2012. szeptember 12., szerda

fikuszbarátom és a nagyilekvár..

már második hete szállítmányozom be a kertből a nyaraló zöldeket,de még sehol sem tartok..
a zuhanyban mindig áll néhány épp csöpögő delikvens,nekem pedig szétázott a kezem a sok kaspómosogatástól..
aztán elég néhányat átültetnem behurcolás előtt,máris borul az egyensúly,semmi nem fér bele semmibe,és akkor indul a sakkozás az edényekkel,aminek mindig az a vége,hogy ott állok valami maradék zölddel a kezemben,akinek már nem jutott dinnyeföld..
és persze mezei alátétből sincs soha elég ilyen vészhelyzetekre,és olyankor szokott bejátszani valamelyik cica vagy kutyatál(nekik pont mindegy,mert sokkal sokkal több stafírungjuk van,mint amire normális háztartásokban számítani lehet)..
már most úgy néz ki a ház,mintha nálunk forgatnák a tarzant,pedig az óóóóóriás fikuszom még be sem tette a lábát..
ő az,akit mindig mindenki ki akar túrni a házból,merthogy túlméretes(igazuk van..de én szeretem őt..ez van)..
tavasszal pedig meg is kopasztották szegényt visszavágás címszó alatt(súlyos neheztelésem ellenére),de ő jól bosszút állt,mert nagyobb lett a metszéstől,mint valaha volt(és már tavaly is elfoglalta a fél nappalit)..
hogy őt mikor ráncigálom majd be,még nem tudom,de valószínű akkor nekünk majd ki kell költöznünk..
vagy sátrat verünk az ágak között:)

a kamránk már kezd hasonlítani nagymamám békebeli kamrájára a sok dunsztos miatt(de csak nagyon nyomokban..hol vagyok én még attól..ehh)..
viszont a ketchup idén végre már sikerült is,és titokban még én is rájárok nyalakodni az üvegre,olyan finom és sűrű lett..(volt olaszom trükkje,a cseppnyi baracklekvárt bele..csodát művelt)..
a különböző almalekvárok és szószok is meggyőzőek,és ancsa kreativitását dicsérik(én csak kuktáskodtam,nálunk annám a konyhamágus)..
én leginkább a szárított gyógy- és fűszernövényeimmel töltöm meg a kamrapolcokat,szonjuska elámulva konstatálta is valamelyik nap,hogy van már a kamránknak javasasszony részlege:)

most még beindul a családi cserebere program is(te mit főztél be?ezt kóstold meg..),és télre tele lesz minden polc földi jókkal..
sosem csinálunk minden évben mindent mi is,hiszen a nagymamák is nagy befőzőfenomének,így egyszerűen csak hiánypótlunk a nagyik után..
jó esetben versenyeztetve is vannak savanyúság és lekvár fronton,de minden évet döntetlenre zárunk..
kinél ez,kinél az finomabb..

a lényeg a szeretet és a hála,amit érzünk egy egy üveg felbontásakor..
ha nem lenne sokkal egészségesebb és finomabb is a boltinál,már ezért megérné..
Isten áldja a nagyikat:)



5 megjegyzés:

  1. Jaj már be kellene hurcolni a növényeket?? :( A fikusszal mi is így vagyunk, de tavaly túl sokáig vártam vele, azt hiszem megfázott mert miután behoztam majdnem az összes levele lehullott. De most megint gyönyörű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem nyugodtan várhatsz még a hurcolással,én csak azért kezdtem el,mert jobban szeretem ezt a sároskodást komfortosan csinálni(még melegben napsütésben,és nem fagyoskodva):)
      a nagy fikuszomat tavaly én is szinte az első fagyig kint tartottam,de nem fázott meg hálistennek..(bár igaz,hogy nálam a tornácon lakott,viszonylag védve)..
      bent törvényszerűen lehullik egy csomó levél az átállás miatt nálam is minden évben,de így is átláthatatlanul sűrű marad(egy centit sem látunk ki a nagy ablakon)..
      próbáld meg idén kicsit előbb bevinni,hátha:)

      Törlés
  2. Nálunk csak az aszparágusz hűsöl az árnyékban, az bírja... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én az összes növényemet kiteszem nyaralni,egy darab sem marad a házban(van ehhez egy északi oldalon lévő tornácom,és egy óriási öreg diófám,ami alatt árnyék van egész nyáron)..
      annyira erősek,sötétzöldek lesznek így őszre,hogy rájuk sem ismerek:)

      Törlés
    2. Jövőre kipróbálom. Egyszer anyukám kiégette egy növényemet, azóta semmit nem mertem kitenni az aszparáguszon kívül... :-)

      Törlés