..
szüleink túlhajszolt generációjában lefoszlottak ezek a rituálék,de érzékeny gyerekként mély lenyomatokat hagytak bennem a vidéki rokonoknál,és nagyszüleimnél töltött nyarak..
pesti gyerekként akkor még csak az állatbolondériám miatt imádtam falun nyaralni,és nem sejtettem,hogy életre szóló elkötelezettséget kaptam,és olthatatlan vágyat arra,hogy így..ilyen módon éljek majd,ha megtehetem..
a fiatalkori nyüzsgés,zsizsegés csak rövid időre tudott megszédíteni,de amint lecsendesedtem,máris erősen vágyódtam a vidéki életforma után..
a túlhajszoltság ugyan megakadályoz most,hogy abban a ritmusban létezzek,amiben szeretnék,de igyekszem lefékezni a rohanó napokat,és megtalálni mindegyikben a szépet..
a legnagyobb vágyam,hogy nagyszüleim tempójában élhessek,és újra érezhessem azt a mélységes nyugalmat,amit ott éreztem esténként a nagy dunyha alatt..

más értékrend..

az elmúlt hetekben nagy léptekkel haladtunk előre anyukám lakásával is,és a pici házunk újítgatásával is..
persze rengeteg munka van még hátra..
beépítésre kerül egy tetőablak,mert a padlásra felhordott irdatlan mennyiségű holmi nem tud szellőzni az ezer fokban,mosdó és csaptelep csere kipipálva,a felső kis mosdóhelységben így már csak lakkozás kell,és egy helységet kipipáltunk..
a többihez még hozzá sem fogtunk,mert mindig szanaszét vannak a lányok(hálistennek),így biztosan elszöszmötölünk a munkákkal őszig,de sebaj..
6 éve költöztünk be,és ennyi idő alatt minden nagyon leamortizálódott..(bár tisztában vagyok vele,hogy olyan nincs,hogy végeztünk..mert amint befejeztük,kezdhetjük újra)..
a családi ház örömei..
milyen szerencsések vagyunk,hogy ilyen gondjaink vannak..

most már ugyan mindenki jól van,de az elmúlt heti otthonnyaralásomnak volt olyan pontja,amikor egyszerre volt nálunk található egy hasműtétes spániel vicces pizsamában,két golyótlanított alélt yin-yang kandúrcica,és ancsa szájsebészeti műtéteken átesett párja..így amikor a leukózisos cicával kellett orvoshoz rohanni,már csak rezignáltan húztunk egy újabb vonalat a kórházi mappában..
de ezennel remélem letudtuk az orvosi köröket egy időre..

a zuhany alatt néha azt vizionálom,hogy valamely wellness csodában tartózkodom épp(az az én nagy szenvedélyem),de aztán bilibe lóg a kezem,és örülök neki,ha majd egy óccó gumimedence bekerül esetleg a kertbe,ha már szétfőtt a fejünk..
egyébként ezek ellenére kicsit sem vagyok elégedetlen,hiszen van,akinek kertje sincs,és egyébként is úgy gondolom,hogy a meglévőből kell a legtöbbet kihozni..
a régi életünkben,a régi házban volt csilivili úszómedence,de tudok úgy tekinteni a régi úriasszony életemre,hogy örülök neki,hogy elmúlt..
ha egy lavór szarban ülsz,hiába van a fejeden koronaékszer..
ez a kis piánós,lecsendesült új életem sokkal jobban passzol hozzám,és nem bánom,hogy tíz körömmel kell összekaparnom a rávalót..
valahogy mégis minden igazabb és valódibb..

lehetett volna hosszabb..

vagyok,már újra munkarobot üzemmódban,így persze csak pár szóra jut most iő(hosszabb írással még lógok),de oda se neki,mert a szabim alatt is kb 5 percig pihentem..tyuhaj..

nem baj..
legalább a lányoknak van életük..
ez is valami:))

majdnem pihenés..

sűrű napokat zártunk,és még hol a vége..
túl érettségin,évzárón most még az egyetemi ponthatárokon izgulhatunk,de legalább ezerrel beköszöntött a szünidő még a már egyetemista annamucinak is,aki úgy túlvállalta magát különmunkákkal,hogy sírva vágott neki a nem létező pihenésének..
komolyan nem tudom,hogy mikor pörgött fel ennyire az idő,mert én is azt veszem észre,hogy sokkal sokkal kevesebb idő jut mindenre,mint tavaly ilyenkor..
rohan minden perc,minden nap,és úgy kell erőszakkal kiszakítani egy kis pihenést mindannyiunknak..
ugyan majd mindennap elmondom magamnak,és a lányoknak is,hogy lassítani kell,fékezni,mert nem lesz jó vége,befigyel így a betegség..
nehéz..komolyan mondom,úgy kell behúzni a kéziféket,hogy közben sikítva rohannak mellettünk az elvárások..
nem szeretem ezt a felgyorsult világot,szeretnék szöszmötölősebb életet,nyugodtabb perceket..

az állatkákkal is rengeteg teendő van mostanában,mert esedékes lett az újabb bolhairtó csepp mindenkinek,a féreghajtás,és állandó lakosok lettünk az állatorvosi rendelőben is..
a legöregebb matyi cicánkról derült ki,hogy leukózisos..

közben ivartalanításon esett át a spancilányunk,aki most rózsaszín pizsamában flangál(egy kövér hengerszafaládé :D)..
és persze most kihasználja,hogy mindenki sajnálja és kényezteti...drámai alkat,mint minden spániel..
bolond kis csillámpónim <3

jövő héten pedig a két "legkisebb" cicafiú,a yin-yang babák esnek át az ivartalanításon(ancsa feketepárduca kétszer akkora,mint az én tejcibabám)..

gyógyszerosztás,sebkezelés lett a napi rutin,de most ilyen napok járnak,ezt kell szeretni..

jövő hétre lett kiosztva az erre a nyárra esedékes szabim,úgyhogy bár nem fog feltűnni a ritkás írásaim miatt,de biztosan elő sem fogom venni a laptopom..
az,hogy időm lesz-e pihenésre,egy kis napozásra,az tudom,hogy tőlem függ..
fejben már edzem magam rá,hogy csukjam be a szemem,és ne essek neki a nagytakarításnak..
a megvalósítás még kétséges..
mondjuk ebben segített volna,ha nem épp most kezdtük volna a házfelújítást,de mi már csak ilyen szétszórtak vagyunk..mindent egyszerre..úgyis van..
a kerítés festés,és a fürdőszoba kifestése már kipipálva..
na de a többi..
nem akarok belegondolni..

ne kövessétek a példámat,lelkiismeret furdalás nélkül élvezzétek a nyarat,a napsütést,és pihenjetek lazuljatok..
most kell feltölteni az akkumulátorainkat télre..

még kapaszkodom..

áááá..ne is kérdezzétek..
az utolsókat rúgjuk,hétfőn érettségi Katusnak,Ancsa is a vizsgáit gyűri,Szonjuska még javítani próbál a finisben,de nemsokára eleresztem a hajam,és amint megszűnik a hajnali infarktus az órától,hát fel nem kelek 2 napig..
valahogy sosem érkezett ilyen ólomlábakon az évvége,és én még sosem vágytam ennyire kicsit semmitsenemcsinálni..
most szükségem lenne kb 2 hónap láblógatásra,hogy felkészülhessek az őszre,de asszem marad belőle 1 hét,ami még arra sem lesz elég,hogy végigtakarítsam a házat,nemhogy pihenjek..nyaralás..azmiaz :(..
a fáradtságomra fogom,hogy minden lassabban halad a kelleténél,de tényleg hiányzik rólam a turbógomb mostanában..
valami nagy nagy tüzet kéne rakni,valamin változtatnom kellene,hogy legyen még a nap végére is lélegzet..
de kaparok erősen,és igyekszem begyűjteni a napi boldogságcseppeket,hogy ha már hulla fáradtan,akkor legalább mosolyogva dőljek az estébe..

túlélőkészletem:

a friss eperlekvár színe,és túlcsorduló nyáríze(szerintem nem érik meg az őszt,olyan tempóban esszük)..
az esti spontán grillezések hangulata...
a napon száradó ruhák illata..
a frissen húzott ágynemű tetején fekve nyaralást játszani..hófehér görög falakról álmodni..
rózsaszirmokat,illatos loncvirágot szüretelni..illatukba csukott szemmel belefeledkezni..
hinni,hogy megtalálom az utam..a helyem...bízni..

fogyás újratöltve

ez a hosszan tartó mogorva idő betett a fogyásomnak..
ilyenkor már néhány ruhamérettel vékonyabb szoktam lenni,de hát bevallom töredelmesen,hogy idén még egy centit sem fogytam..
bekívánkoztam  esténként a takaró alá,és nem salátára vágytam..
rájöttem,hogy én egy érzelmileg súlyváltozós vagyok..
mondjuk bánatomban tudok a leggyorsabban fogyni,nagy bajoknál akár heti 12 kilót is(sohasoha többé olyat)..
és van a tavaszos fogyás minden évben,ami menetrendszerűen jön,mint a virágillat..
ilyenkor már nem kívánom az édes ízt,csak zöldeket rágnék egész nap,és a sok sétától elkezdek zergésedni..
ebben azt szeretem igazán,hogy nem kerül erőfeszítésembe,hiszen egyszerűen csak hallgatok a természetre és a testem jelzéseire..
most viszont a hideg időszak alatt megint bemormotásodtam,és ettem aludtam volna naphosszat..
persze most meg pihegek,mint a tömött liba,hiszen ki látott már hirtelen ilyen meleget..
nem csak a télikabátomat kell újra eltennem(megsúgom,egy picit újra elővettem a hajnali jövésmenésekhez..puhány én),hanem gyors tempóban nekilátni a mozgásnak is..
na nem kell félteni,majd olyan óvatoskán..fokozatosan..
úgyis lehet már epret ebédelni napfénnyel,már semmi sem tart vissza attól,hogy a téli kiskutyahájam letudjam..

még virsli is ruhában aludt az utóbbi hetekben

nemcsak rám fér a fogyókúra..ő itt zoli a gömb..

irány a természet..

sok sok minden zsúfolódott a legutóbbi hallgatásomba,például elballagott a középső hercegnőm,és letudta az írásbeli érettségiket is,mindeközben ancsa megkezdte a vizsgaidőszakát,így pengeélen táncolnak az idegeik..
mondhatnám,hogy az enyém is,de én már kifejlesztettem a túlélési technikámat..
mikor látom,hogy már a van/nincs sapka rajta fokozatnál tartunk,akkor nem állok bele a feszültségbe,és nem várom meg,míg jól összevesznénk a semmin,hanem vagy gyorsan pórázra kapom a kutyákat,és nekifutok az erdőnek,vagy elvonulok a szobámba olvasni..
magamra zárom az ajtót,és megvárom,míg lenyugszanak..
alapból egy nagyon nyugodt természet vagyok(anyukám szerint kibírhatatlan a buddhista nyugalmam),de engem speciel nem hoz helyre,ha egy jót kiabálok,és mások ordítozásától is hidegrázást kapok..
amikor lenyugszik a delikvens,akkor meg lehet beszélni..addig csak az indulat kiabál a másikból,és én arra nem vagyok vevő..
álszent lennék,ha azt állítanám,hogy sosem kiabáltam még,de épp ezért tudom,hogy semmi értelme..
attól nem végzi el hamarabb senki a ráeső házimunkát(ez a gyenge pontom),ha a türelmem fogytán a végén már kiabálok..
egy kis helyre zsúfolódó ilyen mértékű ember és állatlétszám mellett napi szinten kell takarítani,és ez még mindig nem megy olyan flottul,ahogy szeretném..
újabb és újabb táblázatokkal próbáljuk a beosztást ésszerűsíteni(most épp van heti,és napi lista is),de még mindig nem érzem tökéletesnek a dolgot..
de nem adom fel :)

a nyuszik szabadfoglalkozása kicsit problémás,mert eddig ugye nyunyesz garázdálkodott,amikor otthon voltunk,és kiengedtük..most azonban váltott műszakban kell kiengednünk a szöszmösz nyuszival,mert nem szeretnénk újabb kisnyuszikkal gazdagodni,és nincsenek ivartalanítva..
megoldás lenne,ha a kertben lenne egy kettéosztott játszóterük,de ez még a nyári feladatok közé tartozik..
néha kicsit problémás,hogy ennyien vannak,de engem még mindig nem idegesít..
az öreg labit sem egyszerű sétálni vinni..
eleinte mindig elengedtem,hadd botorkáljon,szimatoljon kedvére,de úgy belelendül,hogy csak megy,amerre lát(illetve épphogy nem lát)..
sehallselát dömötör,így aztán hiába kiabálok neki,kukkot sem hall belőle..
drága őszpofájú öregúr..most már pórázon viszem,mert egyszer őt kímélve otthon hagytam(már a mozgása sem az igazi),de a sarokig hallottam a sírását,na hát ilyet aztán soha többet..
inkább bandukolok vele nyugdíjas tempóban,míg a megvadult csikó módon vágtató virsli és a spanci le nem fárad..
egy vándorcirkuszhoz hasonlíthatunk séta közben(szonjuska le-föl cikázik virslivel,míg én átszellemülten bolyongok az öregúrral,a fülemen is lógó virágokkal,gyógyfüvekkel)..
ezen a héten beköszönt a kánaán,hiszen végre napsütésben gyűjthetem a bodzát,akácot,vadrózsaszirmot..
komoly terveim vannak velük :)

huss ki a szabadba ti is ebben a gyönyörű ajándék-időben!

barney bújócskázik

vadásztejci..(hmm..ideje füvet nyírni)

cuki vagyok..virsli vagyok..ugye szeretsz?

fészekmeleg..

lusta disznó vagyok,hogy ilyen ritkán írok ide..
az,hogy fejben mennyit írok,és hogy inkább olvasok cseppnyi szabadidőmben,az talán lehet mentség..
az is mentségemre szolgálhat,hogy lefárasztanak a hétköznapok,és mivel nálam hétvégi munkaszünet sincs,így körbeérnek a hetek,és észrevétlen válnak hónapokká,évekké..
órákat,néha csak perceket tudok magamra szánni,de ez egy magamválasztotta életforma,így nem panaszkodom..
vakargathatnám a hasamat,de ez az életem most nem arról szól..
az elvégzett munka öröme számomra a Zen..
a frissen mosott ruha,a tiszta ház,és a jóllakott ember és állatgyerekek az én kitüntetéseim..
törődésem sokszorosát kapom vissza szeretetben,és ez mindig erőt ad az újabb naphoz..
nem is kívánok mást,minthogy maradhassak ölelő kuckójuk továbbra is..


legutóbbi örökbefogadott,bántalmazott tejci cicánk szép nagyra nőtt,és már megtanult szeretni..

legújabb családtagunk a kis mentett szöszmösznyuszi

dudaorrú cukivirsli,a LegjobbBarátom <3

"Nem vagyok kutyatartó, Gazdi vagyok. Kutyás. És így vagyok teljes."

PONT így..(ez egy link,és a kedvenc blogomra vezet)

ennél jobban nem lehet megfogalmazni,milyen kutyásnak lenni..

tavaszlányok..

utólag kívánok mindenkinek minden szépet s jót! <3
(mivel az ünnepek nekem mindig net nélküliek,számomra így teljes csak a pihenés..)
dokumentálni persze semmit sem tudok,mert amiket sütöttünk főztünk,azok mindig seperc alatt elfogytak,kalácsot kétszer is kellett sütnöm,és almás tormából sem elég soha,pedig már lassan egy liternyit keverünk be..
a sok evéstől nemcsak hevertünk szanaszét,hanem kiruccantunk a természetbe is..
Szonjuska határozottan úgy tett a mezőn,mintha nem ismerne,pedig szerintem egyáltalán nem voltam ciki,ahogy a kis lapátkámmal ülve ásogattam..
hihetetlen mennyiségben bújtak elő a gyógynövények,amitől harci izgalomba jöttem nyilván,és alaposan betáraztam utifűből,apróbojtorjánból,kakukkfűből,szamócából,amit gyorsan el is ültettem a fűszerkertembe..
a 'mi mezőnk' eleve egy kakukkfű-szamóca mező,nem lehet úgy leülni a fűbe,hogy közben ne inhalálnánk..
alig várom,hogy mehessünk majd legelni..
közben megérkezett az új nyuszi is,aki olyan,mint egy nagy vattapamacs,nem lehet kibírni,olyan édes..
ráadásul kézbevehető,nem úgy,mint nyunyesz,akit csak simogatni lehet,bár azt órákig bírná..
feltétlenül kell építenünk a kertbe egy tuti nyuszijátszóteret,mert a régit nyunyesz az ásatásaival teljesen leamortizálta..
a mi 'játszóterünk' is alakul,a kerítés fele már áll,így elképzelhető,hogy mire a palánta kiültetésekre kerül a sor,már biztonságban lesz a veteményes..
(bár nálam a virágoskert is tele van ezzel-azzal,most például lépten-nyomon óriási tő eprek virágoznak,még a kerti lépcsőn is-szerintem még szebbek is,mint az eperágyásban)..
szeretem ezt a kicsit káoszos elrendezést(nevezhetjük permakultúrának :D),és ha valami valahol tanyát ver,hát hagyom szépen békességben éldegélni..
a tavasz meghozta a lányok tisztítókúráját is,ahogy minden évben..
salaktalanító teaivás,minden napos futás,diéta..
bár eddig is kaptak a tízórai vizükbe citromot,friss citromfű és mentalevelet mióta kihajtott a kertben,de most már teszek bele hol ibolyát,hol más virágot is..
a szendvicsek mellé most már könnyebb lesz összeválogatni a zöldségeket is,amit külön szeretnek vinni kis dobozkában,feldarabolva,megszórva dióval,magokkal(hát ja..ezért kell irdatlan korán kelnem)..
csatlakozom a lányokhoz én is,ahogy minden évben,mert a téli kiskutyahájat csak úgy tudom ledolgozni,ha a hosszú séták mellett,egy kis méregtelenítéssel is besegítek..
a fogyókúra ellenére ez a legkedvesebb évszakom,mert szinte érzem,ahogy füstöl ki belőlem minden káros anyag,és sosem vagyok olyan légiesen könnyű,mint a tisztítókúra után..



tavaszlányok

a mindenjók..

cukkermukkerek a gyerekek,mert nekiálltak összeszerelni a szekrényeket hősiesen..
és nem éjjeliszekrényekről van szó,hanem orbitális nagy 3 ajtósokról..
én IKEÁ-n edzett vagyok(ez persze nem onnan való),és nagy svunggal voltam,hogy majd 2 perc alatt összedobom..
amikor kezembe vettem az útmutatót,nagyon csendben leraktam,és csak annyit mondtam,hogy sajnos én erre képtelen vagyok,mert már megöregedtem,és rosszul látok és hallok,egyébként is,hogyan gondolja ezt bárki..
ugyan már 3 napja küzdenek mókuskáim az elemekkel,és néha arra nyitok be,hogy fekszenek félholtan a paneleken,és olyankor nem sok jót olvasok le az arcukról,de már majdnem szekrény kinézete van..
ha így halad,nemsokára kész is lesz..
az első..
őszre állni is fog mindhárom..
(áááá..nem gonoszkodom..nyilván segít majd a tapasztalat)

miközben küzdünk az elemekkel,azért vannak kisebb sikerélmények is,hiszen gőzerővel készül a veteményes,kerülnek föld alá finomságok..
kellett ugyan újításokat bevezetni,mert a 6 cica mindig a felásott földön randalírozott,így most a kelés idejére hálóval takart magaságyásokkal próbálkozunk..
készül majd kerítés is a veteményes köré,arra pedig a megnövekedett kutyalétszám miatt lett szükség,mert ez a két nagy mamlasz megy amerre lát,keresztül-kasul mindenen..
az öreg labi szegény se nem hall,se nem lát,akkora a praclija,mint a virsli feje,meg kell zabálni..
a spániel meg spániel :)
a legtöbben falra másznak tőle,aki imádja,az meg épp azért imádja amilyen(például én,nekem ő már a harmadik spánielem,és odavagyok a csökönyös reneszánsz fejéért)..
néha arra gondolok,hogy hogyan is alakulhatott ez így,hogy a családban mindannyian imádjuk az állatokat..
hiszen kibírhatatlan lenne még egy távolságtartónak is az az állatlétszám,ami nálunk van..
de még anyukám is csak annyit mond mindig,egy új állat érkezésekor: 'ti nem vagytok normálisak',de mire kettőt fordulok,már ott cuncog velük..
a lányoknak meg nem kell kétszer mondani,hogy fogadjunk be még valakit,jó ideje már ők is számolatlanul hozzák haza a gyámoltalanokat..
remélem,hogy van köze hozzá a nevelésemnek,hogy ilyen szívük van..
pedig nem kis összeg a felelős állattartás,az ivartalanítások,oltások,parazitamentesítés..
mégis azt mondom,hogy összegben nem kifejezhető az a mérhetetlen szeretet,amit kapunk tőlük..

bolondokháza..

nyugodtan kitehetnék a házra egy táblát,hogy MEGTELT,de ismerve a lányokat,lesz ez még cifrább is..
ugyanis nemcsak anyukám kutyái cuccoltak be hozzánk,de egy hétre anyukám is,hozzánk költözött ancsa fiúja is,és nemsokára érkezik egy újabb mentett nyuszi is,mert ugye még olyan kevés állatunk van..
ez olyan mennyiségű holmi cirkulálásával jár,hogy már egy jó ideje a szárítóról öltözködünk,mert azt legalább még megtaláljuk..
az én hálómban gyakorlatilag ancsa összes ruhája lakik kupacokban,mert éppen átrendezés alatt a szobája..
esténként egy szűk ösvényen jutok el az ágyig,és még hálás is vagyok,hogy legalább abban nem lakik rajtam kívül más(virsli nem számít,mert ő kis helyet foglal,és egyébként is gyakrabban alszik már a földszinten,őrzi az új kutyákat..)
a lányok ugyan kaptak új ruhásszekrényeket,hogy megszüntessük ezt az állandó kupit(én nem tudom,minden kamaszlánynak ilyen irdatlan sok ruhája van?),de az összeszerelésükhöz nincs diplomám,és a feleslegessé vált bútorok most akadálypályaként szolgálnak a teraszon..
mindig arra gondolok,hogy nem egyre rendezettebbé válunk,hanem egyre jobban elhatalmasodik a káosz..
néha kicsit ostorozom magam,hogy talán lehetnék jobban szervezett(meg esetleg férfi is sok szerszámmal és nagy fúróval),akkor hatékonyabb lehetne ez a sokszoros költözködés..
de hajlíthatnám az időt is,akkor talán kétszer annyit tudnék sűríteni egy napba,és nem kellene kávéval bevennem a taurinos koffein tablettát,és leöblítenem zöld teával..
azért nem lennék őszinte,ha azt nem tenném hozzá,hogy erősen figyelek most már arra,hogy maradjon egy kis ÉNidőm is,ragaszkodom a függőszékben kávézáshoz,és a tulipánokban gyönyörködéshez..
simán keresztül tudok nézni az ostromállapoton,ha eddig-eddig vagyok,és engedélyezek magamnak szabadidőt,mert megzakkanva úgysem venné senki hasznomat..
a kutyusokkal is meg kell szimatolni a kertekből áramló virágillatot,megölelem az orgonabokrokat,és heverészek a fűben,becsukva a szemem,mert azokból a pillanatokból töltekezem..

Because they are voiceless

Prepare to have your heart melted.

Because they bring us joy.
Because they are at our mercy.
Because they teach us kindness.
And compassion.
And understanding.
Because they are voiceless.
Because they wish us no harm.
Because they are our companions.
And because we are all animals.
We will never stop being a voice, for them.

https://www.facebook.com/photo.php?v=10151778690637576&set=vb.32799215298&type=2&theater

változások küszöbén..

köszönöm szépen a kedves szavakat és rámgondolásokat,most már megmaradok..
ugyan pontosan tudom,hogy miért is koppintottak most a fejemre fentről(ősz óta egy szabadnapom sincs,hétvégéken is dolgozom),de ezen a dolgon most pont nem tudok változtatni,a muszáj nagy úr..
igyekszem azért ezentúl még egy kicsit jobban odafigyelni arra,hogy maradjon legalább szusszanásnyi erőm..

voltak súlyos mélypontok az utóbbi hetekben,és a végén orvoshoz is elmentem,ami nálam igen ritkán fordul elő..
eljött az a pont(a bakteriális felülfertőződés),amikor az újra kezdődő lázakkal már nem lehetett viccelni,és antibiotikumot kapott a csapatból az,akinek kellett..
még köhécselünk mindannyian,és az őszi légyhez hasonlatos az erőnk,de már nem azt méregetjük végre,hogy kinek mennyi a láza..
ilyen állapotban zajlott le a költözködés is,anyukámmal majd összeestünk a láztól,nem igazán voltunk a helyzet magaslatán..a borzalom top 10-ben benne lesz ez a lázas költözés..
mondanom sem kell,hogy még sehol sem tartunk,a ház még mindig nem üres,a télikerthez hozzá sem fogtunk,és az,hogy még egy hétig szöszölhetünk pluszban,az nagy ajándék..
az új lakásba most be sem lehet férni a bútoroktól és dobozoktól,nemhogy élni benne..
kb kétszeresét hurcoltatta oda anyukám,mint ami befér a lakásba..
tudom,hogyne tudnám,hogy egy nagyból költözni egy picibe nem egyszerű(végigcsináltam ugyanezt pepitában),de ha sürgősen nem kezd el szelektálni,akkor max állva fog csak aludni..
a dolog másik nehézsége az lesz,hogy a két kutyusa hozzánk költözik,aminek egyelőre csak én örülök..
az öreg labradorja ezeregy éves öregúr,már nem bírná a lépcsőzést(sajnos lift nincs),drága muflákom már alig lát és hall,a mozgása pedig rohamosan romlik..
a springer spániel meg tulajdonképpen az én kutyám(egy volt pasimtól kaptam ajándékba),csak ő anyukámat választotta helyettem kölyökkorában(épp ott laktunk akkoriban az építkezés alatt),mert már akkor is éjjel-nappal dolgoztam..
na ez egy hosszabb történet,talán egyszer elmesélem,és van benne szó az elengedésről,amiben nem vagyok túl erős,de hát az élet mégiscsak úgy hozta,hogy visszakerül hozzám ez az édes energiabomba,aki az utóbbi időben nyugdíjas életmódot vett fel,és alig várom,hogy megmutassam neki virslivel az erdőt-mezőt..

(háttérben a goldim és a spancim sajnos már átsétált a szivárványhídon)



egycsapásra nemcsak sokgyerekes,hanem sokkutyás is leszek,és bár ez egy kényszerhelyzet,de én egy cseppet sem bánom..
változatlanul hiszem,hogy minden okkal történik velünk,és ha anyukám megtanulja elengedni a tárgyakat,és a lányok megtanulják a szeretetteli elfogadást a hisztik helyett,akkor egy sokkal jobb és szebb életszakaszunk következik..
én izgatottan várom:)

és akkor kirázott a hideg..

hétvégén már beindulnak a költöztetők,és mi épp ezt a lélektanilag fontos pillanatot tudtuk kihasználni arra,hogy még elcsípjük az influenza járvány végét..
tegnap éjszaka sorban kirázott mindenkit a hideg(már csak a tarjáni nagymama volt hátra a tyúkjaival),ennek híján csak anyukámat rázta szintúgy a hideg..
azt gondoltam,az éjszaka volt a mélypont,mikor sírva mentem ki a mosdóra,mert már minden egyes szál hajam külön fájt,és pontosan meg tudtam volna mondani,melyik belső szervem hol sajgott épp elviselhetetlenül..
csattogó fogakkal(pont semmit sem ért egyik lázcsillapító sem) mentem Szonjuskához,aki szintén nyöszörgött a fájdalomtól,de hiába fogtam meg a fejét,mert pont olyan forró volt,mint én..
sokkal jobban fájt a saját nyomoromnál az,hogy nem voltam képes a szokásos anyatigrises ápolásra,és minden szobában nyöszörgött valaki..
egy sállal kötöttem körbe a fejem,mert úgy éreztem,akkor nem esik darabjaira a fejgörcstől,ha körben nyomókötést teszek rá:)
nekem még dolgozóba is be kellett jönnöm reggel,de most lesz az a pont,amikor megadom magam,és hazamegyek meghalni gyógyulni..
az erő legyen velünk!

napocska..

olyan szánalmas kis nyunyi vagyok..
mikor a lányok nem látják,agyon szoktam puszilgatni az alvó kisvirslit..(szerintem azért sejtik a sok cuppogásból:D)
mert olyan édesen tekeredik össze,mint egy kis kakaóscsiga,és álmában mindig mosolyog..
ébren is..ő egy ilyen boldog virsli..
betakargatom,és adok neki búcsúpuszit..
amikor egész nap nem látom a sok mindenféle dolgozósditól,akkor meg szoktam nézni a kutyamentőknél az adatlapját(a gazdira talált mappában),mert úgy hiányzik..
akkor aztán jól elérzékenyülök,és tudom,hogy nem is fogadhattam volna örökbe mást,hiszen Napocska volt a neve..
(bár azt is írták róla,hogy nem ölbekutya..aha..ja..vettem észre:))
ilyen apróságokkal vigasztalom magam nagy fáradtságomban(ismét 3-4 órákat alszom..háthurrá)..
fejfájásra vásároljon mosómedvét puszizzon össze mindenki valaki szívének kedveset :)

babavirsli még napocska korában (hátegyemmeg..ebben a ketrecben aludt..szívem szakad meg)

a mindent elborító rumli tetején..

kereshetnék mentségeket a hallgatásra(lenne bőven),de vagy időm,vagy kedvem nincs..ez van..
nem vagyok egy derékszögű típus,szeretem a picit laza rendetlenséget körülöttem,amitől olyan életszagú lesz minden..
de amikor a dolgok átlendülnek ezen az élettani ponton,és úrrá lesz a káosz,akkor vagy sikítozni lenne kedvem,vagy párna alá dugom a fejem,és felveszem az éneztmárleszarom álarcot..
már csak pár hét anyukám költözéséig,éppen most kulminál a rumli mindenhol,most tettem fel a kezem,hogy én akkor itt feladom..
már nem tudom uralni a helyzetet,lesz ami lesz,majd csak túléljük..
amikor mi költöztünk ide,akkor is hetekig ostromállapot volt,és csak élével fértünk el a bútorok között..
remélem,hogy valaki a családban még átlátja,hogy mi hová kerül,mert én elvesztettem a fonalat..
viszont levezetésképpen lakást festünk tavaszsárgára és társaira,színelméleti tárgyalásokat folytatunk(az okker nagyon nem barack)és igyekszünk nem percenként összeveszni..
ez is valami..
most mindenki az új lakásban szeretne lakni,amin nem csodálkozom,hiszen ott még csak sárga falak vannak,rumli nélkül..

nemcsak virsli a gyógykutya,nálunk a cicák is állandó ügyeletben vannak..
Ancsát minden este így fojtogatja a fekete párduca..

már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..

gyógyvirsli

az én vallomásom..

köszönöm a lehetőséget Chanson-nak,bár sokáig gondolkodtam rajta,hogy éljek-e vele..
ritkán írok,és sok dologról hallgatok,aminek az az egyszerű oka,hogy több rossz történik velem,mint jó,és nem szívesen panaszkodom..
van mindenkinek baja elég..
megpróbálom mégis..

7 dolog magamról,amiről még nem írtam..

-talán senki sem tudja,de laboráns szakképzettségem is van,amiben egy percig sem dolgoztam soha..
annak idején komolyan gondoltam,hogy állatorvos legyek..
sajnos nem úgy alakult,de azért ez a tudás sem passzív,hiszen a kencekeverésben jól jön..

-már 16 éve egyedül nevelem a lányokat,az exem mindenféle segítsége nélkül,amibe minden estére belerokkanok,mégis örülök minden új napnak,amiben újra megpróbálhatom a lehetetlent..
legnehezebb és egyben legszebb életfeladatom ez..
magyarázata lehet ez talán annak a szoros köteléknek,ami összefűz minket a lányokkal..
véd és dacszövetség..

-komoly tervem volt,hogy egy jól működő vidéki gazdaságot hozzak létre,és önellátó életmódra rendezkedjünk be..
évekig gyűjtöttem hozzá az információkat,könyveket,cikkeket..
épp a cél előtt borult minden,mert buta fejjel egy erre teljesen alkalmatlan emberrel kötöttem össze az életem..
adva volt már a tökéletes helyszín,az anyagi háttér..a társat nem találtam hozzá..

-a filmek és én..
ez is nagy szerelem..
rajongásom olyan erős és kitartó volt,hogy olyan mélyen ástam bele magam a témába,ahogy csak tudtam..
mikor már úgy éreztem,mindent láttam,amit csak lehetett,rájöttem,hogy még egy kis töredékét sem ismerem a legfontosabbaknak..
már nem volt elég a szabadegyetem,a filmklubbok..meg akartam ismerni a hátteret is..
így kerültem a filmgyártásba,és évekig dolgoztam a köztévében(akkor még nem is voltak kereskedelmi adók)..
fantasztikus évek voltak,mindent megtanulhattam a csoda születéséről..
sajnos a média mocskos világáról is,így végül hányingerrel fordítottam hátat ennek a talmi csillogásnak..
itt tanultam meg,hogy egy igazán nagy művészben mindig ott az alázat,és tisztesség..
ezekért a találkozásokért hálás vagyok a sorsomnak..

-a netes társkeresés..
nem beszéltem még róla,de jól ismerem ezt a világot..
jó pár évet töltöttem ezekben a közösségekben,és összegezve,pozitív a végeredmény..
a legfontosabb az,hogy a legnehezebb életszakaszomban nem voltam egyedül,csodás barátokat találtam,és azóta ugyan szétszóródtunk kicsit,de fantasztikus társaság alakult ki a hasonlóan gondolkodókból..
naplós ismerősökből szívbéli barátokká váltunk,és támogattuk egymást a továbblépésekben..
hurcoltuk egymás életét dobozokban a költözéseknél,és sírtuk el egymásnak a bánatainkat a kiborulásoknál..
szerelmet is találtunk mindannyian,több házasság és baba születése okán mondhatom,hogy ez egy jól működő dolog..
csak okosan kell használni:)
(jelenlegi magányom az én választásom)

-az állatok és én..
ez egy lerágott csont,hiszen másról sem szól a blogom szinte,de úgy érzem,ha ezt leírom,talán közelebb kerülök a megvalósításhoz..
sokkal többet szeretnék tenni az érdekükben,mint amire lehetőségem van..
most még csak a szűkebb környezetemben lévő állatkákon tudok segíteni,de nagy vágyam,hogy ez megváltozzon..
sem anyagi,sem erőtartalékaim nincsenek most ebben a túlélési fázisban,de remélem,hogy egyszer megadatik nekem a lehetőség,hogy egy állatmenhelyet üzemeltessek,és minden szomorú szempárt megvígasztalhassak..

-a gyógyítás..
ez sem volt eddig publikus,nem is reklámozom sehol..
komoly betegségeken kellett átesnem,meg kellett,hogy csapjon a halál szele ahhoz,hogy megismerkedjek az alternatív gyógymódokkal..
Találkozások,Tapasztalások..
gyógyulás..
így esett,hogy nyilvánvalóvá vált,működnek itt olyan Erők,amikről többet kell tudnom..
képeztem magam,tanfolyamokra,masszázsiskolákba jártam,és megismertem az Adományt is,amit a kezembe kaptam..
megértettem,hogy amit eddig kaptam,most tovább kell adnom,és segítenem kell azon,aki hozzám fordul..
életem egy nagy részében betegeknek segítek,enyhítem a szenvedésüket,és erőt adok a talpra álláshoz..
Fény és Szeretet..
ha nem lettek volna komoly mélypontjaim,nem váltam volna azzá,aki ma vagyok..
ezért fogadom a mai napig hálával az újabb és újabb megpróbáltatásokat,mert tudom,hogy én fejlődöm általuk,és így többet tudok majd segíteni a rászorulókon..
"Pálca a kézben,Áldás az Úton!"

szinte mindenkinél járt már ez a blogjáték,így én arra kérném azt,aki ezt olvassa,és még nem súgott magáról,az tegye meg..
szívesen olvasnánk! <3

hazarepült a kisszőnyeg..

a jó hír egyben picit rossz is(nekem legalábbis)..
a kis szőrmókszőnyeg ma szép illatos és tiszta lett a kutyakozmetikus barátnőmnek hála,és nemrég váratlanul megkerült a gazdája is..
mégiscsak egy kis falu ez,hiszen az információk körbejártak,és kiderült,hogy keresik a kis mazsolát..
exanyósomnak és a postásnak hála ma este már otthon aludhat..
nem tudtam ugyan elbúcsúzni tőle,és az egymásra találásról is lemaradtam a munka miatt,de az a lényeg,hogy szeretik és keresték őt..
ez a minimum,amit elvárok egy gazditól..(mondjuk egy kicsivel több odafigyelés sem ártana)..
mindenesetre az lesz az első,hogy virslinek csináltatok egy bilétát,mert hiába írtam a nyakörvére a telefonszámom,és hiába van benne chip,eszemet veszteném,ha elkódorogna a kisbarátom..

furcsa lesz arra hazamenni,hogy nem randalíroznak a virslivel,és szerintem egy picit pityeregni is fogok:(
de így van ez jól..
neki ott az otthona,és nálunk még mindig van hely és szeretet egy újabb rászoruló kutyusnak..
olyan sok kiszolgáltatott állatka vár meleg otthonra..

vigyázz magadra kisszőnyeg,nagyon megszerettelek!