sok dologra ráébresztett a betegség/fájdalom..
először is arra,hogy mennyire nem is becsültem azokat a pillanatokat,napokat,amiket nem gyűrt rongyossá a fájdalom..
és amikor a sokadik féle fájdalomcsillapító egyszercsak hat,akkor ismerem fel,hogy milyen felemelő érzés fájdalom nélkül létezni..
ancsa azt mondta,egészen más az arcom,mióta hat a gyógyszer..
naigen..ráncos citrommá vált az arcom,és ijesztő fekete karikák költöztek a szemem alá mostanában..
a másik ráébredésem pedig az,hogy mikor az elmúlás fátylát eresztik a szemem elé,akkor milyen metamorfózison megyek át..
szépen sorban átesem a fázisokon én is(hányszor,de hányszor néztem végig az all that jazz-ben szívszorongva)..
és összekaparva magamban minden energiát,most arra összpontosítok,hogy MINDEN RENDBEN LESZ..
hogy bárki bármit mond,bármilyenek legyenek is majd a vizsgálati eredmények,én sziklaszilárdan hiszem,hogy meggyógyulok..
amit meg kell tanulnom ebből a dologból,azt megtanulom(igenigen..nem szabad utolsó helyre sorolnom magam semmikor,és nem szabad felelőtlenül túlterhelni magam,és szétosztogatni az erőmet..)
megtanulom elengedni a félelmeimet is az anyagi helyzetünk katasztrofális helyzete miatt(na ez még folyamatban)..
mindennapi mantrám,hogy ERŐS VAGYOK,ÉS EGÉSZSÉGES
és az,hogy MINDENRE,AMIRE SZÜKSÉGES,MEGLESZ A PÉNZÜNK..
a hitem határtalan,és semmi kétségem sincs afelől,hogy a tavaszi napfény már egy új, tapasztalatokkal bölcsebbé vált énemet találja itt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése