2013. április 27., szombat

nehéz döntés..

kezdettől úgy terveztük,hogy majd két kutyust fogadunk örökbe..
ezzel várni szerettem volna addig,míg kisvirsli kicsit megszokja nálunk,de ez körülbelül 2 perc alatt megtörtént:D
azóta egyfolytában vigyorog,mint a tejbetök,és szétreped a boldogságtól..(csodás természetű apróság)..
mikor reggelenként végigköszöntjük a környék összes nedvesnózisát,akkor viszont olyan szívettépően tud könyörögni értük,hogy megszakad a szívem..
az ideiglenes mamijánál nagy falkában élt,és láthatóan hiányoznak neki a kutyabarátok..
szegény cicáinkon próbálja levezetni ilyen irányú hiányát,csakhogy ők egyre nehezebben viselik,hogy mindig játszani akar velük..állandó menekülésben vannak a rágcsálás elől..
úgy érzem,hogy sürgetően itt az idő egy újabb kutyushoz..
ez viszont sokkal nagyobb lelki terhet ró rám,mint azt gondoltam..
ugyanis,ha józan ésszel gondolkodom,akkor be kell látnom,hogy az elkövetkezendő 15 évre ez lesz az utolsó lehetőségem arra,hogy megmentsek egy kutyust a rácsok közül..
ez pedig mázsás súlyként nehezedik rám..merthogy melyiket?
napi többszáz kutyust nézek végig az állatmentő honlapokon,és a sírásig fokozom állandóan a rosszullétem..
borzasztó lütyő vagyok,hogy minden ember/állat szenvedését a szívemre veszem,de nem tudok máshogy működni..
amint úgy gondolom,hogy na..talán ő lehetne az,rögtön belém mar a fájdalom,hiszen mennyi másik tünemény ül ott bánatos szemmel a rácsok mögött,és várja a halált..(sajnos még sok gyepmesteri telepen altatnak rendszeresen)..
hogyan lehetnék képes eldönteni,hogy ki élhet,és ki nem?
hogyan élhetek felhőtlenül úgy tovább,ha közben annyi másiknak nem adom meg a lehetőséget?
és vajon van-e erre megoldás?(egy tanyán,ezer mentett állat között..igen..ez gyerekkori álmom,csak sajnos nem a valóság)..
örömnek kellene éreznem a kutyikeresést,és mégis minden nap sírok miatta..
nehéz feladat ez nekem..



boldogvirsli..

5 megjegyzés:

  1. Édes drága!
    Annyi szomorúság jön most Tőled, de nagyon megértem, ezt a hányásig fajuló dolgot nagyon tudom (no meg tapasztalom)...
    Bízz az Égiekben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. drága Ági,tudod néha arról ábrándozom,hogy ott áll majd a kapuban egy árvakutyi,hogy hozzád jöttem,legyél az anyukám..
      de aztán mindig felébredek:(
      az Égiek remélem segítenek azokon,akiken én nem tudok,mert beleszakad a tehetetlenségbe a szívem..

      Törlés
  2. Nem tudlak mivel vigasztalni, ha csak nem azzal, hogy a blogod hatására eldöntöttem, hogy a jövendőbeli kis társam én is menhelyről választom.
    És miattad, hoztam ezt a döntést :)
    Látod? Legalább még egy kisvirsli :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mekkora örömöt szereztél nekem ezzel,talán el sem hiszed!<3
      most meg ezen pityogok itt meghatottságomban,de ezek szerint én már ilyen sírós maradok:)
      rengeteg gyönyörű és kedves kutyus vár a rácsok mögött,és hihetetlenül ki vannak éhezve a szeretetre..
      sok pusziosztó kis és nagyvirsli:)
      olyan büszke vagyok rád a döntésedért!
      (annyira aggódtam érted a baleseted miatt,de töketlenkedem a regisztrációval,nem tudok nálad kommentelni)..szóval örülök,hogy nem lett baj!<3

      Törlés
    2. :) :)

      Komoly döntés, érett elhatározás és még lélekben alaposan készülök rá. De így lesz.

      Hát az elütésem meg túléltem... és már pingpong labda sincs csak szép színes térd :)

      Törlés