gyanítom,hogy nemsokára vége lesz mindennek,de most nem annyira akarok beletörődni ebbe a helyzetbe..
Cs.szerint símuljak bele a fájdalomba,adjam át magam neki..
nahát ez az,ami nem megy..
harcolok ellene ezerrel..
már a sokadik gyógyszer sem ér semmit..
bár annak igazán örülhetek,hogy a délelőttjeim még normálisnak mondhatóak..
akkor persze a házimunkának esem neki(SENKI nem tud úgy mosni és teregetni,ahogy én szeretem..igenigen..agybaj..mondom én régóta)..
időnként azért főznöm is illik ennyi éhes száj mellett..
és akkor jön a délután(amit még műtétig a boltban töltök)..
és kezd a fájdalom felkúszni bennem..
két napja már a hidegrázás is meglepett(gondolom hőemelkedés)..
na és ilyenkor aztán már hiába veszek be bármit..
ilyenkor már csak az estét várom,hogy lefekhessek végre,és mindez elmúljon..
hogy aztán reggel tünet nélkül felébredve kezdjem megint a szöszmötölést..
nemszeretemezt..
ancsám és szonja a sírba kerget napok óta,mert rosszul alszanak,rosszakat álmodnak..
(ancsám mellém is költözik a nagy ágyba a macijával,ha itthon alszik:D)..
azt állítják mindketten,hogy szellem van a házban..
na ezen elhűltem kicsit,mert mindketten elég erősen tagadják,hogy hinnének az én 'hókuszpókusz' világomban..
és én bár masszívan hiszek is,és tapasztaltam is már nem egy szellem jelenlétét a régi házunkban..
most egyáltalán nem érzékelek semmit..
úgyhogy vagy engem békén hagynak,vagy a lányoknak ártott meg a sok szelleműzős film,amit néztek..
nagymamám mondaná erre,hogy 'na ez hiányzott még,meg egy púp a hátamra'..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése