a hosszú téli hónapok után mindig dúlt vadmalacként rohanok a kertbe,és egy hét alatt akarom behozni az összes lemaradást(ugyanmár)..
az mondjuk nagy haladás,hogy Áginak hála már nem úgy nézek a területfoglalókra,mint gazokra,hanem hagyom őket békében..(nyilván igyekszem azért kordában tartani őket)..
mióta az erdőjáró lányoknak hála megtudtam,hogy egy csomó mindent meg is lehet enni,ahelyett,hogy idegesíteném magam miattuk,már sokkal elnézőbb vagyok a kerttel szemben is..
néha ugyan sikongat bennem a párhuzamos ágyásokat kívánó lelkem,de közöm sincs már ahhoz a mindent kigazolós,kikapálós régi énemhez..
azt ugyan nem állítom,hogy egyöntetű lelkesedés övezi az állandóan felbukkanó új zöld versenyzőket a konyhában,de én nem adom fel,ezentúl is mindent megkóstolunk,ami ehető,aztán a menüben marad ami marad..
már így is mérföldes lépéseket tettünk az egészségünkért..(én mondjuk kifejezetten élvezem is,hogy ennyi gaznak hitt növényt le lehet legelni a kertből,erdőből)..
nyunyesz talán csak,aki még nálam is boldogabb,mert azóta jelentősen nőtt az ő repertoárja is,bár őt mostanában csak a végtelen alagutak ásása érdekli..minden este kínából kell visszahozni,mikor behozom a kerti napközijéből..bolond ásónyunyi:D)..
a kertben pedig hagyom virágozni a gyomokat békével továbbra is,hiszen már tudom,hogy olyan,hogy gaz,nem is létezik:)
Z. egyszerűen nem engedi kiszedni a sok-sok kis gazt, merthogy szép a virága... én meg ráhagyom, mert tényleg az... Viszont amit ültettünk, alig nő vagy sehogy... száraz a föld. De azért én sem adom fel... ki kell nőnie mindennek...
VálaszTörlésmostanában már én is lesem a 'gazokat',hogy milyen virággal örvendeztetnek meg:)
Törlésés előkerült a kis növényhatározóm is(gyerekkorom óta nem használtam),mert most már érdekel is,hogy pontosan mit látok..