nahát az élet mégiscsak egy lotyó..
már már azt hittem,hogy az idei év végre más lesz,és a februárt megúszom kórház nélkül(extrém sportom kórházban tölteni a szülinapom,avagy magas lázban haldokolva)..
de nemám..
ma fülembe suttogta kedvenc nőgyógyászom,hogy ő bizony megoperál záros határidőn belül..
sikerült ugyanis egy csinos kis méretes cisztát fabrikálnom a petefészkemre..
nahurrá..
az csak egy dolog,hogy megcsapott kicsit az elmúlás szele is a tumor markerek szóra,és összeszorult azért bennem a lélek cseppet..
és az is biztos,hogy nem igazán érzem gyógyíthatatlan betegnek magam(NEM is vagyok az..nem..nem..)..
és a műtét előtti vizsgálatok még sok mindenre választ adnak..
de azt a problémát is felvetik bennem,hogy vajon hogyan fejleszthetném ki magamban a fényevés képességét,és vajon ezt hogyan adjam át a csajoknak..
mert speciel betegen nemannyira tudok dolgozni,ami nálunk egyet jelent a nulla bevétellel..
Isten hozott újabb kihívás..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése