változó vágyaim..

vajon mennyire sikerül közel kerülnünk ahhoz az eszményképhez,amit gyerekként elgondoltunk magunkról?
zsenge koromban határozott elképzelésem volt arról,hogy két dolog határozza majd meg az életem..
az állatok és a művészet..
kicsit sem tévedtem:)
igaz,nem lett belőlem sem állatorvos,sem művész,de mindkét területen odáig merészkedtem,ameddig csak lehetséges volt..
olthatatlan szomjjal képeztem magam mindkét dologban,és ettől váltam azzá,aki ma vagyok..
az a kis szőke copfos büszke lenne rám,azt hiszem..

sétám során gyakran találkozom és beszélgetek egy idős nénivel az erdőben,akinek állandó társa egy nagy vászonzsák..
megkérdeztem,hogy miért cipeli folyton..
sosem felejtem el az arcán azt a mosolyt,és a hangsúlyt,ahogy mondta:
"mindig gyűjtök valamit az erdőben,ami épp terem,vagy virágzik..gyógynövényeket,teának valókat szedegetek..ha úgyis erre visz az utam,elfogadom,amit a természettől kapok"..

ennél többet én sem kívánhatnék az életemtől..
amerre járok,lássam meg az élet ajándékait..
legyen egy kedves szavam,egy mosolyom minden útitársamnak..
lehessek lámpása én is az Úrnak..

már nem az a vágyam,mint a szőke copfosnak..
már csak ilyen szeretnék lenni,mint ez a néni..
Fényt hozó és Fényt adó..