már megint..

eldöntöttem ugyan,hogy igyekszem ezentúl gyakrabban írni,de az élet közbeszólt..
mivel az az extrém szokásom,hogy a szülinapomat kórházban vagy ügyeleten töltöm már évek óta(+  - néhány nap),ezért ez az idén sem volt máshogy..
betettem a kaput magamnak,amikor este mentem ki az erdőbe,szemerkélő esőben fát gyűjteni(nagy úr a muszáj),és ennek meg is lett a böjtje..
másnapra már szörnyű fájdalmaim voltak deréktájt,és mikor már másodszor jött ki az ügyelet beinjekciózni,nem volt mese,reggel már battyogtam is be a kórházba a kis pakkommal(bár battyogtam volna..szó szerint lépni sem tudtam)..
akkor még vesegörcsre gyanakodtunk mindannyian(visszatérő veseköves vagyok),de a délutánig tartó agyonvizsgálgatások a vesét kizárták a körből..így  legalább befeküdnöm nem kellett..
óvatoskán botorkáltam otthon 2 napot,majdelmúlik alapon,de akkor valamit le akartam tenni az asztalra,és úgy maradtam,ordítva a fájdalomtól..
akkor hívtam ki harmadszor az ügyeletet,hogy vágják el a nyakam,vagy lőjenek le..
ez az orvos az injekciók után azt mondta,hogy ez bizony idegbecsípődés..
akkor már mozgásképtelen voltam,és Ancsa fél órán át vonszolt ki a mosdóig,úgy,hogy közben letéptem a fél karját..
háthurrá,idén is szépen teljesítek..
(azért a legszebb ebben a kategóriában a gerinccsapolásom volt a kórterem közepére kicseszett széken ülve néhány éve:"valószínű agyhártyagyulladás,most jól megszúrom,fájni fog..ja..boldog születésnapot amúgy")
ehhez képest sétagalopp volt idén,hogy 2 hétig feküdtem úgy,hogy telegyógyszerezve sem tudtam még megfordulni sem az ágyban,így néha félig lelógva aludtam,és még annak is örültem..
jó barátom lett a seprűnyél,amivel egy idő után már egy méterre is el tudtam vonszolni magam..
na de úgy,ahogy jött,el is múlt,és bár még mindig fájdalmas a zoknihúzás,és a hajolgatás néha a szekrény lefejelésével végződik,de már majdnem úgy működöm,ahogy azt kell..
jövőre jó lenne kivételesen olyan normálisember módjára szülinapoznom..

gyógyvirsli

az én vallomásom..

köszönöm a lehetőséget Chanson-nak,bár sokáig gondolkodtam rajta,hogy éljek-e vele..
ritkán írok,és sok dologról hallgatok,aminek az az egyszerű oka,hogy több rossz történik velem,mint jó,és nem szívesen panaszkodom..
van mindenkinek baja elég..
megpróbálom mégis..

7 dolog magamról,amiről még nem írtam..

-talán senki sem tudja,de laboráns szakképzettségem is van,amiben egy percig sem dolgoztam soha..
annak idején komolyan gondoltam,hogy állatorvos legyek..
sajnos nem úgy alakult,de azért ez a tudás sem passzív,hiszen a kencekeverésben jól jön..

-már 16 éve egyedül nevelem a lányokat,az exem mindenféle segítsége nélkül,amibe minden estére belerokkanok,mégis örülök minden új napnak,amiben újra megpróbálhatom a lehetetlent..
legnehezebb és egyben legszebb életfeladatom ez..
magyarázata lehet ez talán annak a szoros köteléknek,ami összefűz minket a lányokkal..
véd és dacszövetség..

-komoly tervem volt,hogy egy jól működő vidéki gazdaságot hozzak létre,és önellátó életmódra rendezkedjünk be..
évekig gyűjtöttem hozzá az információkat,könyveket,cikkeket..
épp a cél előtt borult minden,mert buta fejjel egy erre teljesen alkalmatlan emberrel kötöttem össze az életem..
adva volt már a tökéletes helyszín,az anyagi háttér..a társat nem találtam hozzá..

-a filmek és én..
ez is nagy szerelem..
rajongásom olyan erős és kitartó volt,hogy olyan mélyen ástam bele magam a témába,ahogy csak tudtam..
mikor már úgy éreztem,mindent láttam,amit csak lehetett,rájöttem,hogy még egy kis töredékét sem ismerem a legfontosabbaknak..
már nem volt elég a szabadegyetem,a filmklubbok..meg akartam ismerni a hátteret is..
így kerültem a filmgyártásba,és évekig dolgoztam a köztévében(akkor még nem is voltak kereskedelmi adók)..
fantasztikus évek voltak,mindent megtanulhattam a csoda születéséről..
sajnos a média mocskos világáról is,így végül hányingerrel fordítottam hátat ennek a talmi csillogásnak..
itt tanultam meg,hogy egy igazán nagy művészben mindig ott az alázat,és tisztesség..
ezekért a találkozásokért hálás vagyok a sorsomnak..

-a netes társkeresés..
nem beszéltem még róla,de jól ismerem ezt a világot..
jó pár évet töltöttem ezekben a közösségekben,és összegezve,pozitív a végeredmény..
a legfontosabb az,hogy a legnehezebb életszakaszomban nem voltam egyedül,csodás barátokat találtam,és azóta ugyan szétszóródtunk kicsit,de fantasztikus társaság alakult ki a hasonlóan gondolkodókból..
naplós ismerősökből szívbéli barátokká váltunk,és támogattuk egymást a továbblépésekben..
hurcoltuk egymás életét dobozokban a költözéseknél,és sírtuk el egymásnak a bánatainkat a kiborulásoknál..
szerelmet is találtunk mindannyian,több házasság és baba születése okán mondhatom,hogy ez egy jól működő dolog..
csak okosan kell használni:)
(jelenlegi magányom az én választásom)

-az állatok és én..
ez egy lerágott csont,hiszen másról sem szól a blogom szinte,de úgy érzem,ha ezt leírom,talán közelebb kerülök a megvalósításhoz..
sokkal többet szeretnék tenni az érdekükben,mint amire lehetőségem van..
most még csak a szűkebb környezetemben lévő állatkákon tudok segíteni,de nagy vágyam,hogy ez megváltozzon..
sem anyagi,sem erőtartalékaim nincsenek most ebben a túlélési fázisban,de remélem,hogy egyszer megadatik nekem a lehetőség,hogy egy állatmenhelyet üzemeltessek,és minden szomorú szempárt megvígasztalhassak..

-a gyógyítás..
ez sem volt eddig publikus,nem is reklámozom sehol..
komoly betegségeken kellett átesnem,meg kellett,hogy csapjon a halál szele ahhoz,hogy megismerkedjek az alternatív gyógymódokkal..
Találkozások,Tapasztalások..
gyógyulás..
így esett,hogy nyilvánvalóvá vált,működnek itt olyan Erők,amikről többet kell tudnom..
képeztem magam,tanfolyamokra,masszázsiskolákba jártam,és megismertem az Adományt is,amit a kezembe kaptam..
megértettem,hogy amit eddig kaptam,most tovább kell adnom,és segítenem kell azon,aki hozzám fordul..
életem egy nagy részében betegeknek segítek,enyhítem a szenvedésüket,és erőt adok a talpra álláshoz..
Fény és Szeretet..
ha nem lettek volna komoly mélypontjaim,nem váltam volna azzá,aki ma vagyok..
ezért fogadom a mai napig hálával az újabb és újabb megpróbáltatásokat,mert tudom,hogy én fejlődöm általuk,és így többet tudok majd segíteni a rászorulókon..
"Pálca a kézben,Áldás az Úton!"

szinte mindenkinél járt már ez a blogjáték,így én arra kérném azt,aki ezt olvassa,és még nem súgott magáról,az tegye meg..
szívesen olvasnánk! <3

hazarepült a kisszőnyeg..

a jó hír egyben picit rossz is(nekem legalábbis)..
a kis szőrmókszőnyeg ma szép illatos és tiszta lett a kutyakozmetikus barátnőmnek hála,és nemrég váratlanul megkerült a gazdája is..
mégiscsak egy kis falu ez,hiszen az információk körbejártak,és kiderült,hogy keresik a kis mazsolát..
exanyósomnak és a postásnak hála ma este már otthon aludhat..
nem tudtam ugyan elbúcsúzni tőle,és az egymásra találásról is lemaradtam a munka miatt,de az a lényeg,hogy szeretik és keresték őt..
ez a minimum,amit elvárok egy gazditól..(mondjuk egy kicsivel több odafigyelés sem ártana)..
mindenesetre az lesz az első,hogy virslinek csináltatok egy bilétát,mert hiába írtam a nyakörvére a telefonszámom,és hiába van benne chip,eszemet veszteném,ha elkódorogna a kisbarátom..

furcsa lesz arra hazamenni,hogy nem randalíroznak a virslivel,és szerintem egy picit pityeregni is fogok:(
de így van ez jól..
neki ott az otthona,és nálunk még mindig van hely és szeretet egy újabb rászoruló kutyusnak..
olyan sok kiszolgáltatott állatka vár meleg otthonra..

vigyázz magadra kisszőnyeg,nagyon megszerettelek!

vizes homokban,sárból ágyon..

még mindig nagyon hiányzik..

az új büdi szőnyegünk..

annyira nagyon bolondok vagyunk mi..
a történet valamikor ott kezdődött,mikor megláttunk az utcán kóborolni egy szőnyegszerű kis izét..
mivel a közeledésemre morgott félelmében,így csak a nálam lévő kocsonyát adtam oda neki gyorsan..
közben kiderült,hogy mindannyian láttuk már hol itt,hol ott csámborogni..
aztán egy nap Katus a futásból már a kis szőnyeggel jött haza..
nem lehetett kitessékelni,passzírozta be magát a kerítés alatt,mert ő úgy döntött,hogy nálunk szeretne lakni..
este hazaérve levittem az állatorvoshoz chipet nézetni,ami van benne,csak nincs regisztrálva,és az orvos szerint nem is a környéken kaphatta..
felírták az adatokat,hátha keresi a gazdája..
elvittem őt az utca cicás nénijéhez is ,aki minden négylábút ismer a környéken,hátha látta már..
mondta,hogy már november óta látják őt keveregni,de nem tudni,hová tartozik..
keresgéltem a területi állatmentők honlapján is,de ott sem volt az elveszett kutyák között,viszont találtam egy régebbi fotót róla,hogy kirándulókhoz csapódott,és a gazdáját keresik..
csórikám már hónapok óta bolyonghat a környéken,talán valaki kirakhatta szegényt egy autóból..

úgyhogy ezek szerint lett a virslinek egy büdös szőrmók szőnyeg barátja:)
(teljes tatarozás vár rá természetesen)

virsli itt még az élet császáraként egykeként..cuki vagyok,mami imádj engem pofával:)

a múlt ujjlenyomatai..

a régmúltban volt egy olyan elhatározásom,hogy MINDENT megőrzök,ami a gyerekekkel kapcsolatos..
beleértve ebbe az ovis rajzokon kívül minden tárgyukat,ruhájukat..
akkor mégcsak Ancsa volt meg(ma szülinapos a drágám..happy birthday 22 éves cukibabám!<3)..így logikusnak tűnt,hogy majd a testvérei örökölnek mindent..
a babázás lezárásakor viszont úgy gondoltam,hogy 3 lánygyerekkel nagy esélyem lesz egy rakat unokára,így már nekik teszek el mindent..
a kiságytól a járókáig,az összes babaruhát és játékot beszámítva ez iszonyat mennyiségű holmit jelent..
amit eddig el is nyelt anyukám háza,így nem sok vizet zavartak a 20 év alatt..
igen ám,csakhogy eladva a nagy házat,összecsomagolva egy élet dolgait,eljött az ideje,hogy beszuszakoljunk minden babaholmit a mi kis házunkba..
anyukám egy pici lakásba költözik,így irdatlan mennyiségű dolog költözik jelenleg a padlásunkra..
vándorolnak,egyre csak vándorolnak hozzánk a dobozok,és még töredékével sem végeztünk..

séta a múltba..
a falatnyi babaruhákat látva sikongatnak a lányok,hogy jééé..erre a ruhámra emlékszem..nahát..ezt hogy szerettem..
útrakeltek a játékok is,sorra előkerülnek a malacka korukban imádott társasok,kirakósok,bűvészkészlet,miegymás..
furcsa ezeket a tárgyakat látni,és arra gondolni,hogy egyszer majd új életre kelnek az unokáim kezében..
bennem is feltörnek most a régi emlékek,hiszen ez a 20 év olyan pillanatok alatt elszaladt..
még kezemben a mozdulat,ahogy a pici hurkás kezecskéikre húztam fel a rugdalózókat..
még ott az orromban a hintőporos babaillatuk..
még látom,ahogy a gyurmákból csigacsaládot gyúrnak..

tisztelem és becsülöm azokat a gyönyörű és okos embereket,akikké váltak..
büszke vagyok rá,hogy a mamijuk lehetek..
de nekem örökre a pici babáim lesznek <33

fogadalmak helyett..

mentségemre szolgáljon,hogy a december őrültebb volt,mint bármikor,így még mindig nem igazán hevertük ki..
én csak futtában láttam a családom a sok munkától,és amikor végre kicsit szusszanhattam volna,akkor is gyorsban valamit át kellett mindig hurcolni máshová,úgyhogy már sikítok a dobozoktól,pedig hol van még a tavasz..
az ünnepeket ennek okán félholtan heverészve szanaszét abszolváltuk,jól ki is kerekedtünk..
Ancsa a vizsgaidőszaka ellenére ismét profi séfhez méltó menüt kreált(hogy miért nem ebből akar ez a lány megélni,nem értem),leírni is sok lenne,mennyi mennyei finomságot ettünk..
némely fogást ismételtünk is,olyan zajos közönségsikert aratott..
a két 'kicsi' már sürgős fogyókúrába is fogott a héten,sikerült úgy gombóccá ennünk magunkat..
én biztos,hogy várok vele tavaszig,mert ebben a sötétségben én állandóan csak enni,meg aludni vágyom,és tuti nem fogok most salátákat rágni és futkározni a nyálas ködben..
nálam a tél mindig a gömbölyödés időszaka,és jól is van ez így..
ha kivirul az ég,úgyis rögtön az erdőben talál a virslivel,mert számomra a napsütés az élet..
ha sötéten borul rám az ég,beindul a kuckózásom,amibe nagy puha takarók,ropogó tűz és forró,sűrű levesek tartoznak szigorúan gyertyafénnyel,és eszembe sem jut semmiféle fogyókúra..

számvetést sem készítettem,terveket sem dédelgettem,egész egyszerűen csak egy dologért fohászkodtam erre az évre..
történjen minden úgy,ahogy mindannyiunknak a legjobb..
a lapok úgysem a mi kezünkben vannak,én csak a jó leosztásért imádkozom..
nem tudhatom,mikor melyik utunk merre visz..
egy a fontos,hogy továbbra is egymás kezébe kapaszkodva mehessünk,és el is érjük majd az álmainkat..

ezt kívánom nektek is teljes szívemből!