naszóval én,aki a fekve helybenfutáson kívül nem tudok túl sok sportot elképzelni,most kezdek a puhaságom alatt itt-ott izmosodni..
ómájgád.
ma reggel már a kis cukorvirslim haza is akart indulni,de én még ráhúztam egy cseppet..
mit csináljak,ha egyszer neki lehet feküdni az orgonaillatnak,és abból nekem sosem elég?
nem gondoltam volna,hogy egyszer előbb fárad ki a babakutyi,mint én:)
aztán hazaérve ő sorbarágcsálta örömében a cicákat,és horkolva kidőlt..
én pedig bőgtem egyet a goldim sírján..
van fájdalom,ami sosem múlik el,hiába szeretem pont annyira ezt a kisvirslit..
eszembe jut a spancim is,és már bömbölök is..
mindig elfogy a levegőm,ha rájuk gondolok..
és minden nap gondolok rájuk..
Hűség az érzés, mely embert és kutyát egy életre összeköt. Ez a kapocs eltéphetetlen. Jól van ez így, legalább néha feloldódhatunk és áttetszővé válhatunk az igaz szeretetben.
VálaszTörlésBoldog ember az, aki ezt az egyé olvadást valamikor megélhette.
Ne szomorkodj! Igazi ajándékot kaptál a kutyáidtól. Senki sem veheti Tőled el ezt az élményt.
köszönöm a vígasztaló szavaid!<3
Törléscsak az tud így írni erről az érzésről,aki maga is ismeri ezt a szeretetben oldódást:)
Nekem egyszer valaki azt mondta, hogy sírni kell, mert az mossa tisztára a lelkünk.
VálaszTörlésén is ezt vallom,ezért nem is szégyellem,hogy könnyen és sokat sírok..
Törlésmondjuk most biztosan volt minek tisztulni,ennyi könnyel:)