tavaszi lendület..

egyáltalán nem fog vissza a tervezgetésben a rámtört nyavalya..
(mondjuk félsüketségem indokolja is a befelé építkezést:D)
egyre több helyen veszem észre a télen lerakódott fahamut,ami talán az egyetlen hátránya ennek a nappaliban tüzelésnek..
amint kevesebbet kell majd befűteni,mindent le akarok majd mosni,még a rönkfalakat is(szívem szerint nekimennék egy magasnyomású tisztítóval,csak akkor annyi lenne a csetreszeimnek)..
mert most is állandóan csöpög valami a zuhanykabinban,de értelme pont semmi,mert pár nap alatt újra áll a por mindenen..
amikor épp nem hanyattdőlve haldokoltam,akkor nagy sebességgel elpakoltam a karácsonyi itt-ott kint maradt díszeket,már csak tavaszi színekben gondolkodom..
elő is vettem néhány tavaszi sárga-zöld csudaságot,mert jólesik a lelkemnek a harsogó szín..
szinte kívánom már a tavaszt,és hallom reggelenként a madarak hangjából,hogy pillanatokon belül itt is van..
ancsával a kerti teendőkről beszélgetünk receptek helyett,és alig várjuk,hogy elolvadjon a kertben a hó,és rászabadulhassunk a földre..
most lesz jó elvetni a korai versenyzőket,hiszen a jó nedves földben előnnyel indulnak..
ezt az évet egyébként megpróbáljuk Ruth Stout módszerével végigvinni,rengeteg szalmával mulcsozni(ami mindenképpen jó lesz,ha igazak a forró,aszályos nyári előrejelzések)..
nekem mondjuk biztosan erőt kell majd magamon venni,hogy ne akarjam majd ezt is szépen,rendben kigazolni,és megpróbáljam kicsit lazábbra venni a maximalizmusom..
időm mindig nulla,elvárásaim azonban a plafonon..
az eldobálós krumpliültetési módszert muszáj kipróbálnom,úgyis tervezünk egy nagyobb részt elvenni a fűből,hogy megtermeljük a krumpliszükségletünk nagy részét..
tervezünk még magas ágyásokat a salátaféléknek,amiből majd bőven ültetünk,hiszen kezdődik az össznépi diétánk..
hideg ágyás,és tyúkól is szerepel az álomlistánkon,benne persze néhány kapirgálóval,és nyunyesznek is jár már egy összkomfortosabb kerti játszótér,ahol kedvére legelhet(már épp ideje lesz,alig van a szobanövényeimen levél)..
néha nem is hiszem el,hogy mennyire szerencsém van a családommal,hiszen lehetnék én futóbolond az ötleteimmel,ha nem lenne rá itthon vevő senki..
de mi mindenhonnan vetőmagokkal és virághagymákkal térünk haza,ha csak kenyérért ugrottunk is le..
nem a legújabb tavaszi trendekről csacsogunk,hanem arról,milyen klassz tyúkólat,vagy nyuszijátszót láttunk valahol..
és abban is mind egyetértünk,hogy mind az öt cicánknak más az egyénisége,és mindegyiket másért imádjuk..
és persze mindig felsóhajt valamelyikünk,hogy kevés ennyi cica:D
annyit nevetünk,mert amikor leül valamelyikünk,másznak az ölébe sorban a simiért..
mindig mondom..'lányok..mindannyiunkból bolond öreg macskás nő lesz,ez már biztos':D..
persze anyák napjára menhelyi kutyust ígértek a lányok(igen..készen vagyok már rá),és akkor lehet,hogy legyen rögtön kettő,mert együtt milyen cukik,ha játszanak..bolondmi..
teljesen biztos,hogy nem vagyunk átlagos család..
ennyi nő egyrakáson egyébként sem egyszerű..
de mindennél jobban örülök,hogy nemcsak a kultúrát szívták magukba a lányok,hanem a természet szeretetét is..
hogy legalább annyiszor látok könyvet a kezükben,mint cicát..
mikor gyerekkorom kedvenc könyvét olvastam( Durell:Családom és egyéb állatfajták),még nem sejtettem,hogy az én életem is hasonló lesz..

hálás vagyok érte,hogy a gyerekkori álom valósággá vált..

                                           
                                            Szonjuska

                                          Ancsa

                                          Katus