már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..

gyógyvirsli