mert ugye megjelenik ez a nevelési elveimben is(ami sokak számára jézusmáriaszentjózsef..mi lesz így a gyerekekből)..számomra viszont alap..
és megjelenik a saját napjaim egymásra fűzésében is..
a mások számára szabadelvű nevelésem abból áll,hogy minimálisan korlátozom a lányokat,hagyva teret annak,hogy önmagukká válhassanak..nem gyömöszölöm őket értelmetlen kockákba..(természetesen az egészségük és biztonságuk óvásában viszont kérlelhetetlen vagyok)..túlaggódósmami..
ésszerű határok között engedem őket szárnyalni,és nem vagdosom le a szárnyaikat..
cserébe persze elvárom,hogy tolerálják azt az igényemet,hogy MINDIG tudni akarom,merre,kivel járnak,és az éjszaka közepén is sms-t kell írniuk,hogy minden OK..
viszont velük örülök,ha koncertekre,fesztiválokra mennek,és gyűjtik a csuklójukon a karszalagokat az élményekkel együtt..
szinte látom rajtuk,ahogy fejlődnek,csillognak egy egy ilyen koncert után..
sokat változnak a könyvektől is(szonjuska mindig több könyvet csomagol,mint ruhát..eszemaszivét),és állandóan verssorok,idézetek járnak bennük,ahogy bennem is..de igazán azoktól az élményektől,tapasztalásoktól fejlődnek,amiket megélnek..
adhattam volna táptalajt az aggódásaimnak is,hiszen megkergült egy világban élünk,és léptennyomon szörnyetegekbe botlunk..de nem adtam..
és azért nem adtam,mert pontosan tudom,hogy mennyit ártanék nekik ezzel..
épp azt a lehetőséget venném el tőlük,hogy kifejlődhessen a hímpor a szárnyaikon..
épp attól az élménytől fosztanám meg magam,hogy lássam,milyen észvesztően színes egyéniségek mindhárman..
ha helyenként ki is lógnak az átlagból(hálistennek),attól nem megrémülök,hanem meghatódom..
a saját vonatkozásomban pedig ennek a lecsendesedett változatát élem meg..
túl egy kultúrális sokkban telt fiatalságon,ahol pezsgett körülöttem és velem az élet,most egy elcsendesült élménygyűjtésben élek..
igyekszem minden egyes napomban jelen lenni,minden egyes tapasztalásomat a helyére tenni és értelmezni..
jókat és rosszakat egyaránt megbecsülni..
most nem én forgatom magam körül a világot(ejj..azok a szédült nyolcvanas évek),hanem megállva szemlélem,ahogy a világ forog egyre sebesebben..
már nem akarok mindig mindenhol jelen lenni(bár sok dolog határozottan hiányzik azért),hanem igyekszem egyre többet tanulni..
magamról,a látható és a láthatatlan világról is..
és ez a tanulási kényszer nemhogy csillapodna az évek múlásával,hanem egyre erősödik..
már tudom,hogy nem attól leszek több,amit anyagi létemben birtokolok,hanem attól,amit tapasztalok,amit tudok..
már régen nem hiszem el,hogy attól szép valaki,mert a legújabb trend hullámain csücsül..
régóta átlátok már a külsőségek fátylain..
átestem egy gyűjtögetős fázison is,hiszen annyira rabul ejt a harmónia,hogy sokszor birtokolni akarom a szépséget..
ezt a korszakomat igyekszem tökéletesen lezárni(néha visszaesem kicsit..emberből vagyok),és remélem maradéktalanul sikerülni is fog..
nyilván nem fogok zsákbabújni,és barlangban lakni,és változatlanul nőként fogom élni az életem,csak éppen más hangsúlyokkal..
mert a lényeg a helyes arányokon van..
amit nemcsak magunkban,hanem körülöttünk is fontos betartani..
nem szükséges itt most arról beszélni,hogy mit viszünk majd a halálunk után magunkkal(főleg meg sokan egyéletben is gondolkodnak..hmm)..de az biztos,hogy mindenképpen többek és bölcsebbek leszünk attól,ha nem kötnek minket az anyagi világ tárgyai..
ha adott esetben egy tizedik póló helyett inkább valami értelmesebb dologra költjük a pénzünket..
valami olyanra,ami élményt nyújt..
tehát feleim szeressetek,öleljetek,jöjjetek-menjetek,pezsegjetek vagy elmélkedjetek,tanuljatok mindentől és mindenkitől..gyűjtsétek az élményeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése