mondjuk segítene a dolgon,ha annak a maroknyi ismerősömnek 80%-a nem állatmentő egyesület lenne,akik viszont tömegével teszik fel a búbánatos szemű pamacsokat(ami jól is van..épp erre való a nyilvánosság)..
azzal senki sem számol,hogy én viszont egy ideális célközönség vagyok minden szempontból..
filmeknél a bekalkulált pontokon fakadok sírva,és amikor az érzelmeimre hatnak,akkor azok nálam rendeltetészerűen működnek is..
tehát naponta minimum tízszer érzem azt,hogy végzetesen beleszerettem egy kutyába vagy egy cicába,akit azonnal de rögtön haza akarok vinni..
minden nap meg akarok verni valakit hirtelen felindulásból,mert bizony minden napra jut bántalmazott,megkínzott állatokról is hír..
van,hogy enni,aludni sem tudok,úgy megráznak ezek a történetek..
tudom,hogy agyrém,de hát én a természetfilmeknél is elkapcsolok,ha éppen zsákmánnyá válik valaki,pedig pontosan tudom,hogy ez az élet rendje..
az én ideális világképemben azonban nemcsak az emberek nem esznek állatokat,hanem az állatok sem eszik egymást..
de mivel a növényeket is rajongásig szeretem,ezért lehetőleg őket se bántsa senki..
tudom,tudom..kezeltessem magam..
de hát ilyenkor tényleg szeretném hinni,ha létezne fényből táplálkozás,és békében élhetne mindenki egymás mellett..
aztán majd felébredek,és bilibe lóg a kezem..
Hányok ha látom, hogy szenved egy állat, de min. hányingerem van:(
VálaszTörlésA növényekkel szimbiózusban élek, azt eszem aki megengedi.
Fényből táplálkozás meg létezik.
Többet meg tudtál rólam, mint amit eddig megosztottam:)
Szerintem nem Te szorulnál kezelésre...:) de most ilyen világban élünk:)