2014. július 10., csütörtök

megrögzött kis szokásaim..


talán a korral jár,talán mindig is ilyen voltam,de vannak szokásaim,amiken nem változtatok,és jól is esnek a megszokott mozdulatok..
szeretem a gyufa sercenését és illatát,pedig használhatnék öngyújtót is,mégsem teszem..
ugyanígy ragaszkodom ahhoz,hogy a meggyújtott gyufával a gyertya lángját ébresszem..
nem szívlelem a teamécseseket..bár a mécsestartók többségéhez az szükséges,mégis szinte mindig gyertyáért nyúl a kezem..
már észre sem veszem,hogy a kenyér talpára keresztet vetek megszegése előtt,ahogy gyerekkoromban láttam nagyszüleimnél..
ahogy megsimítom a fehér vásznat a kelt tészta tetején,az is nagymamám mozdulata..
a fohász is az övé,amivel minden házimunkámba belekezdek. 'Isten áldásával'..
épp úgy beszélgetek a virágaimmal,ahogyan nagypapámtól láttam,és az ő világgal megbékélt szeme kékje ragyog az én arcomban is..
ő tanított meg az imádott rózsáin a szemzésre,és minden,amit a kertről,virágokról tudok,azt tőle tanultam..
azt,hogy a dolgoknak rendje és ideje van,és ezek a keretek teszik olyan simán gördülővé a napokat..
ezek hozzák el a nyugodt,mély alvás örömét,egy hasznos munkával eltöltött nap után..
szüleink túlhajszolt generációjában lefoszlottak ezek a rituálék,de érzékeny gyerekként mély lenyomatokat hagytak bennem a vidéki rokonoknál,és nagyszüleimnél töltött nyarak..
pesti gyerekként akkor még csak az állatbolondériám miatt imádtam falun nyaralni,és nem sejtettem,hogy életre szóló elkötelezettséget kaptam,és olthatatlan vágyat arra,hogy így..ilyen módon éljek majd,ha megtehetem..
a fiatalkori nyüzsgés,zsizsegés csak rövid időre tudott megszédíteni,de amint lecsendesedtem,máris erősen vágyódtam a vidéki életforma után..
a túlhajszoltság ugyan megakadályoz most,hogy abban a ritmusban létezzek,amiben szeretnék,de igyekszem lefékezni a rohanó napokat,és megtalálni mindegyikben a szépet..
a legnagyobb vágyam,hogy nagyszüleim tempójában élhessek,és újra érezhessem azt a mélységes nyugalmat,amit ott éreztem esténként a nagy dunyha alatt..






8 megjegyzés:

  1. gyönyörű írás,
    hálásan köszönöm

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen írtál, köszönöm én is. A saját érzéseimet olvastam nálad vissza, én is mindig arra vágytam és vágyom ma is, állatkákkal körülvéve egy kis házban, a jól végzett munka örömével és nyugalmával. És igaz a dolgoknak meg van a maga ritmusa és rendje, és nem az a baj hogy sokat dolgozunk (hiszen régen is sokat dolgoztak az emberek) hanem az hogy hajszolva érzelmi kielégitetlenségben élünk. A kis saját rituáléink tartanak meg bennünket, és jó ha ebből áttudunk adni a körülöttünk lévőknek. Puszi N. Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is köszönöm! :)
      sokszor aggódtam,vajon mennyit tudok átadni ebből az örökségemből a lányoknak,de már tudom,hogy nem kell aggódnom..
      ott leszek majd a mozdulataikban én is,mikor tésztát dagasztanak,vagy gyertyát gyújtanak..a velük együtt megélt percek számítanak..
      ezért is becsülöm őket olyan sokra:)
      puszi neked is Mónika! <3

      Törlés
  3. Hulla vagyok, de megmelegítetted a szívemet szavaiddal, s sok mindenben magamra, nagyapámra ismertem. S igen, sajnos ez a túlhajszoltság már nem az ő példájuk, de ami dolguk, hogy ezzel együtt találjuk meg a mindennapok szépségét.Az én életem vágyait is a gyermekkorom példái határozták meg, ha csak vágyakban is, s van amit mostanra sikerült "teljesítenem". De nagyon jó volt évtizedeket is akár vágyakozni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm! <3
      olyan jó,hogy voltak példák előttünk,és tényleg jó vágyakozni..
      nagy feladatunk a felpörgött világban átmenteni ezeket az értékeket,és bár kezdetben szélmalomharcnak gondoltam,de mára tudom,hogy nem az..
      egy fészekmelegben felnőtt fióka meg fogja teremteni a saját kis fészkét:)
      örülök,hogy neked már sikerült a vágyaid elérned..erőt kívánok neked a többihez is! <3

      Törlés
  4. Úgy nézem, sokan vágyunk arra a régvolt nyugalomra. Szépet írtál megint! Jó volt Nálad lenni.

    VálaszTörlés
  5. Lehet hogy már nem is olvasod el ezt a bejegyzést, sajnálom hogy már nem írsz, de remélem hogy jó oka van a távollétednek! Valami nagyon jó történt veled vagy veletek, és nincs időd blogot írni! Sok boldogságot nektek, puszi Németh Mónika

    VálaszTörlés
  6. Én is nagyon sajnálom, hogy nem írsz. De én inkább aggódom, mert ha sokáig nem írtál a blogodba annak mindig valami szomorú oka volt.
    De ha ez így van, akkor meg azért írj légyszi. Hátha tudunk Neked valamit tanácsolni, vagy lelkiekben megerősíteni. Olyan sokszor volt már amikor te adtál erőt a holnaphoz. Jó lenne újra olvasni Tőled. (Legalább egy életjelet adj magadról.)

    VálaszTörlés