és akkor kirázott a hideg..

hétvégén már beindulnak a költöztetők,és mi épp ezt a lélektanilag fontos pillanatot tudtuk kihasználni arra,hogy még elcsípjük az influenza járvány végét..
tegnap éjszaka sorban kirázott mindenkit a hideg(már csak a tarjáni nagymama volt hátra a tyúkjaival),ennek híján csak anyukámat rázta szintúgy a hideg..
azt gondoltam,az éjszaka volt a mélypont,mikor sírva mentem ki a mosdóra,mert már minden egyes szál hajam külön fájt,és pontosan meg tudtam volna mondani,melyik belső szervem hol sajgott épp elviselhetetlenül..
csattogó fogakkal(pont semmit sem ért egyik lázcsillapító sem) mentem Szonjuskához,aki szintén nyöszörgött a fájdalomtól,de hiába fogtam meg a fejét,mert pont olyan forró volt,mint én..
sokkal jobban fájt a saját nyomoromnál az,hogy nem voltam képes a szokásos anyatigrises ápolásra,és minden szobában nyöszörgött valaki..
egy sállal kötöttem körbe a fejem,mert úgy éreztem,akkor nem esik darabjaira a fejgörcstől,ha körben nyomókötést teszek rá:)
nekem még dolgozóba is be kellett jönnöm reggel,de most lesz az a pont,amikor megadom magam,és hazamegyek meghalni gyógyulni..
az erő legyen velünk!