"Mert veled a fények fénye,s ezért a sötétség előled kitér."

a barátnőmtől kölcsönkapott könyvet egy nap alatt felfaltam..
Szabó Judit könyveit mindig is szerettem,ez valahogy most mégis nagyon időszerű volt..(hisz épp most kellett a kezembe adnia.."te is benne vagy"..azt mondta)..

Az ezotéria árnyékoldala című könyv sok olyan kérdésemre adott választ,amik mostanában nyomasztottak..
az önvédelem hiánya témakör húsba vágott,tényleg mintha rólam szólt volna..(a nemet mondás problémája)..
az ezoterikus útvesztők zömében jártam már,vagy szembesültem velük..
mint minden útkereső,mohó vágyamban sok helyen jártam,sok egó játszmába futottam bele..
vettem felesleges könyveket,és voltam nem megfelelő embereknél..
annyira akartam a jót,hogy nem láttam a fától az erdőt..
szólt körülöttem annyi hang,hogy elnyomta az egyetlen igaz szót..
ami ott suttogott bennem végig..
katartikus élmény volt,mikor megtanultam a Csendet..
mikor megtanultam jól figyelni,és jól hallgatni..

most életem legelcsendesültebb korszakát élem..
és még sosem voltam ennyire önmagam,mint most..
sosem álltam ennyire közel az eredendő jóhoz..a Szeretethez,mint most..

sokat adott ez a könyv,jókor és jóról szólt..


"A kali juga korszakában élünk,vagyis oly korban,ahol elsősorban a lebontó és pusztító energiák hatnak és működnek.Ezt el kell fogadnunk,és nem célszerű az árral szemben úsznunk.
Ezért talán könnyebben viseljük el azt a sok-sok visszás dolgot is,amivel önmagunkban és a másik emberben találkozunk.
Mindannyian szenvedünk ettől a kozmikus 'nagytakarítástól',amelynek még csak a kezdetén vagyunk,amikor éppen nagyobb felfordulás van,mint valaha volt,s nem látjuk az alagút végét,ahol már az új rend,a letisztult erők várnak ránk.
Nehéz ez a korszak,hiszen számos elfojtott,elnyomorított erő tör most a felszínre,nem éppen kellemes formában....

Mégis van valami nagyon-nagyon jó ebben a korszakban:
az,hogy már annyira nincs külső lelki-szellemi segítség(se intézmény,se próféták),hogy amit eddig másra hárítottunk át,azt most végre magunknak kell megcsinálnunk.

Ez pedig nem más,mint Istennel,a kozmikus tudattal(nevezzük bárhogy),vagy az igazi önvalónkkal való stabil,állandó kapcsolat.
A külső felfordulásban,zűrzavarban,átrendeződésben csak saját,isteni lényegünkbe kapaszkodhatunk meg,ami soha nem hagy el.
Ezt tartom korunk legnagyobb ajándékának,mert rákényszerít arra,hogy befelé figyeljünk,keressünk,és akkor se adjuk fel,ha sok-sok mellékvágányon kell végighaladnunk."