szonjabonja..

hogy öregednék,vagy ilyesmi,azt kikérem magamnak..

de a lányok mindenképpen cseperednek,az nem kétséges..

már a csöppem is elérte a bűvös kort,mikor a szerelem orvtámadásba lendül..

valahogy ilyenkorra számítottam én is(13 éves),így annyira nem lepett meg..

és valahogy mégis..

ő az,aki legtovább tartotta magát a mami pici babája szerepben(őt mindig megpuszilgathattam,ha rámtört a szeretetroham)..

ancsa már túl van a zendülésen,és már felnőttként hajlandó megölelni,ha szeretgetem..

katának pedig a közelébe sem mehetek,nemhogy hozzáérhessek..(harapós kis vadállattá tette a kamaszkori lázadás)..

drága kicsi szonjám első szerelembe zuhanását mindannyian lélegzetvisszafojtva figyeljük,és tapintatosan próbáljuk kibogozni a történéseket..

megnyugtat,hogy mindkét nővére a picinek járó gyengédséggel veszi körül,és igyekeznek az elvonult sírásai mögé lesni..

nem nagyon tudtam,akartam még beletrappolni a kis lelkébe a faggatózásaimmal(mimóza lélek ő)..

de tudom,hogy lesz olyan perc,amikor megnyílik majd nekem is..

a tegnap esti pusmogásból,felfordulásból sejtem,hogy komplett terápiás ülés zajlott az éjszaka leple alatt..

és senki nem ott aludt,ahol kellett volna,hiszen volt,akit nem találtam éjjel az ágyában,viszont matracok,és hurcibált ágyneműk kupacait találtam reggelre szanaszét..

hjajj..ennyi nőt egykupacon..:D