és nem éjjeliszekrényekről van szó,hanem orbitális nagy 3 ajtósokról..
én IKEÁ-n edzett vagyok(ez persze nem onnan való),és nagy svunggal voltam,hogy majd 2 perc alatt összedobom..
amikor kezembe vettem az útmutatót,nagyon csendben leraktam,és csak annyit mondtam,hogy sajnos én erre képtelen vagyok,mert már megöregedtem,és rosszul látok és hallok,egyébként is,hogyan gondolja ezt bárki..
ugyan már 3 napja küzdenek mókuskáim az elemekkel,és néha arra nyitok be,hogy fekszenek félholtan a paneleken,és olyankor nem sok jót olvasok le az arcukról,de már majdnem szekrény kinézete van..
ha így halad,nemsokára kész is lesz..
az első..
őszre állni is fog mindhárom..
(áááá..nem gonoszkodom..nyilván segít majd a tapasztalat)
miközben küzdünk az elemekkel,azért vannak kisebb sikerélmények is,hiszen gőzerővel készül a veteményes,kerülnek föld alá finomságok..
kellett ugyan újításokat bevezetni,mert a 6 cica mindig a felásott földön randalírozott,így most a kelés idejére hálóval takart magaságyásokkal próbálkozunk..
készül majd kerítés is a veteményes köré,arra pedig a megnövekedett kutyalétszám miatt lett szükség,mert ez a két nagy mamlasz megy amerre lát,keresztül-kasul mindenen..
az öreg labi szegény se nem hall,se nem lát,akkora a praclija,mint a virsli feje,meg kell zabálni..
a spániel meg spániel :)
a legtöbben falra másznak tőle,aki imádja,az meg épp azért imádja amilyen(például én,nekem ő már a harmadik spánielem,és odavagyok a csökönyös reneszánsz fejéért)..
néha arra gondolok,hogy hogyan is alakulhatott ez így,hogy a családban mindannyian imádjuk az állatokat..
hiszen kibírhatatlan lenne még egy távolságtartónak is az az állatlétszám,ami nálunk van..
de még anyukám is csak annyit mond mindig,egy új állat érkezésekor: 'ti nem vagytok normálisak',de mire kettőt fordulok,már ott cuncog velük..
a lányoknak meg nem kell kétszer mondani,hogy fogadjunk be még valakit,jó ideje már ők is számolatlanul hozzák haza a gyámoltalanokat..
remélem,hogy van köze hozzá a nevelésemnek,hogy ilyen szívük van..
pedig nem kis összeg a felelős állattartás,az ivartalanítások,oltások,parazitamentesítés..
mégis azt mondom,hogy összegben nem kifejezhető az a mérhetetlen szeretet,amit kapunk tőlük..
10 éves korom óta van állat barátom. Már el sem tudom képzelni az életemet nélkülük. A gyerekek nálunk is követik a szülői hagyományt. Így sose unatkozunk. Szerintem nagyon jó velük élni.
VálaszTörlésszámunkra is barátok:)
Törlésés ők választanak..minden cicánknak megvan a 'mamija',akivel szimbiózisban él..
nekem ne mondja senki,hogy a cicák nem emberhez kötődnek..
a kutyák pedig nekem is egész életemben családtagjaim,legjobb barátaim..
roppant magányosnak érezném magam nélkülük..
Ma egy cicuska jött velem szemben a járdán, s megsimogathattam. Lopott percek voltak, némi könnyel. A fenébe... Várom a cicáimat. Állatok nélkül lehet élni, könnyebb is, csak nem érdemes.
VálaszTörlésösszeszorul mindig a szívem,mikor a cicáidról írsz..
Törlésvolt már,hogy fél év múlva jött haza cicám régebben..
sosem szabad feladni a reményt!
a steril,állat nélküli lét számomra túl szeretettelennek tűnik..:)
Hogy bírjátok? Na, ez költői volt... Nálunk olyan kicsi az udvar, hogy nem lehet több kutyát... a nyuszi helyett azért szeretnénk másikat majd, nekem ő nagyon hiányzik. Cica... hm, gyenge vagyok ezen a téren. :-)
VálaszTörlésnekünk édes teher..(nyilván enyém azért a munka dandárja:D)
Törlésa sok takarítás néha nálam is leveri a lécet,de inkább sikamikálok minden nap,csak a közelemben legyenek..(sok sok munka,de heti beosztás szerint elosztottuk a teendőket)..
a kutyusoknak pedig nem kell ám nagy tér,ha rendszeresen sétálhatnak:)
a nyuszi..na megértem..különleges kis lények,sokan nem is sejtik,mennyire közel engednek magukhoz..imádom őket..
sokáig voltak csincsilláink is,ők is elragadó teremtések..virágevő kis tündérmanók(azt is szeretnénk újra..bolondmi)..
cicából pedig egyszerűen nem lehet elég <3