2013. augusztus 29., csütörtök

nyáridéző..

véresre karmolom magam,hogy valamiféle,bármiféle biztató gondolat eszembe jusson..
de hát nem sikerül..
legszívesebben rásírnék a nyári lengeruhákra,ahogy pakolom el őket aludni a nagy faládába..
esténként már mindig azon kattog az agyam,hogy be kellene fűteni,mert a 'jó lesz az a kis nadrág' után magamra húzom még a fél ruhásszekrényt is szépen sorra az este folyamán..
lefekvéskor már téli zokniban,a legvastagabb köntösömben ásom ki magam a pokróc alól..
nem tudok már csak úgy hálóingben kávézni reggel a teraszon,pedig az volt a kedvenc ötpercem a napból..
de azért még végignézek mindenkit,fűt-fát-virágot reggelente,és látom,igyekeznek ők is..messze még a fagy..
most jön még csak a munka dandárja,hiszen az ősz az ültetgetésé,és én állandóan költöztetek mindenkit a kertben..
a jövő hétfőnek már csak a gondolatára is tikkelni kezdek,mert a hajnali kelésnél semmit sem utálok jobban..
komolyan nem gondoltam egykor,hogy ennyire stresszes iskolába indítani a gyerekeket,és ezen nem változtat a koruk sem,és az iskola típusa sem..
halkan sikítok magamban,mikor a füzethalmokra nézek,és minden évben csak remélem,hogy ép ésszel túlélem az iskolakezdést..
'hol az ünneplő szoknyám...jajj kinőttem a blúzom...add a tiéd...de én akkor mit vegyek fel...kevés a vonalas füzetem...de tegnapra kellett volna bevinni azt a papírt...adtad volna ide időben...de én sem találtam...a macska megint ellopta a tízóraim...kinél van a hajvasaló...az az én ruhám,adod vissza...elkésünk..már megint elkésünk...'

kérem szépen vissza a nyarunkat..




















































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése