szépet,csendeset..

mindenkitől szeretnék elnézést kérni,akit nem olvastam,akinek nem írtam,akit nem hívtam,de beszippantott a munka karácsony előtt..

mindenkinek Áldott karácsonyt kívánok így utólag,és remélem,hogy úgy alakul az újévetek,ahogyan szeretnétek!
Fényben gazdag újévet kívánok nektek!

büszkemami..

azért jók is történnek mostanában..

a középső hercegnő,Katus szalagavatója volt hétvégén:

túl a nehezén..

hetek óta érlelődött bennem egy jó nagy sírás,csak nem tudott teret kapni..
aztán eljött a tegnapi nap,amiben egymást érték a rosszak,így sikerült végre egy jót sírnom..
kell ez is néha..

az autómnak hónapok óta rossz a zárja,így pénztelenségemben csak reméltem,hogy ott is találom,ahol hagyom..
tegnap hajnalban azonban már az ablaka is megszűnt,mikoris a hajnali iskolafuvarban egyszercsak egy nagy reccsenéssel beleszakadt az egész üveg az ajtóba..
ettől olyan zaklatott lettem,hogy hazaérve úgy elkavartam az egyetlen kulcsot a kocsimhoz,hogy órákig kerestem egyre nagyobb pánikban,hiszen dolgozóba kellett indulnom..
még a hűtőben is néztem,mert a szétszórtságom felülmúlhatatlan..
sírásgombóccal a torkomban végül a csizmámban találtam meg(ne is kérdezd,hogy került oda)..
mivel az egész ablaknélküliséget sikerült egy szélviharos,zuhogó esős napra időzítenem,ezért mire beértem a boltba,csavarni lehetett belőlem a vizet,és sajnáltam,hogy nem búvárszemüvegben indultam útnak(főleg,mivel olyanom nincs is)..
kukkot nem láttam az arcomba zuhogó esőtől,és ráfagyott a kormányra a kezem..
na ez volt az a pont,amikor végre sikerült az elkeseredettségnek olyan fokára jutnom,hogy bömböltem egy sort..
remélem,erre az évre esedékes pechszériámat ezzel a nappal le is tudtam..
végül is megvolt a három,lehet engem ezentúl békén hagyni..

bújós reggel..

látom,mások listákat írnak,telefonjaikon csipogtatják az emlékeztetőket,és épp úgy rohannak,ahogy nem szeretnék..
persze minden évben kitör rajtam is a harci láz,és úgy érzem,hogy megoldok mindent egyedül,ide nekem az oroszlánt is..
minek is?
mióta megtanultam megvonni a vállam,ha észreveszem a koszos ablakot,azóta nem áll égnek minden hajam szála..
ha úgy adódik,hogy lesz időm karácsonyig glanzba vágni a házat,akkor megteszem,ha nem,jó lesz úgyis..
maximalista énemnek persze szúrja a szemét a tökéletlenség,és nyilvánvalóan szeretnék idilli körülményeket magam köré,de most épp nem ennek van itt az ideje..
már az is öröm,hogy el tudok jutni a zoknijaimhoz az összevissza tologatott bútorok között(asztalosunknak sikerült a finisben leszakítania az ujját-nem nálunk-,így kilátástalanságba tolva a befejezést)..
viszont van már jövőkép,és legalább fejben összeállt,hogy a tavaszi nagy költözésnél milyen bútorok kezdenek új életet anyukámnál,és melyik bútor hová tolódik nálunk..
addig még ütöm-verem magam fiókokba,könyvtornyokat építek eldugott zugokban,és mindig találok valami meglepetést,amit évekkel ezelőtt jól elraktam tuti helyre..
virslinek sem lesz ruhája,max,ha veszek valahol,mert ebben az őrületben 2 sort bírtam kötni összvissz,meg is vizesedett szegénykémnek az orra a reggeli pisiléseknél..
kényes kis bőrösvirsli..párnalakó mamikedvence most mézestea kúrán van..
amikor tornyosulnak bennem a mindenfélék,olyankor szoktam hajnalban beosonni a lányokhoz,hogy nyomják le nyugodtan az ébresztőórájukat,és aludjunk egy jó nagyot inkább..
így tettünk ma is,és nem csak azért,mert a vihartól áram nélkül maradtunk a kukk sötétben,és üvöltött,csapkodott kint a szél,hanem egyszerűen azért,mert ez JÓ..

mindennapi mosolyaink..

nem vagyok egy példamutató személyiség..
olyan,hogy karácsonyi lista,meg tervszerű készülődés,nagytakarítás..ugyanmár..
fejben káosz..
na az minden évben van..
aztán a nagy pillanatra mégis összeáll a kép,ha volt lista,ha nem(perszenem)..
nem úgy a lányok..
szerkesztettek már girlandos menükártyát az ünnepi vacsorához,amit ismét Ancsa főszakácsunk prezentál majd,a többiek kuktáskodásával(mondtam már,milyen hálás vagyok?<3)..
így nyugodtan adhatom elő a minden évben szokásos 'négykézláb kúszom a fa alá a fáradtságtól' magánszámomat(legyilkol a boltban a decemberi roham)..
most cizelláltuk a dolgot egy jó nagy felfordulással is,hiszen anyukám házeladását követően most új otthonának berendezése a cél,és csak dobozolunk..dobozolunk..dobozolunk..
felfordítottunk már nála mindent,és sikeresen begyűrűzött ez hozzánk is,amivel jó,ha tavaszra végzünk,mire költöznie kell..
szekrények kúsznak másznak az emeletek között(méghogy gyenge nők..phhh)..könyv és ruhakupacok uralnak mindent..
rend lesz..rend lesz..ez a napi mantrám..

a hajnali kávém ötpercében még hiszek abban,hogy össze tudom tartani a széthulló napokat,és bár estére ez a lendület már fárad,de még marad erőm csodálni a jégvirágokat,és piros orral ugrálni a befagyott pocsolyákban..
a karácsony még fölémtornyosul a teendőivel,de készen állnak a lányok mikuláscsizmái megrakva minden jóval,és feltöltve az adventi zsákok is..
nem utolsó éjjel összekapva,ahogy szoktam,úgyhogy kérem az ötöst az ellenőrzőmbe..
naugye..

kérlek gondoljatok a didergőkre!

szórakozott lettem..

csak abból látom,hogy már nem vagyok húszéves,hogy elkezdtem kicsit szanaszét lenni..
régebben sem voltam az a vonalzóval derékszög típus,viszont akkor még átláttam a dolgokat,és seperc alatt megtaláltam mindent,amit kerestem,és kb fél óra alatt rittyentettem rendet a házban..
most már mindennel sokkal többet szöszölök,el-elmélázok dolgokon,és szinte sosem találok semmit..
ha eltervezem,hogy ezt most olyan helyre teszem,amire biztosan emlékezni fogok..akkor évekre nyomát vesztem..
mindig vannak elveszett tárgyaim a homályzónában,amikről tudom,hogy a házban vannak,csak éppen fogalmam sincs,hogy merre..
hetek óta körözést adtam ki a mikuláscsizmákra,amiket meg kell majd töltenem ajándékokkal,hiszen van 3 apró kicsibabám:D
igény támadt arra is,hogy ha egyszer régen már hímeztem adventi zsákocskákat,akkor legyek szíves legyen szíves a Mikulás azokba is cukrokat rejteni,mert egész más úgy suliba indulni,ha nemcsak a csokit nyomják ki az adventi naptárból,hanem lehet bontogatni is:)
na ezekből is csak a hatodikai zsákot találtam meg eddig,de remélem időben szembejön velem a többi is..
(elképzelni sem tudom,hogy miért nem egy helyre tettem el őket)..
mindenesetre legalább a belevalókat már nagyrészt beszereztem,és remélhetem,hogy nem olyan helyre dugtam el(a csajok még mindig keresgélnek,mint malacka korukban),ahonnan majd jövőre kerülnek csak elő..
a tavaly félbehagyott kötött zoknik keresését már fel is adtam,úgy gondolom,hogy amikor majd nem keresem,úgyis előkerülnek(vagy nem,és csatlakoznak az örökre útrakelt fél pár zoknikhoz)..
már arra is gondoltam,hogy majd papírra felírom,hogy mit hová tettem-dugtam,amire biztosan szükségem lesz..
de letettem róla,mert az első,amit elvesztenék,az a lelőhelyes papírom lenne..

köszönöm..köszönöm..köszönöm..

még mindig..
azóta is így kelek fel minden hajnalban..
a film indító képsora..
az ágy szélén ülve a sötétben arra gondolok:köszönöm..köszönöm..köszönöm..
mióta ezt a filmet láttam,sok sok dologban változtam..
ez a csendes Thank you ráébresztett,hogy bár nem tudhatom pontosan mi,de minden napomban lesz valami apróság,amiért hálás lehetek..

nem először ajánlom..
nem is utoljára..
hiszen néha újranézve újabb ajtókat nyit ki bennem..
talán most te is megtalálod azt a pár szót..

"az Ego megtanítja a legszörnyűbb tévedést:arra tanít bennünket,hogy el vagyunk választva Istentől.

az egyik legegyszerűbb megértés,amit életed délutánján sajátítasz el,mikor átváltasz az élet értelmi szakaszába,annak a belátása,hogy egy Forrásból érkeztél.

nevezhetjük Istennek,vagy Taónak..nem az a fontos,hogy minek nevezzük..

és,hogy ez a Forrás mindenhol ott van,sehonnan sem hiányzik.

ott kell,hogy legyen,mert Ő teremt mindent.minden ebből a Forrásból érkezik.

akkor bennem is ott kell lennie,ha mindenhol ott van..

itt kell legyen..

és ha itt van bennem,akkor ott van bármiben,ami hiányzik az életemből.

ha ezt tudatosítod,akkor felismered,hogy mindaz,ami hiányzik az életedből,és szeretnéd,ha meglenne,már ott van a lelkedben.

csupán meg kell találnod az erre való ráhangolódás egy módját,és tudatosítanod kell azt,hogy már kapcsolatban állsz vele,csak el kell indítanod az útján.."

rámtört az elmebaj..

ahogy lehet tudni,hogy ősszel leszáll az első köd,úgy lehet arra is menetrendszerűen számítani,hogy a köddel együtt leszáll rám a köthetnék..
és ez nemcsak olyan múló,majd kifekszem hatású,hanem hajaz egy komoly elmebajra..
az első tünet,hogy elrikoltom magam,miszerint nincs egy normális sálam sem..
(hmm..kb 2 polcnyi sál roskadozik a gardróbban:D)
épp olyan színű,épp olyan anyagú és vastagságú viszont biztos nincs,amire épp a fogam fáj..
(van olyan a sálakkal,hogy elég?naugye..)
akkor előkapom a fonaltartalékaim..ami szintén nem egy szatyornyi mennyiség,hanem több komoly méretű fonott ládában is épphogy csak elfér..
ááááá..hát ezek nem az igaziak..
már meguntam,meg sosem tetszett,meg egyébként is egyik szín sem elég semmire..
(egyszer kötök belőlük egy égig érő szivárványt:D)
ekkor jön a következő stáció,mikor már tervezgetek..
előveszem a régi mintákat,új kötős újságokat veszek eszelős tekintettel,és bármilyen boltban járok,elmélyülten tapogatom a kötött ruhadarabokat..
(erősen moderálnom kell magam,hogy ne kezdjem leszámolni a szemeket néhány emberen,akiről leirigylem a sálját-pulcsiját-poncsóját..)
most tartok épp abban a stációban,mikor napi több órán keresztül webes fonalboltokat nézegetve,halkan sikongatva megállapítom,hogy a mennyország biztos pihepuha fonalgombolyagokból áll..
ha lenne befektethető pénzem,egészen biztosan egy kamionnyi fonal gazdája lennék..
most vagyok abban az állapotomban,hogy kezelésre szorulnék..
kötés elvonókúrán a helyem..
egyszerre elkezdtem három sálat és öt sapkát,persze nem találom a tavaly elkezdett zoknikat,és a kisvirsli reggelre megette a fa kötőtűmet is..
mi lesz ennek a vége?

A halottak lelke csupán abban különbözik az élők lelkétől, hogy átmenetileg nem rendelkezik test-kabáttal.

égjen a gyertya mindannyiunknál..
segítsünk nekik szeretetünkkel..

"Az angolszász kultúrkörben Halloween, a keresztény világban Mindenszentek és halottak napja. Pogány magyar (lelkek napja), pogány kelta (Samhain) gyökerek. Nyíló halálkapuk, melyeken az ittragadt elhalt lelkek hömpölyögnek át a túloldalra. Némelyek pedig – kihasználva a nyitott átjárót – a túloldalról szöknek át ide, káoszt szítani.

Ami összeköti ezeket a zavaros, egybemosódott ünnepeket, az a holt lelkek jelenléte, no és a félelem. (A félelem akkor is félelem marad, ha karikatúrának öltöztetik és tökbe zárják.)

Éjjel a kísértetek között boszorkányok repkednek, ördögi energiák uralkodnak, fekete macskák nyávognak, denevérek rémítenek, rém-maszkok vigyorognak ránk az álomszerű valóságból. De mi lehet a rémlepel alatt? Miért kapcsolódik ehhez az időszakhoz majd’ minden ősi hagyományban a holt lelkek kultusza?

Az ősi bölcseletek értik és ismerik a fizikai világon túl érzékelhető valóságokat. A régmúlt halotti kultuszai szeretetről és tiszteletről mesélnek, és kevés közük sincs a mai divat-ezotéria lekenyerező félelméhez, mely a hagyományos keresztyén isten-képpel analóg: lefizetlek (imádkozom, fizetek a templomi perselybe, ételáldozatot mutatok be és gyertyát gyújtok), cserébe védelmet, nyugalmat vásárolok.

A rossz hír, hogy ez így nem működik. A jó hír viszont az, hogy a dolog ennél sokkal egyszerűbb.

Az alapvető problémát az adja, hogy a felvilágosult, modern ember nem tud mit kezdeni a halál fogalmával. Ezért – hogy a zavaró ezopompon ne ugráljon folyton a szeme előtt – bezárta kórházak elfekvőibe, idősotthonok hermetikus terébe, így sem foglalkozni nem kell vele, sem rosszat nem kell álmodni tőle.

Ismét visszautalnék a régi magyar hagyományra. A paraszti életben az számított hétköznapinak, amikor az idős ember (családja szeretetétől és tiszteletétől körülvéve) minden dolgát elrendezve, nyugodtan és békében kelt át a Túloldalra. A halálra eleink nem félelemmel tekintettek, azt a mindennapi élet-körforgás szerves részeként kezelték, ahogyan a születést is.

Figyeljük meg, hogy az emberélet szent eseményei közül a két legjelentősebbet hogyan vette ki a civilizáció az otthonok meghitt biztonságából és hogyan kényszerítette rideg kórházi falak közé, utalta a személytelen személyzet kompetenciájába. Aztán csodálkozunk, hogy sem érkezni, sem távozni nem tudunk rendesen.

A nem is oly távoli múlt embere még ismerte a halál misztériumához tartozó szent dolgokat. Érdemes eltöprengeni egy véletlenszerűen kiragadott példán: vajon miért maradt fenn a temetési szertartások részeként, hogy a halottat kísérő menetoszlopban végesvégig karikás ostorok pattognak? Miért kíséri a karikás hangja a távozó lelket? Mit tud az ostor, amit a kilúgozott lélekharang csak távolról ugat? Talán eleink tudták, hogyan lehet a szeretett „halott” szellemét továbbsegíteni útján? (Ugye, azt a magyarázatot ejthetjük, mely szerint azokon a tájakon használtak ostort, ahol nem volt pénz harangra, vagy nem hallatszott a harangzúgás a temetőig?)

Megegyezhetünk abban, hogy ha egy közösség tudja, mi van születés előtt és halál után; ha tisztában van a kapukon való átkelés teendőivel (akár ide, akár túl), ha a szeretet ragyogásával kíséri a távolodó lelket, akkor nincs miért félnie a halottak kísértésétől és bosszújától?

A halottak lelke csupán abban különbözik az élők lelkétől, hogy átmenetileg nem rendelkezik test-kabáttal. Hogy szabad (lehetne, ha bizonyos alapvető törvényszerűségeket ismerne). Ha egy lélek kilép a testéből, nem válik valamiféle ártó, kártékony démonná pusztán a testelhagyás tényétől.

Mi a helyzet a bolyongó lelkekkel? Nos, rajtuk fikarcnyit sem segít, ha a temetőben gyertyát gyújtunk és csokit teszünk a sírra.

Ez azt jelenti, hogy a testben élők nem segíthetnek a Halálkapun átlépett, de még itt bolyongó társaiknak?

Dehogynem.
De nem félelemmel, nem rettegéssel vagy iszonyattal. Hanem a szeretet tiszta fényével, megértéssel, elengedéssel. És megbocsátással. Megbocsátással.

A továbbsegítés egyszerű, könnyű és felszabadító. A lényeg itt is a szeretet, a tiszta szándék, a könnyű és szabad gondolatok.

Ezoterikus körökben terjed az a vélekedés, hogy október 31. és november 2. között csínján bánjunk a mágikus praxissal, mert könnyen félrecsúszhatnak a dolgaink, vagy hirtelen két világ között találjuk magunkat, hasított személyiséggel. Falsot érezvén ebben az okoskodásban, megkérdeztem Zentai Annát, aki megerősítette elgondolásomat, és arra is felhívta a figyelmem, hogy saját érzéseink, gondolataink határozzák meg cselekedeteink eredményét. (Ez mindig érvényes, nem csupán ebben a zizegős időszakban.) Tehát ha félelemmel a lelkünkben végezzük a szertartásokat (amik felerősítve jelenítik meg életünkben belső világunkat), akkor saját félelmeink tesznek minket sebezhetővé. Ha ehelyett a tiszta Szeretet vezérel, ő az ok és a cél, akkor ez már önmagában védelmet jelent.

Jolly Jokernek pedig – mindezeken túl – ott az angyali segítség. Ha a Fény angyalai védik misztikus tevékenységünket, kötve hiszem, hogy bármely démoni erőnek, vagy botorka holt léleknek osztanának lapot.

A jól megtanult, belénk vésett rettegés legyőzését segíti, ha szoktatjuk magunkat ahhoz a gondolathoz, hogy nagyanyó semmit nem változott attól, hogy éppen nincs teste. Ha érezzük jelenlétét, észrevehetjük, hogy ugyanúgy vigyázza lépteinket, beburkol szeretetével, mint tette életében. 42 nap után pedig tovább ballag, mert nincs már itt dolga. Vagy – ha magától nem találja az utat – könnyen segíthetünk Neki. A lényeg a szeretet.

Bámulatos, hogy a halál kezelésének kompakt, modern és használható útmutatója pont egy katolikus szerző tollából pottyant ki, de ha már így alakult, álljon itt az idézet, amely megkönnyíti a gyászmunkát, enyhíti a fájdalmat, és egészen leplezetlenül oktat arra, miként viselkedjünk elköltözött szeretteinkkel.

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd a kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi:
miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet,
töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért,
mert annyira szeretsz engem…

Ha gondoljátok, idén szóljon a Halloweentől halottak napjáig terjedő időszak a megbocsátó elengedésről. Legyen időtök saját magatokról tanulni, legyen időtök szeretettel elengedni a múlt kedves halottait, a lezárult kapcsolatokat, a méltatlan helyzeteket. És figyeljétek, hogy mindezek hatására hogyan ragyogja be életeteket a Fény."

forrás:Asztrozófia-Hétköznapok csillagtükörben

változó vágyaim..

vajon mennyire sikerül közel kerülnünk ahhoz az eszményképhez,amit gyerekként elgondoltunk magunkról?
zsenge koromban határozott elképzelésem volt arról,hogy két dolog határozza majd meg az életem..
az állatok és a művészet..
kicsit sem tévedtem:)
igaz,nem lett belőlem sem állatorvos,sem művész,de mindkét területen odáig merészkedtem,ameddig csak lehetséges volt..
olthatatlan szomjjal képeztem magam mindkét dologban,és ettől váltam azzá,aki ma vagyok..
az a kis szőke copfos büszke lenne rám,azt hiszem..

sétám során gyakran találkozom és beszélgetek egy idős nénivel az erdőben,akinek állandó társa egy nagy vászonzsák..
megkérdeztem,hogy miért cipeli folyton..
sosem felejtem el az arcán azt a mosolyt,és a hangsúlyt,ahogy mondta:
"mindig gyűjtök valamit az erdőben,ami épp terem,vagy virágzik..gyógynövényeket,teának valókat szedegetek..ha úgyis erre visz az utam,elfogadom,amit a természettől kapok"..

ennél többet én sem kívánhatnék az életemtől..
amerre járok,lássam meg az élet ajándékait..
legyen egy kedves szavam,egy mosolyom minden útitársamnak..
lehessek lámpása én is az Úrnak..

már nem az a vágyam,mint a szőke copfosnak..
már csak ilyen szeretnék lenni,mint ez a néni..
Fényt hozó és Fényt adó..

más élet..

elnyom az őszi melankólia és fáradtság,azokban a napokban viszont,amikor kegyes az időjárás,igyekszem minél többet szöszölni a levegőn..
kisvirsli úgy hasít a lehullott avarban,hogy csak az antenna farkincája lóg ki,legalább úgy élvezi az őszi avar illatát,mint én..
még mindig mentem a menthetőt a kertből,az igazság az,hogy még mindig nem költöztettem be mindenkit a házba..
tavasszal persze majd 5 perc alatt kipakolok,ahogy mindig..
néhány szekrényemhez már hozzá sem tudok férni a citromfa töviseitől..
idén megpróbálkozom a chilik átteleltetésével is,de ezerszer visszasírom a régi házunkat,ahol óriási télikertben garázdálkodhattam..
érdekes,hogy amikor a régi házról álmodom,mindig a télikertben vagyok,ami kihalt,sötét és üres,és én mohákat kapargatok a kövek közül..brrr..rémisztő..
a valóság egészen más volt a virágzó egzotikus növényeimmel..még a filodendron is termést hozott..finom ananász íze volt..
rég volt,szép volt....ennyi volt..

most a kert és az erdő-mező a játszóterem:)
itt is legalább annyi örömöt találok,hiszen nincs olyan séta,hogy üres kézzel térnék haza..
minden évszakban meglep valamivel a természet,és többet tanultam ezekben az években a fitoterápiáról,mint előtte a tanfolyamokon és a könyvekből..
hagyom,hogy megérintsenek a fák,a növények,és ettől boldog vagyok..
más élet,más tapasztalás..
kicsit sem érzem magam kevesebbnek,hogy már nem vagyok 'úriasszony',csak egy sáros kezű kisvakond,aki otthonra talált a természetben..

szülinapos..

annyi minden történt,de én jóideje azzal vagyok elfoglalva,hogy megtanuljam a bőrlégzést..
ha még sokáig tart a parlagfű szezon,felcsipeszelem az orrom a homlokomra,mert egy szikra levegőt nem kapok már hónapok óta..
közben vetésforgóban beteg nálunk mindig valaki,a suli első napján kezdtük(az speciel pont én voltam),és azóta mindig valakit kiráz a hideg..

néha azért meglepetésképpen van olyan nap,mikor épp senki nem haldoklik teáért könyörögve,olyankor esnek olyan dolgok,hogy Szonjuskát meglepem szülinapján egy színházi előadással(Mary Poppins)..

ahol nemcsak az volt a csoda,hogy végrevégre színház,legalább akkora élmény volt a kulisszák mögötti világ is,ahová barátnőm becsempészett minket,akinek kisfia az egyik főszereplő(lovelove Zsuzsi és Dudi)
ezt a világot én sem ismertem,a filmszakma sokkal kiábrándítóbb..
ez itt igazán családias,közvetlen és Szonjuskának új ablakokat nyitott..
fantasztikus élmény volt!<3

aztán esett egy meglepetésbuli is a szülinaposunknak,és voltak sötétben rejtőzködő barátnők,meg MEGLEPETÉÉÉÉÉS!!,és az ünnepelt tényleg meglepődött,hála Katus profi szervezésének..
Ancsával pedig Kapuzárási pánikoltak a Budapest Parkban a Vad fruttikon,és ezennel le is zárult a szülinapi rendezvénysorozat..
ez így nagyon rendben volt,kedvet kaptam én is egy egyhetes szülinaphoz:D

16 éves szülinapos Szonjuska

lesz ez még jobb..

nehezen kaparom össze magam minden ősszel(ez valahogy nem az én évszakom),és sokkal több energiámba kerül minden..
a tavasszal 2 perc alatt kiköltöztetett növényeimet már 4 napja hurcibálom befelé,és még mindig akad néhány fáradt versenyző a kertben..
mennyivel jobban szeretek kiköltözni a kertbe,mint behúzódni a házba!
pedig esténként már tüzet rakunk,de csak nem tud a hangulatom kuckósodni..
adott minden..a faropogás-füstillat,gyertyafény..aztán mégis azon kapom magam,hogy úgy kell noszogatnom a lelkesedésemet,hogy próbáljam már élvezni ezt az évszakot is..

az ajándék napokat viszont nagyon szeretem,mikor egyszercsak felvidámodik az ég,és felragyog a nap..
olyankor nekiindulunk a virslivel,és szüreteljük az erdőt-mezőt..
na olyankor tényleg nagyon boldog vagyok..
akkor vagyok igazán a helyemen:)

repülő boldogvirsli

tejci nevezetű szőrösgyerek

emeletes busz

Katus pillangózik

egykupac

nehéz kezdet..

az oktatási rendszerünkről most nem füstölgök,pedig..pff..
a két gimisem végigbőgte az első estéjét suli után(szerintem elásnak,hogy ezt elárultam),és most így hétvégére épp kómába is estek a fáradtságtól..
nem tudom,hogy fogják erővel bírni ezt az órarendet,de minden elismerésem a tanároké,akik megpróbálják ilyen körülmények között ébren (és tisztán) tartani a gyerekek elméjét..
Katus,a középsőm idén érettségizik is már,és bár tavaly letudott két tárgyat előre,most októberben belevág az emeltszintű németbe is..
úgy döntött ugyanis,hogy követi Ancsát a bölcsészkarra(nálunk bejött ez a nyelvész vonal),és mivel  Szonjuska is oda készül(csak ő pszichológiára),így erősen lilaködös egy bagázs vagyunk..
az őrült cicás nők..

a kis hófehérkénkről még csak ez a vállalhatatlan kép készült,mert az utóbbi időben bújkáló üzemmódot folytat..
ahogy lenni szokott az ilyen mentett cicáknál,sajnos ő sem egészségesen került hozzánk,így rögtön egy csúnya fülfertőzéssel indítottunk..
nem tett jót a kapcsolatunknak,hogy naponta többször elkaptam a gyógyszerezés és fülkezelés miatt..
most már hálistennek jobban van,de időbe fog kerülni,mire újra elnyerem a bizalmát..
alapból is egy félénk kis őzike volt,de most egy riadt vadóc lett..
szelídítése folyamatban..
(úgyegyébként meghatóan gyönyörű és angyalszerű jelenség)..
nyilván máris imádom:)

blogajánló..

évek óta nézegetek kertész,és lakberendezési blogokat(kell a szemnek a szép:D)..
változatok a kintre és bentre..
számomra ez a kettő a legkedvesebb hosszú ideje..


jómagam perzselő narancsban élek,de ezek a letisztult fehérek nekem gyönyörűek..
(mindig késztetést érzek miatta fehérre meszelni magam körül mindent,és azonnal hófehér takarókat kötni:))

minden képe láttán úgy érzem,hogy tökéletes..
hogy szeretnék benne lenni...a részévé válni..
még sosem csalódtam benne..
(hogy a kutyusa megy mindehhez színben,az a hab a tortán...na jó..nyilván nem amiatt választotta,de hát akkoris..perfect)...



kertben nekem ez a legszebb:

gyerekekkel,cicával,ezernyi apró szépséges részlettel..
élhető,és akár el is érhető..
szívemnek legkedvesebbek..

nyáridéző..

véresre karmolom magam,hogy valamiféle,bármiféle biztató gondolat eszembe jusson..
de hát nem sikerül..
legszívesebben rásírnék a nyári lengeruhákra,ahogy pakolom el őket aludni a nagy faládába..
esténként már mindig azon kattog az agyam,hogy be kellene fűteni,mert a 'jó lesz az a kis nadrág' után magamra húzom még a fél ruhásszekrényt is szépen sorra az este folyamán..
lefekvéskor már téli zokniban,a legvastagabb köntösömben ásom ki magam a pokróc alól..
nem tudok már csak úgy hálóingben kávézni reggel a teraszon,pedig az volt a kedvenc ötpercem a napból..
de azért még végignézek mindenkit,fűt-fát-virágot reggelente,és látom,igyekeznek ők is..messze még a fagy..
most jön még csak a munka dandárja,hiszen az ősz az ültetgetésé,és én állandóan költöztetek mindenkit a kertben..
a jövő hétfőnek már csak a gondolatára is tikkelni kezdek,mert a hajnali kelésnél semmit sem utálok jobban..
komolyan nem gondoltam egykor,hogy ennyire stresszes iskolába indítani a gyerekeket,és ezen nem változtat a koruk sem,és az iskola típusa sem..
halkan sikítok magamban,mikor a füzethalmokra nézek,és minden évben csak remélem,hogy ép ésszel túlélem az iskolakezdést..
'hol az ünneplő szoknyám...jajj kinőttem a blúzom...add a tiéd...de én akkor mit vegyek fel...kevés a vonalas füzetem...de tegnapra kellett volna bevinni azt a papírt...adtad volna ide időben...de én sem találtam...a macska megint ellopta a tízóraim...kinél van a hajvasaló...az az én ruhám,adod vissza...elkésünk..már megint elkésünk...'

kérem szépen vissza a nyarunkat..

joghurt és virsli..

régóta készülődtem rá,és valahogy mégiscsak most jött el az ideje..
házi joghurtról ábrándoztam régóta,és amikor tavaly házi tejhez jutottam,rögtön ki is próbáltam..
a lányoknak akkor nem ízlett,így félretettem a dolgot..
mostanában megint rájárt az agyam,hogy ebben a melegben milyen egyszerűen kiválthatná a desszertet egy finom joghurt..
előkerestem Mági receptjét,és beszereztem a hozzávalókat..
(bolti 21 napos tejből és jó minőségű natúr joghurtból,tejszínből készítem)..
először csak a sima joghurtot próbáltam,annak is sikere volt,de mostanában már mindig görög joghurtot csinálok,és nem tudom elég gyorsan készíteni az újabb adagot,olyan gyorsan fogy el..
pedig még le sem csöpögtetem(azt is kipróbálom nemsokára),de a mély tejszínes íz így is a legfinomabb joghurttá teszi,amit valaha kóstoltam..
friss gyümölcsöket beleaprítva,házi lekvárokkal megbolondítva,most ez a nyári sláger nálunk..
fel nem foghatom,hogyan tudtunk eddig létezni nélküle:)
literszámra majszoljuk ebben a melegben..
nem mellékes,hogy igen pénztárcakímélő is,hiszen potom összegből ki lehet hozni egy liternyi sűrű,finom krémes nyalánkságot(több kamasznál ez már tetemes spórolás)..
nem véletlenül nincs róla kép..
ami nálunk igazán ízlik,az gyorsabban fogy el,minthogy kép készülne róla..

a meleg ellenére ez már csak utolsó fellobbanása a nyárnak,hiszen reggel és este már mindig fázom,és kisvirsli is remegve jön be a reggeli pisilésből..
úgy tűnik,hogy gondoskodnom kell majd neki ruháról,hiába is nevetséges egy felöltöztetett kutya..
eddig mindig szőrmók kutyáim voltak,jó nagy bundával,nem láttam még vacogó bőrösvirslit eddig..
már szabásmintákat keresgélek a neten,bár életemben nem gondoltam volna,hogy kötött kutyaruhákat fogok valaha is nézegetni..
de mindig a micimackós malacka jut róla eszembe,mert annyira pici,rózsaszínű és megható..
nem hagyhatom,hogy ennyire apró kis csupasz malacka megfázzon az erdei sétáknál..
upsz..mi lesz,ha fennakad majd a gazokban a kötött ruhája?
nem is olyan egyszerű virslimalacka mamájának lenni..

egy újabb makka..

hmmm..szóval izé..
nem keresek mentségeket..
egy újabb hontalan babacicát költöztetek mindjárt haza..
itt csücsül a szállítódobozban..
picike hófehér,és kibírhatatlanul édes..
egy igazi kis hercegnő..
fotók később..
addig érjétek be a többiekkel:




pinci..a yin yang egyik fele..

kisvirsli és dr barney

hűsölő laposnyúl

Ancsa fiúja a kutyusával érkezett..
kisvirsli reakciója:

a nyár ujjlenyomatai...

most csak képekben a nyár..