blogajánló..

évek óta nézegetek kertész,és lakberendezési blogokat(kell a szemnek a szép:D)..
változatok a kintre és bentre..
számomra ez a kettő a legkedvesebb hosszú ideje..


jómagam perzselő narancsban élek,de ezek a letisztult fehérek nekem gyönyörűek..
(mindig késztetést érzek miatta fehérre meszelni magam körül mindent,és azonnal hófehér takarókat kötni:))

minden képe láttán úgy érzem,hogy tökéletes..
hogy szeretnék benne lenni...a részévé válni..
még sosem csalódtam benne..
(hogy a kutyusa megy mindehhez színben,az a hab a tortán...na jó..nyilván nem amiatt választotta,de hát akkoris..perfect)...



kertben nekem ez a legszebb:

gyerekekkel,cicával,ezernyi apró szépséges részlettel..
élhető,és akár el is érhető..
szívemnek legkedvesebbek..

nyáridéző..

véresre karmolom magam,hogy valamiféle,bármiféle biztató gondolat eszembe jusson..
de hát nem sikerül..
legszívesebben rásírnék a nyári lengeruhákra,ahogy pakolom el őket aludni a nagy faládába..
esténként már mindig azon kattog az agyam,hogy be kellene fűteni,mert a 'jó lesz az a kis nadrág' után magamra húzom még a fél ruhásszekrényt is szépen sorra az este folyamán..
lefekvéskor már téli zokniban,a legvastagabb köntösömben ásom ki magam a pokróc alól..
nem tudok már csak úgy hálóingben kávézni reggel a teraszon,pedig az volt a kedvenc ötpercem a napból..
de azért még végignézek mindenkit,fűt-fát-virágot reggelente,és látom,igyekeznek ők is..messze még a fagy..
most jön még csak a munka dandárja,hiszen az ősz az ültetgetésé,és én állandóan költöztetek mindenkit a kertben..
a jövő hétfőnek már csak a gondolatára is tikkelni kezdek,mert a hajnali kelésnél semmit sem utálok jobban..
komolyan nem gondoltam egykor,hogy ennyire stresszes iskolába indítani a gyerekeket,és ezen nem változtat a koruk sem,és az iskola típusa sem..
halkan sikítok magamban,mikor a füzethalmokra nézek,és minden évben csak remélem,hogy ép ésszel túlélem az iskolakezdést..
'hol az ünneplő szoknyám...jajj kinőttem a blúzom...add a tiéd...de én akkor mit vegyek fel...kevés a vonalas füzetem...de tegnapra kellett volna bevinni azt a papírt...adtad volna ide időben...de én sem találtam...a macska megint ellopta a tízóraim...kinél van a hajvasaló...az az én ruhám,adod vissza...elkésünk..már megint elkésünk...'

kérem szépen vissza a nyarunkat..

joghurt és virsli..

régóta készülődtem rá,és valahogy mégiscsak most jött el az ideje..
házi joghurtról ábrándoztam régóta,és amikor tavaly házi tejhez jutottam,rögtön ki is próbáltam..
a lányoknak akkor nem ízlett,így félretettem a dolgot..
mostanában megint rájárt az agyam,hogy ebben a melegben milyen egyszerűen kiválthatná a desszertet egy finom joghurt..
előkerestem Mági receptjét,és beszereztem a hozzávalókat..
(bolti 21 napos tejből és jó minőségű natúr joghurtból,tejszínből készítem)..
először csak a sima joghurtot próbáltam,annak is sikere volt,de mostanában már mindig görög joghurtot csinálok,és nem tudom elég gyorsan készíteni az újabb adagot,olyan gyorsan fogy el..
pedig még le sem csöpögtetem(azt is kipróbálom nemsokára),de a mély tejszínes íz így is a legfinomabb joghurttá teszi,amit valaha kóstoltam..
friss gyümölcsöket beleaprítva,házi lekvárokkal megbolondítva,most ez a nyári sláger nálunk..
fel nem foghatom,hogyan tudtunk eddig létezni nélküle:)
literszámra majszoljuk ebben a melegben..
nem mellékes,hogy igen pénztárcakímélő is,hiszen potom összegből ki lehet hozni egy liternyi sűrű,finom krémes nyalánkságot(több kamasznál ez már tetemes spórolás)..
nem véletlenül nincs róla kép..
ami nálunk igazán ízlik,az gyorsabban fogy el,minthogy kép készülne róla..

a meleg ellenére ez már csak utolsó fellobbanása a nyárnak,hiszen reggel és este már mindig fázom,és kisvirsli is remegve jön be a reggeli pisilésből..
úgy tűnik,hogy gondoskodnom kell majd neki ruháról,hiába is nevetséges egy felöltöztetett kutya..
eddig mindig szőrmók kutyáim voltak,jó nagy bundával,nem láttam még vacogó bőrösvirslit eddig..
már szabásmintákat keresgélek a neten,bár életemben nem gondoltam volna,hogy kötött kutyaruhákat fogok valaha is nézegetni..
de mindig a micimackós malacka jut róla eszembe,mert annyira pici,rózsaszínű és megható..
nem hagyhatom,hogy ennyire apró kis csupasz malacka megfázzon az erdei sétáknál..
upsz..mi lesz,ha fennakad majd a gazokban a kötött ruhája?
nem is olyan egyszerű virslimalacka mamájának lenni..

egy újabb makka..

hmmm..szóval izé..
nem keresek mentségeket..
egy újabb hontalan babacicát költöztetek mindjárt haza..
itt csücsül a szállítódobozban..
picike hófehér,és kibírhatatlanul édes..
egy igazi kis hercegnő..
fotók később..
addig érjétek be a többiekkel:




pinci..a yin yang egyik fele..

kisvirsli és dr barney

hűsölő laposnyúl

Ancsa fiúja a kutyusával érkezett..
kisvirsli reakciója:

a nyár ujjlenyomatai...

most csak képekben a nyár..

bolondén..

van egy furcsa szokásom..
és nem tudom eldönteni,hogy bolond vagyok-e,vagy egyszerűen csak máshogy zajlanak a fejemben a dolgok..
ez a 'valami' úgy történik,hogy én beszélgetek,köszöngetek magamban minden áldott nap(na jó..aláírom..ez így még tényleg ijesztően hangzik:D)
mindig köszönök például a mályvacserjéken át Zsuzsi barátnőmnek,hiszen tőle kaptam őket..
minden este,mikor gyönyörködve nézem,ahogy locsolásnál szinte kihúzzák magukat a rájuk hulló vízcseppek alatt,nem mulasztom el,hogy azt mormogjam magamban: 'szia Zsuzsi..látod,milyen szépek?..nagyot nőttek..'
amikor azt a rózsalonc bokrot öntözgetem,ami alatt örök álmukat alusszák eltávozott szőrmókjaink,nekik is mindig köszönök..'szia drága Sherry kutyim..iszonyúan hiányzol..szia Babci cica..senki nem trillázik nekem,mióta itt pihensz..úgy szeretlek..szia pici kis kakaóscsiga..nyugodjatok békében..'

de beszélgetek a pici sárgabarackfánkkal is..
'szia barackfa..olyan szépen vastagszik a törzsed..kapsz most sok-sok vizet tőlem,és jövőre majd meglepsz minket a sok barackkal,jó?'..
néha meg is simogatom a törzsét..
neki is,és a többi szeretemfának-virágnak is..

a legfurcsább talán,hogy elhunyt apukámmal is így beszélgetek..csak úgy csendeskén..magamban..
nem visz rá a lélek,hogy a kerti sapkáját,amiben mindig dolgozgatott,kidobjam a kerti szekrényből..
ahányszor benyúlok a kötözőzsinegért,ott látom a sapkáját..mindig köszönök neki..
'szia Apu..látod,mekkora itt a káosz,mióta nem segítesz?..igazad volt..az a kis cseresznyefa tényleg életben maradt..'
nem hasonlítható ez ahhoz,hogy a kórházból zsákban kiadott ruháit fél évig hordtam a kocsimban,mert képtelen voltam belenyúlni,és megnézni az újraélesztésnél felvágott ruháit..
nehezen elengedős vagyok..ezt tudom magamról..
azt is tudom,hogy inkább befelé élek,mint kifelé..
ezért számomra ezek a kis rituálék jelentik a fogódzót..
talán nevetségesnek ható dolgok ezek,de nekem könnyebbé teszik az életem..
úgyis olyan sokat beszélek egész nap a lányokkal,és a boltban is..
ezek a kis néma beszélgetések magamban..ezekre is szükségem van a lelki békémhez..
bolondén..

gyógynövények gaz helyett..

olyan sok mindent terveztünk a paradicsom termésünkből készíteni télire,de úgy tűnik,hogy annyi sem érik,amennyit megennének a lányok(ez mondjuk nálunk extrém mennyiség,mert valami oknál fogva mindannyian betegesen imádjuk a paradicsomot)..
pedig több félével is kísérleteztünk,és már nem csak szabad földben,de cserépben is nevelődnek,de sehol sincsenek sajnos a tavalyi mennyiséghez képest..
az ízük mondjuk kárpótol mindenért(a kis sárga körte alakú szinte mézédes),de egy lecsóhoz már venni kell paradicsomot..ejnye..
úgy általában is el vagyok kicsit kenődve a veteményes miatt,mert a mulcsozáshoz szükséges szalmára persze nem futotta,így a permakultúrának csak azt a részét vettem figyelembe,hogy ne gazoljunk,kapálgassunk fölöslegesen..
nahát így most a végeredmény egy embermagasságú gazzal borított veteményes,ahol a nagy szárazságban csak küszködnek a növények(hiába locsolgatom,esélye sincs átáznia a földnek)..
sokat segített volna az a vastag mulcsréteg..
soha ilyen anyátlanul ronda nem volt a kertünk,mint most..
a gazokkal még csakcsak kibékülnék(hiszen gaz nem is létezik),mert így kiderült,hogy mennyi gyógynövény lakik nálunk,és nem is tudtam róla..
így már nem kell erdőben-mezőben keresgélnem őket..
az apróbojtorján olyan szép,és én mennyit kerestem a mezőn hiába..pedig végig ott lakott az almafám alatt titokban..
ő most a kedvenc növényem,és akkor is ültetnék,ha nem lenne gyógyhatása..

a másik nagy kedvencem a citromfű,ami szintén ügyesen szaporodik magától,ellenállhatatlan az íze,és az illata is..évek óta nevelgetem a kertben..
minden napomat citromfűtea főzéssel kezdem..
limonádéba is kötelező..
harsogóan zsenge,illatos és finom..nyami..

a nemgazolásnak hála felismertem,hogy cickafarkmező a kertünk,és most már csak szüretelni kell a fincsi teához..
évek óta használom teakeverékekben,de eddig mindig lenyírtuk a fűnyíróval,és csak ennyit láttam belőle:

most már tudom,hogy ha hagyom békességben,csodás virágokat hoz..

egyedül a menta van elemében,neki nem számítanak a nehézségek,terjed ezerrel..
lassan már derékig járunk a mentolos illatban(még jó,hogy imádom)..

szorgalmasan szárítom(isteni lesz teának),de mindig ázik néhány ág a limonádénkban is..
én a dolgozóba bevitt üveg vizembe is mindig bedugok néhány ágat,elmondhatatlanul finom lesz tőle az ásványvizem..

ha gazoltam volna,azt sem tudnám,hogy lándzsás utifű is rejtőzik a kertben,és az nagy veszteség volna,mert ő is nagyon bájos növényke..(és mindeddig csak a gyakran használt lándzsás utifűszirup dobozán láttam)..

a vicc az egészben,hogy a réti változatát hoztam is haza a mezőről,pedig csak a levele tetszett meg,és úgy gondoltam,aminek ilyen szép a levele,csak valami szép virágot hozhat..
nem gondoltam,hogy a réti utifüvet telepítettem haza..

le kell vonnom a tanulságot..
vannak előnyei is annak,ha a permakultúra szabályai szerint kertészkedem lusta vagyok gazolni..
rengeteg gyógynövényt tudok úgy is szüretelni,hogy ki sem kell lépnem a kapun:)

élményeket gyűjts,ne tárgyakat..

ezt nem először hangoztatom,de talán ez a mondat hangzik el mostanában leggyakrabban a számból..
mivel a lányok nyári munkája pénzbevétellel is jár,sokszor felmerül,hogy hol is legyen a helye annak a pénznek..
még mindig tartom magam ahhoz az állásponthoz,hogy egy új ruhadarab ideig-óráig nyújt csak kielégülést(egyedüli családfenntartóként nem tudok nekik új ruhákat venni,csak innen-onnan örökölnek)..
megértem tehát,hogy néha vágynak valami divatos cuccra,viszont azt sem tartom jó ötletnek,hogy minden pénzt ilyesmire verjenek el..
tudom,hogy az a ruhadarab is egyszer(talán nem is kell hozzá 1-2 év),és már a megunt ruhák között fog hemperegni valahol a szekrény mélyén..
sajnos ilyen a világ,amiben ma még trendi vagy,holnap már cikivé válsz..
képtelenség,és butaság is szerintem állandóan a napi divat szelén szállni,sokkal fontosabbnak tartok más dolgokat..
(kamaszok anyjaként,és nőként azért mégsem csukom be a szemem,és tudom,hogy azért van,ami KELL..)
állandóan azt hangoztatom viszont,hogy a tárgyak csak tárgyak..múlandóak..
az élmények viszont maradandóak..
senki nem veheti el tőlünk azokat a perceket,azokat az élményeket,amiket átélünk..amiktől szárnyaltunk..
azt a megunt pólót viszont elnyeli majd a feledés homálya..
sokszor érzem én is úgy,hogy meghalok,ha nem lehet enyém egy áhított ruhadarab(persze sosem jut rá pénz,cirka 10-15 éve nem vettem magamnak semmit),tehát megértem a lányok igényeit..
viszont a helyén kell kezelni a dolgokat..
tehát mérlegelni,és átgondoltan dönteni(hjajj,pedig de nehéz,mikor az ember beleszerelmesedik valamibe)..
örülök neki,mikor meglepik magukat valamivel,amire igazán vágynak,de legjobban akkor repdesem,mikor csapzottan,fáradtan hazaesve valamilyen koncertről,fesztiválról,csak úgy árad belőlük az adrenalin és a rajongás..
be nem áll a szájuk,csak csacsognak,mesélnek,és én legalább 20 évet fiatalodom mellettük..
és ezen a nyáron bőven van miről mesélniük hála Istennek:)

koncerten földönülős boldogszonja

szonjaancsa

ancsaláb szonjaláb budapestpark

merengőkatus

szonjarepül




maszatkáim világa..
mennyire nagyon <3

táncterem az ég
és a rohadt sötétbe
csak a hold világít
rajzszöggel középre