ugyanis nemcsak anyukám kutyái cuccoltak be hozzánk,de egy hétre anyukám is,hozzánk költözött ancsa fiúja is,és nemsokára érkezik egy újabb mentett nyuszi is,mert ugye még olyan kevés állatunk van..
ez olyan mennyiségű holmi cirkulálásával jár,hogy már egy jó ideje a szárítóról öltözködünk,mert azt legalább még megtaláljuk..
az én hálómban gyakorlatilag ancsa összes ruhája lakik kupacokban,mert éppen átrendezés alatt a szobája..
esténként egy szűk ösvényen jutok el az ágyig,és még hálás is vagyok,hogy legalább abban nem lakik rajtam kívül más(virsli nem számít,mert ő kis helyet foglal,és egyébként is gyakrabban alszik már a földszinten,őrzi az új kutyákat..)
a lányok ugyan kaptak új ruhásszekrényeket,hogy megszüntessük ezt az állandó kupit(én nem tudom,minden kamaszlánynak ilyen irdatlan sok ruhája van?),de az összeszerelésükhöz nincs diplomám,és a feleslegessé vált bútorok most akadálypályaként szolgálnak a teraszon..
mindig arra gondolok,hogy nem egyre rendezettebbé válunk,hanem egyre jobban elhatalmasodik a káosz..
néha kicsit ostorozom magam,hogy talán lehetnék jobban szervezett(meg esetleg férfi is sok szerszámmal és nagy fúróval),akkor hatékonyabb lehetne ez a sokszoros költözködés..
de hajlíthatnám az időt is,akkor talán kétszer annyit tudnék sűríteni egy napba,és nem kellene kávéval bevennem a taurinos koffein tablettát,és leöblítenem zöld teával..
azért nem lennék őszinte,ha azt nem tenném hozzá,hogy erősen figyelek most már arra,hogy maradjon egy kis ÉNidőm is,ragaszkodom a függőszékben kávézáshoz,és a tulipánokban gyönyörködéshez..
simán keresztül tudok nézni az ostromállapoton,ha eddig-eddig vagyok,és engedélyezek magamnak szabadidőt,mert megzakkanva úgysem venné senki hasznomat..
a kutyusokkal is meg kell szimatolni a kertekből áramló virágillatot,megölelem az orgonabokrokat,és heverészek a fűben,becsukva a szemem,mert azokból a pillanatokból töltekezem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése